S I D E - E F F E C T

▪︎8▪︎

D O U G L A S

Tulipán egy órán keresztül volt az irodámban.Elbeszélgettünk,hogy mit is kezdhetne magával és arról,hogy mi is tetszene neki igazán.A végére megállapodtunk,hogy aludjon rá mielőtt döntést hoz.A megállapodás után sétálni mentünk.Mióta belecsöppent az életembe,annyira nem vagyok magányos.
-Kösz,hogy segítesz nekem.-mosolyodott el miközben összehúzta magán a kardigánt.
-Szívesen segítek neked.-karoltam át és az autóhoz húztam.
-Megyünk?
-Csak beülünk.Hűvős van.-nyitottam ki neki az ajtót.Beszállt majd én is követtem a példáját.Beültem mellé és rápillantottam.-Vacsorázhatnál velem.
-Vacsorázzak veled?-bólogatni kezdtem.
-De...úgy,mint egy igazi randi...úgy.-suttogtam.Egy igazi randi.Még nekem sem volt.Csináljuk ezt az egyet jól.
-Randi?-pillantott rám nagy szemekkel.
-Mhm.Tudom,hogy találkozgattunk de most...ez igazi randi lenne.Olyan kiöltözös és...romantikus.-köhögtem.Elmosolyodva bólintott.
-Rendben Mr.Spencer.Randizom veled.-mosolyogva bólintottam.
-Akkor haza viszünk,hogy eltudj készülni.-bólintott és nagyon vigyorgott.
Haza vittük őt majd én is hazamentem.Mi lenne,ha ma én főznék neki és kápráztatnám el ezzel?Vagy az első randinak írásos szabálya van,hogy hol legyen?
De végülis adjuk meg a módját.New York egyik legjobb cége az enyém és mindenben maximalista vagyok.Így Tulipán mindenből a legjobbat kapja.
Zuhanyoztam és készülni kezdtem miközben rájöttem,hogy ő nem kedveli a luxust sem a pompát.Szereti az egyszerűséget és azthiszem engem.Nem is gondolkodtam annyit azonnal neki álltam főzni,mert igen tudok főzni és bevallom elég jól megy.Mindenféle finomságot készítettem neki.Lehet a desszert nem nagy szám,mert az csak fagyi és csoki öntet de ő imádni fogja és nekem ez a lényeg.
Hamarosan csengettek.Tulipánért küldtem a sofőröm szóval biztosan ő az.Az ajtóhoz siettem és kinyitottam azt.Az,hogy Tulipán a legkáprázatosabb jelenség akivel valaha találkoztam az őszintén igaz.
-Na mi az be se engedsz?-kuncogott fel.
-Dehogynem.-tártam kiljebb az ajtót.Fekete nadrágot és egy fekete csillámos atlétát viselt.A kabátja a kezében.Elvettem tőle és felakasztottam.Rendesen pillangók repkedtek a gyomromban a lánytól.Mi a franc ez az egész?-Főztem.
-Főztél?-vette le a cipőjét.
-Uhum.-mosolyogva néztem őt.Az ajtót közbe bezártam.
-Gyönyörű ez a lakás!-nézett körbe.
-Igen nagyon szeretem.
-Megértem.
-Na gyere!-fogtam meg a kezét és a panoráma ablak felé húztam ahol az étkező asztal elhelyezkedett.Egy térben van a nappali az étkező és a konyha.Nekem valamiért ez tetszett a legjobban.A kilátás magáért beszélt.Kihúztam a széket neki mire leült.-Remélem szereted a zöldséges sülteket.Csirkét sütöttem egy csomó zöldséggel.Meg édes burgonyát mert azt tudom,hogy szereted.-mosolyogva bólogatni kezdett.Mindkettőnknek szedtem majd felszolgáltam.
Mellé ültem és néztem ahogy a tájat nézi.
-Ehetünk?-simítottam a hátára a kezem.
-Persze.Jó étvágyat!-mosolyodott el.
-Neked is édesem.-vigyorogtam.Enni kezdtünk és közben általános dolgokról beszélgetni.Tulipánnal mindig annyira jól érzem magam.Vele mindig minden annyira más.Ha velem van sokkal jobb ember vagyok.Most ezt....hogy gondolod?
Mint azt gondoltam,örült a desszertnek is.De még mennyire.Vacsora után a kanapéra ültünk és folytattuk a társalgást.
Sokat időztem a cseresznye vörös ajkain és a zöld szemein.Szívem szerint megcsókolnám itt és most...de semmit sem szeretnék elhamarkodni.Elővigyázatos vagyok szív ügyben.A haját simogattam miközben arról mesélt,hogy milyen volt a gyerekkora.Mesélt a nyarakról amit Long-Islanden töltöttek és az őszröl is.Hallgattam miközben annyira magamhoz öleltem amennyire csak tudtam.
