Szeretlek, ez nem kérdés! || Lando Norris ff.

Chapter twenty-six

𝑺𝒂𝒓𝒂 𝑴𝒂𝒊𝒂 𝑩𝒓𝒐𝒘𝒏

Október 4, péntek.
Egyesült Királyság, London.

Szülinapom alkalmából Sophia és Lily kitalált egy csajos napot. Szóval vásároltunk, voltunk vidámparkba és egy pár érdekességet is megnéztünk.

– Annyira klassz volt a mai nap, köszönöm –öleltem át őket.

– Hát a barátnőnk csak egyszer tizennyolc –nevetett Sophia széttárt karokkal.

– És már legálisan is ihat alkohol –tette hozzá Lily érdekesség képpen.

– Persze, ez a legfontossabb. Feljöttök? –kérdeztem miközben a lépcsőház számsorát ütöttem be.

– Hát persze –vágta rá Lily.

– Ami azt illeti, van egy kis meglepetésed –nézett rám Sophia, majd Lilyre amikor felértünk a szintre.

– Ugyan mi? –néztem rájuk kiváncsian, de amikor a kulcsot a zárba helyeztem meglepően tapasztaltam, hogy nyitva van az ajtó.

– Ne ijedj meg –jött a hátam mögé Sophia, majd a két kezével eltakarta a szemeim.

– Na gyere –ragadta meg a kezem Lily, majd nem sokkal később bezárult az ajtó.

– Mit terveztek ti ketten, amiről én nem tudok?

– Na, háromra nyisd ki a szemed –utasított a brit lány.

– Jó.

– Három, kettő... –kezdett bele a visszaszámlálásba, de megakadt.

– Fordítva mondtad –jelezte neki Lily, amire elnevettem magam.

– Jó, nyisd ki egyre a szemed. Na így megfelel? –sóhajtott Sophia. – Egy, kettő, há... ja most se jó.

– Kikkel barátkozok én? –nevettem fel kínomban.

– Háromra –mondta Lily Sophia helyett. – Egy, kettő... három! –ekkor végre elkapta Sophia a kezeit.

– Meglepetés! –kiáltották mindannyian. Pontosabban azok, akiket meghívtak Lilyiék.

– A kicsilányom felnőtt lett! –vont ölelésbe apa.

– Apaa –öleltem vissza nevetve, majd próbáltam körül nézni hátha itt van ő.

Sehol sem láttam, így a lányokhoz fordultam, Lily pedig vette a lapot és egy fejrázással üzente, hogy nincs itt.

– Boldog szülinapot! Boldog szülinapot! Boldog szülinapot Sara! Boldog szülinapot! –jött elő Alex egy tortával, majd az énekbe a többiek is becsatlakoztak én pedig örömömben kezdtem sírni.

Apu pár órával később lelépett, és akkor kezdődött igazán a buli. Persze nem lehetett hangos zene, mert szegény bácsi a szomszédban már háromszor át szólt, hogy halkabban. Azt meg nem akartuk, hogy rendőrséget hívjanak ránk.

Én egy korty alkoholt sem ittam, inkább kólán éltem. A többeik viszont elég szépen élték a bulit.

Fél tizenegy felé, már csak Lily, Alex és Sophia voltak, hogy segítsenek takarítani. Mondjuk itt Alexet kivonhatjuk, mert ő a kanapén feküdt részegen.

Lando nem jött el.

Pedig Isa azt mondta, hogy Carlos szólt neki. Szerdán amikor átjött a holmijaiért, akkor találkoztunk először amióta ott hagytam Szingapúrban.