S I D E - E F F E C T

▪︎27▪︎

Tulipán

Hagytam,hogy hozzám érjen.Az agyam megszűnt létezni de a testem nem.Nem gondolkodtam és nem hallgattam a belső hangot ami megálljt parancsolt.Most csak a testemre gondoltam.Megengedtem neki,hogy a fájdalom után örömet okozzon a testemnek.A férfi aki feltámasztja a testem.
Nem voltam hajlandó beszélni vele az intim pillanat után.Ugyan én nem tetten neki semmi jót.Nos nem,mintha jelenleg megérdemelné.De azt kiszúrta,hogy csendben vagyok.A hajamat simogatta és csendben nézte ahogy vívódom.Azt sem akartam,hogy az ágyamban legyen.
-Tuli...szeretlek.-súgta.Észre se vettem,hogy már fél álomban van.Hirtelen keltegetni kezdtem.
-Douglas kelj fel.-szinte azonnal kinyitotta a szemeit.-A kanapén alszol.Kihúzható.Menj és csináld meg magadnak.-motyogtam.Meglepődött.Nem erre számított.Szomorúan nézett rám.-Menj.-sóhajtott és felegyenesedett.Nézett engem de én csak megfordultam és jeleztem neki,hogy nem akarok vele lenni.Minden vágyam vele lenni...Vette az adást mert kiment.
Valami csoda folytán elaludtam.Mikor felébredtem hajnali egyet mutatott az óra.Nyújtóztam egyet és kikeltem az ágyból.Felvettem az egyik alvós pólómat és kiigyekeztem a konyhába.
Kiléptem a szobámból és felkapcsoltam a lámpát.Halovány fényt ad.A kanapéra néztem.Nem húzta ki.Ott feküdt a kanapémon az egyik keze a feje alatt a másik a hasán.Csak egy alsó fedte a tökéletes testet.Békésen alszik.Legalább ő.
A pulthoz léptem és meglepődtem.A kedvenc kajámat csinálta.Miért főz nekem?Nem kell nekem főznie.
Persze megettem.Doug istenien főz.Evés után pedig halkan bementem a szobába és lefeküdtem aludni.
Reggel ásítózva mentem ki.Ő már fent volt.Teljesen felöltözve görnyedt az étkező asztalnál ahol terv rajzokat lapozgatott.
-Berendezted az irodádat?
-Muszáj vagyok.-rám sem nézett szemüvege mögül csak a munkájával foglalkozott.Szemforgattam és a pulthoz indultam,hogy elmosogassak de minden szuper tiszta volt.
-Takarítottál?
-Aham.
-Kösz.-csak legyintett.Bementem a fürdőbe ahol letusoltam majd sminkeltem és megcsináltam a hajamat.Felvettem a ruhámat meg a cipőmet és készen álltam elindulni dolgozni.Nem szóltam neki csak fogtam magam és leléptem,az ajtót bezártam persze.De van pót kulcs a kis kulcsos szekrényben.
A munkahelyen magabiztosan igazgattam el a termékeket és beültem a pultba Jane mellé.
-Olyan...üdének tűnsz.Te kielégültél!Atya világ ki a pasas aki kielégített?!!-egy nagy grimaszt küldtem a barátnőmnek.A fejemre van írva a tegnap este vagy mi?-Ne vágj ilyen arcot.Soha nem láttalak ennyire frissnek és...élettel telinek.Komolyam Tuli...kivele.
-Az exem.
-Oh ne....oh ne!Az aki ide bejött?-csak bólintottam.
-Nos ennyit a témáról.
-Szerintem te még fülig szerelmes vagy.
-Nem vagyok.Ne aggódj.-sóhajtott.
-Csak ne használjon ki.De ha te boldog vagy.Az a lényeg.
-Nem használt ki.Ő cserébe semmit sem kapott...
-Ó...értem.-bólintott.
-Na ja.Szóval beszéljük át a költségvetést.
Miután bent voltam öt órán keresztül az üzletbe és besegítettem illetve papíroztam...meg a leltár...csak a szokásos munkával töltött napom,inkább haza vettem az irányt.Gondoltam,hogy meglepem valami kajával.De aztán eszembe jutott,hogy miért tenném.
Nem fogom meglepni.
Ahogy benyitottam az ajtón kaja illat csapta meg az orromat.Bezártam a bejáratot majd a cipőmet levéve beigyekeztem.