-Jó gyerekkorod volt.
-Imádtam.-mosolyodott el és felnézett rám.-Köszönöm,hogy főztél.Sokat jelent ez nekem.Sokat jelentesz nekem.-nézett a szemembe majd az ajkaimra téved a szeme aztán újra a szememre.
-Te is sokat jelentesz nekem.-bólogattam és a szája szélébe nyomtam egy nedves csókot.Csak kicsit húzodtam el és vártam a válaszát de a csók helyett egy szoros ölelésbe vont.Nem baj.A csóknak tökéletesebbnek kell lennie.
-Mit szólnál ha bemutatnád a nagy tánc tudásod?-állt fel hirtelen és a kezét nyújtotta.Felnevettem és megráztam a fejem.Megfogtam a kezét miközben felálltam.Igen is tudok táncolni.A derekától fogva közelebb húztam magamhoz miközben egy dalt dúdoltam a fülébe és úgy vezettem őt ahogy egy férfinek kell.Megpörgettem mire a legszebb hangon kuncogott fel.
Azt hiszem ezen a ponton éreztem azt,hogy teljesen belezúgtam egy nálam fiatalabb lányba.Abba a lányba akibe nem terveztem az lenni.Sőt semmit sem tervezgettem vele.Aztán most....most minden kurvára más.Addig táncoltunk ameddig ő el nem fáradt.Azután még nem későn vittem haza.Nem akartam,hogy a szülei azt gondolják,hogy bennem nem lehet bízni.
Otthon elpakoltam és az ágyba dőltem.Istenem....az egyetlen ember aki a fejemben jár az csak ő.Szerintem egy nő sem volt ennyire elragadó.
Másnap reggel az irodámban ültem és egyeztettem egy pár szerződést és tervrajzot.Egy óra múlva megszólalt az órám.Egy új ügyfél jön.Bár fogalmam sincsen,hogy ki.Nem néztem a naptárat.Nem is én írtam be.Felvettem a zakómat majd megigazítottam a hajam.
Az ajtón kopogtattak.Kinyílt és a recepciós hölgy állt ott mögötte egy magas férfival.
A vonásai ismerősek voltak.Főleg a szeme.
-Jó napot!Fáradjon be.-intettem a kezemmel.
-Jó napot!-jött felém.A kezét nyújtotta amit elfogadtam.-Jonathan Prescott.-és itt volt az a pillanat mikor lefagytam.
-Üdv,Douglas Spencer!Foglaljon helyet.-ültem le mire ő is.Úgy méregetett mint akit agyon akar csapni.-Nos miben segíthetek Mr.Prescott?-Igen Tulipán szeme pont ilyen.Az apjától örökölte.
-Egy új ügyvédi irodát nyitunk meg Washingtonban.Keresem a megfelelő embert az építkezésre,kivitelezésre.Az én építészem sajnos már nyugdíjba ment.-bólogatni kezdtem.
-Nos,azt hiszem megtalálta a megfelelő helyet.
-Reménykedem benne.Vannak saját elképzeléseim.Azt szeretném kamatoztatni.Átküldtem emailbe.Az asszisztense azt mondta elküldi magának.-bólogatni kezdtem és megnéztem az emailjeim.
-Igen.Itt van.-nyitottam meg.Végig néztem az elképzeléseit.Ez az ember nem kicsit maximalista és ő a nő apja akibe rohadtúl szerelmes vagyok....a legjobbat kell nyújtanom most.-Ezek remek tervek Mr.Prescott.Javasolnék pár finomítást.De ezek jók.
-Nem kell nyaliznia Mr.Spencer.Ezt a volt tervezőm álmodta meg nekem.Az ő terveivel fogunk dolgozni.-hirtelem csörögni kezdett a telefonja.-Ezt fel kell vennem.-vette is fel.Csak bólogattam és néztem ahogy az arca furcsa grimaszba megy át.-Értem.Igen a feleségem éppen egy kiállításon van.Köszönön,hogy szólt előfordult máskor is,hogy Tulipán lógott az egyetemről?-bólogatni kezdett.-Remek.Köszönöm.A viszonthallásra.-tette le.-Elnézést.
-Semmi gond.-Tulipán lóg?Hol van?Ugye nem esett baja?-Khm jól van a lánya?-a szemei hirtelen szikrát szórtak.Megrázta a fejét és a kezével megvakarta a borostás arcát.
-Nem a lányomról jöttem csevegni.Holnapra szeretném megnézni a finomításait.Nyűgözzön le Mr.Spencer!Most sajnos elintézni valóm van.-állt fel és a kezét nyújtotta.Felálltam és kezet ráztam vele.Miután kiment Tulipánt kezdtem hívni de nem vette fel....oh édesem....

☆Szép délutánt!☆