Szeretlek, ez nem kérdés! || Lando Norris ff.

Chapter ten

𝑺𝒂𝒓𝒂 𝑴𝒂𝒊𝒂 𝑩𝒓𝒐𝒘𝒏

Július 1, hétfő.
Egyesült Királyság, Woking.

– Szóval ennyi lenne –mondta, miután bemutatta a lakását. A falakat szinte mindenhol szürke szín borította, a padló kicsivel több árnyalatot kapott. Az egész lakásban a fehér, fekete és a szürke volt jelen.

– Te sem szereted túlságosan a színeket –állapítottam meg.

– Tudom, minden elég egyszínű. Sokan mondták már.

– Ezt nem bántásképp mondtam. Csak minden egyszínű, olyan fekete fehér. Jó kivéve a polcot ami tele van a sisakjaiddal, meg a szobád –magyaráztam.

– Van kedved majd fimezni? –fordult felém, majd ismét megcsodáltam a kék szemeit.

– Attól függ, mint nézünk!

– Gyűrűk ura, vagy Csillagok háborúja? –kérdezte.

– Sosem szerettem.

– Akkor valami szuperhősös film? –ajánlotta.

– Ha Marvel, akkor mehet.

– Rendben.

– De előtte elszaladok lezuhanyozni, elég későre jár már –mondtam, amire a karórájára pillantott.

– Repül az idő –nevetett fel. 
– Adjak törölközőt?

– Nem kell, van. De köszi.

– Addig összedobok valamit, kérsz popcornt? –kérdezte, miközben a pulthoz sétált.

– Nekem mindegy –vontam vállat, majd megindultam a vendégszoba felé.

Előkutattam a pizsamám, majd a törülközőmmel együtt besétáltam a fürdőbe, lekaptam a ruháim, beálltam a zuhany alá, és hagytam, hogy a forró víz átjárja minden porcikám.

Miután végeztem, kisétáltam a nappaliba ahol Lando a kanapén ült a sötétben, és telefonozott.

– Szóval, mit nézünk? –ültem le mellé.

– Pókember: Hazatérés.

– Már láttam, de egyébként szerintem klassz film.

– Kérsz egy plédet? –nyújtotta felém a szürke szörmés plédet.

– Köszi –biccentettem, majd betakartam magam.

– Indíthatom? –vizslatott engem, miközben az ölembe nyomta a pattogatott kukoricás tálat.

– Ühüm –bólintottam.

A film közben sokat nevettünk, mivel Lando leöntötte magát a pattogatott kukoricával, aztán véletlenül kilöttyent a pohárjából az üdítője, ami a padlón landolt. 

Miután jött a stáblista, felkapcsoltam a villanyt majd összeszedegettük a kukorica darabkákat, végül pedig a földről is elkerült a lötty.

– Azt tudod, hogy nem rég jött ki a pókember második része? –fordult felém a fiú.

– Még júniusban, ha jól emlékszem –bólintottam.

– Két hete, ha van kedved elmehetnénk megnézni a moziba –dobta fel az ötletet.

– Benne vagyok –mosolyodtam el, majd hallgattam tovább Lando sztorizgatását.

– Mit szólsz? –kérdezte.

– Mihez? –ráztam meg a fejem, hisz teljesen elvesztem abban, hogy őt bálmultam.

– Mindegy –legyintett, de láttam, hogy koncentrál arra, hogy nehogy elmosolyodjon.