S I D E - E F F E C T

▪︎1▪︎

Tulipán Audrey Prescott

Y se va a quemar, si sigue ahí
Las llamas van al cielo a morir
Ya no hay nadie más por ahí
No hay nadie más, senta'íta dando palmas

Ha azt mondják nekem,hogy valaha is olyan szerelmes leszek,hogy képes leszek bármit megtenni a férfiért akkor bizonyára kiröhögtem volna őket.Majd ők engem.Kiröhögtek volna és leöntöttek volna a drága borral.A drága borral mikor a férfival besétáltam kézen fogva.Mindenki minket nézett.A megvető tekintetek égették hóka bőrömet,de nem zavart.A szemébe néztem és minden megszűnt létezni.Akkor tudtam,hogy szeretem mikor a szemeink egy estén egybeforrtak.Akkor szeretkeztünk.Akkor szeretkeztünk a szemeinkkel és nem a testünkkel.De minden jó véget ér?Minden szerelem elhal végül?
A történet persze nem itt kezdődik.Sokkal inkább egy New Yorki házban.Az otthonomban.Egyedül fogyasztottam a vacsorámat miközben az órára néztem.A szüleim még csak talán most fognak landolni.Ha apa üzleti útra megy akkor anya is vele tart.Csak nehogy egy percre is külön kelljen lenniük.
Miután elfogyasztottam az ételt elmosogattam és a kanapéra kuporodva kezdtem olvasni.Ez kapcsol ki egy hosszú és fárasztó nap után amit az iskolában kellett töltenem.Bár már fáradtan pislogtam de ez nem zavart.Annyira unalmas ez az egész.
Sóhajtottam és félretettem a könyvet.
A zár kattant és anyu meg apu hangját hallottam meg.Kacagtak valamin.
-Jon na!-röhögött fel anya újra.Lassan kilépdeltem és megálltam a nappali tágas ajtajában.Apa épp az anyámat csókolgatta.
-Sziasztok.-motyogtam.
-Oh édes bogaram!-fordult meg anya és azonnal magához húzott,hogy átölelhessen.Apa is beszállt az ölelésbe.
-Hoztunk neked meglepit kincsem.-vigyorgott az apám.
-Nem lett volna rá szükség de köszönöm!-mosolyodtan el.
-Letört vagy.Volt valami szar az egyetemen?Még mindig otthagyhatod ha akarod kis szívem,nem köteleztünk erre az apáddal.-motyogta az anyukám.Jobban szorítottam és nem mondtam azt,hogy nagyon hiányoznak nekem.
-Csak fáradt vagyok ennyi.
-Jó lesz neki az egyetemen Audrey.Csak most szeptemberben kezdte.Nem vagy éhes?-nézett rám apa miközben anyával elengedtük egymást.Megráztam a fejem.-Akkor elviszem az édesanyád vacsorázni.Hamar jövünk Tuli.-nyomott puszit a fejemre.Csak bólogattam.Elmentek én pedig felmentem a szobámba ahol lefeküdtem inkább aludni.
Reggel egy barna farmert vettem fel meg egy fehér inget.Erre jött egy kötött bézs színben pompázó pulóver.A hajam úgy hagytam ahogy van.Nem tudok nagyon sok mindent kezdeni a nagy barna göndör fürtjeimmel.Levágattam a lépcsőn és felvettem egy cipőt.
-Este anyáddal egy rendezvényre vagyunk hivatalosak.-sétált ki a nappaliból az apám.
-Oké.
-Eljöhetnél.
-Nincs kedvem.-rántottam vállat.
-Elviszlek az egyetemre.
-Metrózom.
-Akkor Fisco elvisz.
-Nem kell.-pillantottam rá.Felvettem a kabátomat és a sapkámat is.
-Mikor lettél te...ennyire...magadnak való?-dőlt a falnak.-Az apád vagyok.Nem hagyod,hogy gondoskodjak rólad.Ebben a házban élsz.
-Akkor elköltözöm.Nem vagyok magamnak való.Alig vagytok itthon.Nem mindegy mivel megyek?-suttogtam.
-Jobb lenne,ha kisbaba lennél.Azt nagyon imádtam.Akkor folyton csak anyával és apával voltál.Tudom,hogy a szüleiddel lógni nem olyan király,de mi ugyanúgy szeretünk téged Tulipán.-bólintottam és átöleltem.
-Én is szeretlek titeket.Majd meggondolom.De nincs kedvem unatkozni.-rántottam vállat.
-Elvihetlek?
-Uhum.-bólintott és a kocsi kulcsért nyúlt.Kimentünk az autóhoz.Beszálltam az apámmal együtt.Nem gondoltam volna,hogy az út úgy telik el mint régen.Hülye számokat énekelünk és végig nevetjük az egészet.Valamiért ezért szerettem az apukámmal autókázni.
Az egyetemre azonban sajnos meg kellett érkeznem.Valamiért jobb napom volt,mint amilyenre számítottam és még ahhoz is kedvem volt,hogy pár baráttal beüljek az egyik kávézóba.Egy csöppet drága ez a kávézó de tényleg jó dolgaik vannak.Persze én teát kértem a többiekkel ellentétben.
Amíg ők leültek a kész kávéval én még vártam a teámra.
-Elkészült a kávé Spencer névre.-kaptam kézbe egy nagy adag kávét.Spencer?
-Ez nem az én...-mondtam volna ki de egy nálam sokkal magasabb férfi mellém lépett és hirtelen az én kezemre tette az ő kezét.Illetve a pohárra de mégis a kezemre.
