S I D E - E F F E C T

▪︎15▪︎

T U L I P Á N

Főzés közben ugyanazt a spanyol dalt énekeltem amit neki.Ez az egyetlen dal amit énekelni akarok.
-Miről szól?-kérdezte anya.Roberta sunyin elmosolyodott és rám nézett.
-Szerelemről.-rántottam vállat.
-Ohh....szerelemről.-bólogatott.-Mi a helyzet veletek?
-Kimondta,hogy szeret.Ami nála nagy szó..soha senki nem mondta neki,hogy szereti én voltam az első és.....ő is szeret engem és megcsókolt és hozzá akarok menni,de ezt egyenlőre ne mondd el neki szerintem lehet kiakadna.-kuncogtam fel.
-Nem hiszem.-mosolygott anyu.-Örülök a boldogságodnak.Nekem nagyon szimpatikus.De azért ha kilógsz este későn,hogy ott aludj,akkor szólhatnál.-elvörösödve néztem rá.Roberta csak felnevetett.
-Nem csináltunk semmit,csak aludtunk.
-Tisztában vagyok vele.-kuncogott az anyám.-Nagyon megbízható a barátod Tuli.Meg nekem olyannak tűnik aki megvárja az eskűvőt.Sőt érzem,hogy így lesz.
A női csevegés után folytattuk a főzést és az énekelgetést.
Már épp terítettünk mikor az apám nagy hangzavarral jött be Iannel.
-Komolyan Ian egy kölyök!Még látszik rajta....-morogta.Anyu kiindult én pedig utána mentem.
-Baj van szerelmem?-ment oda apához és megcsókolta.
-Majd megbeszéljük mindjárt.
-Szia Ian,maradsz enni?
-Audrey,szerinted kihagynám?-kuncogott fel a keresztapám.Én az ajtóban álltam és őket figyeltem.
-És ez a nagy lány miért nem jön ide egy pár puszira?-nézett engem mosolyogva.Odamentem és átöleltem Iant majd apára néztem aki nem tűnt túl boldognak.Adott egy puszit de úgy éreztem neheztel rám.
-Baj van?-motyogtam.
-Nem.Üljünk asztalhoz.
Így is tettünk.Asztalhoz ültünk és enni kezdtünk,meg beszélgetni.
-Mesélj Jonathan.-nézett rá anyu.
-Nem tudom,hogy jó lesz-e ez a kivitelező.-anyu azonnal rám pillantott.
-Miért nem édesem?
-Mert nekem kicsit még fiatalnak tűnik és nem hozzá értőnek.Most is bénázott valamit.
-De hisz ő kivitelezte ki azt a tornyot aminek a megnyitóján voltunk.-pillantottam rájuk.-Miért ne lenne hozzá értő?
-Most is volt valami probléma ami miatt előbb be kellett fejezni a tárgyalást.-motyogta az apám.
-Szerintem adhatsz egy esélyt.Garanciát vállal nem?-kérdezte anyu.
-De.Csak Audrey tudod vannak több tapasztalattal rendelkező szakemberek is.Ott voltam a tárgyaláson mert Jon megkért.De...nem tudom...kicsit szét szórt volt ez a srác.-Ianre néztem.Ő egy lágyabb hangsúlyban beszélt Dougról.
-Mi az igazi oka annak,hogy nem jó Jon?-tette le a villát az anyám.
-Az,hogy nem kedvelem.Nem szimpatikus.Az az igazi oka...Nem akarom hírbe hozni magam....
-Egy fattyal.-motyogtam.
-Valahogy úgy.-nézett rám az apám őszintén.Miért rombolod le a várunkat apa?
-Ma este áthívom a barátomat.-motyogtam.-Sőt elmehetnénk valahova.Hogy megismerjétek.-eljött az alkalom.Nem érdekel az apám...senki sem érdekel.Kész vagyok mindent hátra hagyni érte...
-Nagyszerű ötlet.-bólogatott anyu mosolyogva.-Vissza térve Jon.Azt teszel amit akarsz.Ez nem a mi dolgunk.De ne bélyegezd meg szegényt úgy,hogy nem tehet semmiről sem.Nem tehet arról,hogy az apja egy megrögzött idióta....-hálásan néztem az anyámra.
-Mióta van barátod?-kérdezte Ian bácsi.
-Nemrég óta.
-Hetek óta találkozgat valakivel.Lassan két hónapja azt hiszem.-motyogta apa.-Kíváncsi vagyok rá.
Lehetsz is...az este hamar eljött.Egy drapp színű nadrágot vettem fel aminek a szára bő.A hosszú ujjú felsőm pedig fehér.Illenek.Mint mi Douggal.Egy barna alapon fehér kockás inget rá vettem és kész is voltam.Nem vagyok túl elegáns lány.Szeretek hétköznapi lenni.A hajam kontyba tettem és lesiettem felvenni a cipőmet.
-Ha kész vagy indulhatunk.
-Mehetünk.-néztem anyuékra.Beültünk az autóba és elindultunk.Az összes hó elolvadt.Tegnap szakadt ma pedig olyan meleg volt,hogy eltűnt.