-Szia.-hirtelen lépett elém Doug.Alsóban.Borostásan.Kusza hajjal a kezén két hőálló konyha kesztyűvel.Meglepődve néztem rá.
-Hali.-suttogtam.Elmosolyodott és a haját igazgatta.
-Csináltam neked kaját.Gondoltam éhes leszel,ha haza jössz.
-Ettem már.-vonultam be a szobámba.Leraktam a táskám a smink asztalomhoz és elkezdtem leöltözni.Egy sima pólót vettem fel a hajamat pedig egy egyszerű kontyként felfogtam.
Elővettem a telomat miközben kimentem a konyhába.
-Nem fogsz enni?-Doug már kivette a valamit amit csinált és felvágta.
-Nem.-sóhajtott és csak arrébb állt.
Elindítottam közbe a hívást.
-Baj van Tuli?
-Szia apa.Nem.Hozol nekem kaját?Pesztós salit ennék.-vettem ki egy vízet a hűtőből.
-Viszek.-motyogta az apám.-Dougnak is vigyek?
-Főzött.
-Oké.-apa lerakta.A telefonomat arrébb tettem és beleittam a vízbe.A férfi még mindig mellettem állt.
-Mit akarsz?-suttogtam ránézve.
-Semmit.-ment oda a kanapéhoz.Leült és a telefonját bámulta.
Szemforgattam és bementem a szobába.Addig tartózkodtam ott amíg meg nem hallottam az apám hangját.
-Apuu!-szaladtam ki és átöleltem.Megsimogatta a hátamat és odaadta a kajámat.
-Én is örülök neked kis bogár.Ma olyan jó kedvűnek tűnsz.
-Pedig nem az.-lépett ide Doug.Már felöltözve persze.
-Neked is hoztam kaját.
-Minek?Ő főzött magának.
-Neked főzött te gonosz boszorka.Ülj le enni.-apám fegyelmezetten kivette a másikat is.-Tessék Doug.-ült le az apám.A két férfi az asztalhoz ült én pedig a kanapéra.Beszélgetni kezdtek én pedig csak falni az ételt.
-Elővették azt az aktát Doug.Újra nyomozni kezdenek.
-Nagyszerű.Bocs Mr.Prescott,hogy gondot okoztam csak...ez...fontos nekem.-Dougra pillantottam.Mi?
-Ez nem gond Doug.Minden rendben lesz.Ha minden nyom oda vezet akkor az apádat lecsukják.-suttogta az apám.Miről beszélnek ezek ketten?Doug hirtelen pillantott rám.Azonnal elkaptam a fejem.A gyönyörű szemei mindig világítanak.Most is világítottak.
-Megérdemelné....azok után amit tett az anyámmal.
-Megoldjuk.Khm....na és mi a helyzet veletek?-mikor ezt meghallottam azonnal oda pillantottam.
-Rólam beszélsz?-kérdeztem.
-Igen gyerek.Veletek mi van.
-Velünk ugyan semmi.-morogtam.Doug elkapta a tekintetét rólam és inkább az asztalt bámulta.
-Egésznap ilyen?-a szavait Doughoz intézte.
-Igen,de valójában nem tehet róla.
-Én is itt vagyok...Nem kell kerítőt játszanod apa.Ami elmúlt az elmúlt.Ezért hoztad ide?Mert akkor viheted magaddal.Nekem tök mindegy hol van,nem érdekel.Jobban örülnék,ha nem az én lakásomban lenne...-álltam fel.
-Én is jobbnak látom Mr.Prescott ha otthon vagyok.Nem akarom zavarni őt.
-Nem!-az apám hangja megváltozott.-Tulipán megmondanád,hogy viselkedsz?
-Normálisan.
-Szerintem nem.Szerintem undorítóan viselkedsz Tulipán Audrey Prescott!Rád sem ismerek!Igazán megemberelhetnéd már magad...nem csak síratni a régi időt...-az utolsó szavai elhalkultak.-Úgy értem...
-Pontosan tudom,hogy érted.-viharoztam be a szobámba.Az ajtót becsuktam ezzel jelezvén,hogy senki ne jöjjön be.
Ez egy darabig hatott is de legalább fél óra elteltével Douglas benyitott és engem kémlelt.
-Most valóban úgy viselkedsz,mint egy haragos kisgyerek.De ha jobbnak látod Tulipán akkor én elmegyek...

Sziasztok!Itt is az újabb rész remélem ez is tetszett nektek!😊🌟🌟🌟🌟🌟