-Ez az én kávém kisasszony.-mosolyodott el kedvesen.
-Elnézést,igen a maga kávéja.Ne haragudjon Mr.Spencer új vagyok még!-motyogta a csaj a pult mögött de a férfi nem nézett rá.Engem bámult nekem pedig kiszáradt a szám.
-Bocsánat!-adtam oda neki.
-Semmi gond kisasszony.
-Tea Prescott névre?
-Az nekem lesz.-néztem ugyanarra az illetőre aki a kávét adta oda.
-Tessék.Egészségére!
-Köszönöm!-mosolyogtam.
-Örülök a szerencsének Miss.Prescott.-nyújtotta kezét az öltönyös.
-Részemről.-ráztam vele kezet.A gyönyörű világos szemekben elvesztem.-Khm...akkor én...-néztem a barátaim felé.
-Itt szokott teázni?
-Igen.
-Jó tudni.Remélem találkozunk még.Viszontlátásra!-indult ki.A szívdöglesztő férfitól elállt a szavam.Újra a barátaim felé néztem,elindultam feléjük és leültem.
-Ki volt az a helyes pasi?-kérdezte a barátnőm.
-Fogalmam sincsen.Egy helyes pasi.-nevettem fel.
-Bár összehozna a sors egy ilyennel.-sóhajtott.-Szexi és magas és jól öltözik.Még a haja is gyönyörűen nézett ki.-felnevettem és belekortyoltam a teámba.Édes,mint mindig.
Otthon jobb kedvel értem haza.
-Szívem jössz akkor velünk a mulatságra?-mosolygott az anyukám.
-Tudod mit?Elmegyek.De nekem nincsenek olyan ruháim amit felvehetnék.
-Az apád gondoskodott erről.Gyere!-mosolygott anyu és felfelé húzott a szobámba.Az ágyon egy nem akármilyen ruha terült el.Fehér ruha de rajta vörös tulipánok díszelegtek.-Kézzel készítették neked.
-Ez gyönyörű!-mosolyodtam el.
-Öltözz fel aztán megcsinálom a hajadat Audrey.-puszilta meg anyu a fejem.Igen néha Audreynak hív.A második nevem Audrey.Gyorsan előbb lezuhanyoztam majd felvettem a gyönyörű ruhát ami egyszerűen tökéletesen állt.
Az anyukám megcsinálta a hajam.Nem olyan hosszú,csak a hátam közepéig ér viszont nagyon dús és van egy tömege az biztos.Felkötötte és az aljába szebb fürtöket tett.
Miután készen lettünk lementünk ahol apu várt minket.
-Gyönyörűek vagytok!-mosolygott.-Két drágakő!
-Szeretlek.-lépett oda hozzá anya és átölelte.Apa elmosolyodott és magához szorította.
-Én is téged édesem.Mehetünk szépségeim?
-Uhum.-mosolyogtam rájuk.Mindig is olyan szerelemre vágytam mint a szüleimé.Ők egyszerűen tökéletesek.
Fisco vezetett.Manhatten közepén egy drága és nagy épületbe tértünk be.
Hát ez New York drága és fényes oldala.Bár valóban gyönyörű.
-Milyen rendezvény ez?-érdeklődtem apától.
-Igazából az épület megnyitója.
-Oh!
-Oh.-nevetett fel az apukám.Körbe néztem.A pincérek pezsgőt szolgáltak fel.Sokan voltak,mindenki méreg drága ruhában feszített.
Középen egy színpad helyezkedett el.A zenekar egy gyönyörű dalt játszott.
A szüleim számomra idegen emberekkel beszélgettek.Ők biztosan ismerik.Én csak ámultam a gyönyörű termen.
Elindultam és nézelődni kezdtem.Minden vagy márványból vagy kristályból készült.
-Gyönyörködik Miss.Prescott?-hallottam meg egy mély hangot magam mellett.Meglepve kaptam oldalra a tekintem.A férfi akivel összefutottam délután.
-Micsoda meglepetés Mr.Spencer!
-Hogy hogy itt van?-tűrt el egy hajszálat az arcomból.Az érintésétől fogadok,hogy piross lett az arcom.
-A szüleimmel jöttem.Maga?
-Egy ismerőssel.-mért végig újra és újra.-Maga igazán lélegzet elállító.-nézett mélyen a szemembe.
-Igen?-suttogtam.
-Maga...-hajolt a fülemhez.-Maga a fagyi kelyhem habján a cseresznye Miss.Prescott.-elmosolyodtam.Elhajolt a fülemtől.Egy idegen nő karolta át váratlanul.
-Douglas bemutatnál az építésznek kérlek?-pillantott rám a nő egy megvető tekintettel.
-Persze.Miss.Prescott nagyon remélem,hogy találkozunk még.-csókolta meg a kezem.Bólogatni kezdtem.A férfi távozott a modell alkatú nő társaságában.Sóhajtottam és oldalra fordultam.Az anyukám állt ott.
-Ki ez a helyes pasi Tulipán kincsem?
-Nem tudom.-rántottam vállat.
-Nekem nem úgy tűnt.-vigyorgott tovább.-Kedvesnek tűnik.
-És az a nő biztosan a kedvese.Anya engem a karrierem érdekel.
-Tudom.Na gyere az apád keres téged.-ragadott karon.
Az este további részében nem beszéltem a férfival csak a szemünk találkozott.De az percenként és el sem akartak szakadni egymástól.
Bár villámlott volna,vagy csak gyúlt volna láng az italban,hogy tudjam nem biztos az egész...hogy ez az egész nem igazi...

Sziasztok!Elérkeztünk az első részhez,remélem tetsztett nektek.A folytatás hamarosan várható!
♡Sok puszi mindenkinek!♡