Szeretlek, ez nem kérdés! || Lando Norris ff.

Chapter thirteen

𝑳𝒂𝒏𝒅𝒐 𝑵𝒐𝒓𝒓𝒊𝒔

Július 13, szombat.
Egyesült Királyság, Silverstone.

Imádtam a várost, talán az is közre játszik, hogy kocsival csak másfél óra Wokingtól, és nem kell repülözni.

Meg persze szinte ezen a pályán nőttem fel, itt volt életem első futama, és itt ültem először autóba. Szóval, elég nagy reményeket fűztem a mai futamhoz.

Elég borús idővel kezdtük el az időmérőt, a Q2-ben elindult a taktikázás a gumikkal.

Nyugodt szívvel szálltam ki az autóból, majd indultam az öltöző felé. De előtte mindenképp beszélni szerettem volna Carlosszal, hisz tegnap aligha tudtuk beszélni és a futam előtt sem futottam vele össze.

– Hola! –nyitottam be a spanyol öltözöjébe.

– Szia.

– Minden oké? Nem igazán tudtuk beszélni az elmúlt napokban –huppantam le mellé.

– Persze. Mintha semmi sem történt volna –legyintett, a balesetére utalva.

– Ennek örülök. De még most sem tudom, hogy mi is történt –fontam össze a mellkasom előtt a karjaim.

–A legjobb, hogy én sem.

– Rendben leszel? –álltam fel.

– Persze –bólintott.

– Akkor megyek –intettem, majd a saját öltözőm felé vettem az irányt.

Július 14, vasárnap.
Egyesült Királyság, Silverstone.

Őszintén, már nagyon vártam a futamot. Az egyik kedvencem közé tartozik.

Pontszerző nyolcadik helyen végeztem, Carlos pedig a tizenharmadikon.

Miután kijöttünk a pályáról, Carlosszal elmentünk sétálni a városba ahol találtunk egy bulizóhelyet és végül megbíztam, hogy este jöjjünk vissza és hozzuk a srácokat is hisz egy kis kikapcsolódás ránk férne. Meg megünnepelhetnénk Charles dobogós helyezését.

Így este Carlos, Charles, Charlotte, Sara, George, Alex és Pierre társaságában indultunk el. Azt hittem hideg lesz, de a nappalhoz képest sokkal melegebb lett mint a amire számítottam.

– És azt valójában ki is találta ki? –kérdezte Charlotte, aki Charlesszal sétált nem messze tőlem.

– Norris, hát ki más –mondta Carlos.

–Ezt miért így mondtad? Egy kis bulizás senkinek sem árt. Szerintem meg szuper a hely! –érveltem.

– Csak ne rúgj be úgy, hogy táncolj az asztalon –nevetett Carlos, ezzel visszaidézve az estét, amikor úgy kiütöttem magam.

– Egyszer történt meg! Nem többször –ellenkeztem.

– Srácok, elég –szólt közbe Alex.

– Norris, milyen tré helyre hoztál minket? –vonta fel a szemöldökét Charles.

– Ez nem tré –ellenkeztem, bár a szóhasználat kicsit érdekesen hangzott a számból. Először én nyitottam be a helységbe, bár belülről sokkal nagyobbnak néz ki. A hangos zene szinte azonnal megütötte a fülem, majd beljebb mentem, hogy a többiek is bejöjjenek. – Látod Leclerc, ez nem tré!

– Kivülről trének nézett ki! –kiáltotta túl a zenét.

Én szinte azonnal a bár pulthoz sétáltam, majd miután vártam az italom megjelent mellettem Sara is.