Ne izgulj,minden jó lesz.

Írtam le Dougnak.

Egyáltalán nem izgulok.

A telefonom eltettem és megigazítottam a nyakláncomat.
Hamar megérkeztünk az étterembe ami az anyukámé.Ők persze előre mentek de én kint vártam Dougra aki írta,hogy most parkolnak le.
-Nem fogsz így megfázni?-hallottam meg a hangját mire azonnal megfordultam és a nyakába ugrottam.
-Nem.-öleltem ahogy bírtam.
-Szia szépségem.-nyomott csókot a számra.
-Szia.Na gyere.Ne félj anyu itt van.-nevettem fel.Megrázta a fejét és megfogta a kezem.Persze ő most is úgy festett mint mindig.Tökéletesen.Lenyűgözően.Csodásan...
Beléptünk az étterembe ahol elég sokan voltak.Innen láttam anyukámékat hátul.Feléjük igyekeztünk.Persze szokásosan elvoltak a világukban.Ha kettesben maradnak két perce az bőven elég nekik,rögtön csak Audrey és csak Jon lesznek,ilyenkor én picit elfelejtődöm de nem baj megtudom őket érteni.Ahogy az asztalhoz értünk vettem egy nagy levegőt és Dougra néztem.
-Khm....be szeretném mutatni a barátomat.-motyogtam.Mindketten ránk kapták a fejüket.Az apám reakcióját figyeltem a leginkább.A reakciója a sokk volt.Anya persze mosolyogva figyelt minket.
-Mi?-az apám még mindig nem érti.-Mit keres itt Mr.Spencer?
-Ő az udvarlóm.
-A mid?Ez meg mikor és hogyan történt meg?-az apám feje már vörösen izzott.
-Mr.Prescott ezt higgadtan is megtudjuk beszélni.
-Jon!-tette anyu a kezét apám vállára.Az apám csak bólintott.Doug kihúzta nekem a széket mire leültem.Ő pedig mellém ült.Az asztal alatt megfogtam a kezét ami remegett.Miért remeg ennyit a keze?
-Hol ismerkedtetek meg?-nézett rám az apám.
-Egy kávézóban.-motyogtam.-Nekem adták a kávéját és ott kezdtünk beszélni aztán aznap este egymásba botlottunk a rendezvényen.
-És aztán az utcán is.-nézett rám Doug.Elmosolyodtam.Isten nagyon azt akarta,hogy együtt legyünk.-Meghívtam ebédelni a lányát.Szóval így ismerkedtünk meg.
-Igen.-mosolyogtam egyre jobban.-Aztán pedig folyamatosan találkoztunk és...érted apa.-bólogattam.Bólogatott de láttam,hogy nem tetszik neki.
-Ezt egyszerűen nem tudom felfogni...és mikor én már tárgyaltam Spencerrel akkor ti már nagyban kavartatok.-motyogta.-Remélem,hogy nem vitte ágyba a lányomat!
-Eszem ágában sem volt kihasználni a lányát!-emelte fel a hangját Doug.-Kicsit kezd az idegeimre menni az amit gondol rólam,nem vagyok tiszteletlen.Tudom,hogyan kell bánni egy nővel és nem fogom kihasználni azt akit szeretek!De maga folyton csak azt gondolja,hogy egy semmirekellő vagyok.Tudom,hogy tudja kicsoda az apám.Meg azt is,hogy kitagadott.Nem is tartom az apámnak.Nekem nincs családom Mr.Prescott megértem,hogy ennyire félti a lányát,de ne állítson be rossz embernek.-motyogta.Az anyámmal csak kapkodtuk a fejünket.
-Tulipán még kislány.
-Nem az Jonathan.-szólt közbe anya.-Az ő korába én már terhes voltam vele.
-Az mindegy Audrey!Nem állítottam be magát semmirekellőnek,csupán tudom micsoda nő faló hírben áll.
-Mintha maga nem állt volna abban.Ugyan már fogadok,hogy a felesége előtt több nővel kavart.
-Igen.-bólogatott anyu aki közben bort iszogatott.
-Ez akkor sem ugyanaz!Maga felnőtt férfi a lányom pedig...tabu!Főleg,ha velem akar dolgozni.
-Ha magával akarok?Akkor kurvára nem akarok!-egyre vörösebben izzott az apám feje.Hirtelen felállt.
-Nekem ebből elegem van.Audrey,Tuli most azonnal megyünk!-az anyám nem mozdult ahogy én sem.-Audrey Prescott,ha nem állsz fel asszony akkor....
-Akkor mi Jonathan?-de az anyám felállt.-Tulipán maradhat.Mi peddig számolunk az biztos!Doug nagyon örültem,hogy újra találkozhattunk.Nyugodtan maradjatok.-mosolygott kedvesen.Az apám a fejét rázta,de anya magával húzta egészen a kijáratig.Dougra néztem aki maga elé meredve nézett a semmibe.
-Jobb ha elmegyek.

🤎Szép napot mindenkinek!🤎