S I D E - E F F E C T

▪︎18▪︎

D O U G L A S

-Mr.Spencer zavarom?-megfordultam miközben a telefonomat a fülemhez tartottam.Az asszisztensem lépett be az ajtón.
-Baj van?
-Egy úr keresi.
-Egy perc.-legyintettem és tovább hallgattam ahogy Tulipán épp nem tud dönteni két pulóver között.-Akkor vedd meg mindkettőt szerelmem.Mi ebben a nagy dilemma?-nevettem fel.
-Nem akarok sokat költeni.Amúgy is...arra gondoltam,hogy dolgozhatnék neked.
-Mit dolgoznál itt szerelmem?-nevettem fel és leültem.Kíváncsi vagyok mire gondol.
-A kezed alá dolgoznék.Bemennék a cuki kis pofimmal hozzád.Vinném a kávédat.Melléd ülnék és ott üldögélnék.
-Mmmm és te lennél a legszebb dísze az irodámnak.Nem rossz gondolat Tulipán.Leadod az NYU-ra a jelentkezésed?
-Nem tudom Doug...nem tudom.
-Ha az a gondod,hogy az apád nem fogja állni akkor majd én kifizetem neked.De szerintem az egy tök jó egyetem.Illenél oda.-vigyorodtam el.
-Ne is gondolj arra,hogy fizeted az egyetemet.Most leraklak.Fizetek.Este látlak?
-Igen.Szeretlek.
-Én is.-motyogta.Bontottuk a vonalat.A telefonom leraktam az asztalra azután pedig a laptopomra néztem.Nincs beírva új ügyfél.
Az ajtón kopogtattak.
-Szabad!-kiabáltam ki és megigazítottam a szemüvegemet.Munkához sokszor szükségem van rá.Nagy meglepetésként ért mikor a kedvesem apja lépett be.Nos ez megint jól kezdődik...-Mr.Prescott.Minek köszönhetem a látogatását?
-Elnézést jöttem kérni.A múltkori kirohanásom miatt.Beismerem,ha hibázok és ez az a pont volt.
-Miért jött?-pillantottam a laptopomra.
-Mióta nem beszélt a lányommal?
-Egy hónapja.-bólogattam.Hát nem.Egy hónapja titokban vagyunk együtt de ez nem rá tartozik.
-Igen....eléggé....megviseli....vagyis...az első két hétben.Minden este sírt.
-Gondolom azóta jobban van.-nem tudtam,hogy minden este sírt miattam.Ezt nem mondta.
-Igen.De karácsonykor is sokszor elvonult.-mert nálam volt.Kiszökött hátul.-Csak arra akartam kilyukadni...-motyogta de megrázta a fejét.-Mindegy.Mennem kell.További szép napot.-suttogta és sietősen távozott.Sóhajtottam és felhívtam Tulipánt.
-Mondjad szívem.
-Itt volt az apád.
-Minek?-meglepően magas lett a hangja.
-Nem tudom.Rólad beszélt,hogy szarul voltál az első két hétben aztán....fogalmam sincs.Nem tudom mire akart kilyukadni csak elment.
-Ez érdekes.
-Beszélsz te az apáddal?Tudod,hogy megbeszéltünk valamit.
-Igen.Beszélek vele Doug.
-Akkor jó.Most megyek később látlak.
-Jólvan.Szeretlek.
-Én is téged.
Fogalmam sincs mire akart kilyukadni az apja,bár volt egy sejtésem.Engedélyezné a kapcsolatomat a lányával?Azt éreztem,hogy erre akar kilyukadni.De nem mondott inkább semmit.Bementem pár tárgyalásra amin szükség volt a jelenlétemre.Azután pedig az irodámba mentem ahol összepakoltam a dolgaimat.Már alig várom,hogy lássam Tulipánt.Semmi más nem érdekel rajta kívül.Épp menni akartam volna de valaki kopogtatott.Nagyszerű!
-Tessék!-kiabáltam ki.Egy ismeretlen férfi lépett be.-Jó napot!Miben segíthetek?-néztem az idős férfire.Mosolyogva körbe nézett.Öm oké...
-Jó napot!-jött közelebb.Kezet nyújtottam.
-Üdv Douglas Spencer.Miben segíthetek uram?
-Matthew Spencer.-motyogta.A kezem lefagyott.Csak lógott a levegőbe.Nem.Nem...nem....ennyi idő után?Minek?-Hogy vagy Douglas?-a kezem elvettem és az asztalhoz léptem.
-Mit keres itt?
-Tegezheted az apádat.
-Maga nem az apám.Mit keres itt?
-Tudod,hogy nem önszántamból tagadtalak ki.
-Tudja,hogy leszarom!-De nem szartam le.Mert a lelkem mélyén vágytam egy családra.Valakire....valakire aki ott van velem.Aki segít nekem.
-Büszke vagyok rád.Ezt egyedül csináltad Douglas!Nagyszerű vezető egyéniség vagy,pont mint én.Te vagy az egyetlen fiam aki képes volt erre.A...-kezdte volna de félbe szakítottam.
-Ne is beszélj nekem a családodról!-emeltem fel a hangom.-Nekem ők senkik!-megrázta a fejét.
-Tudnod kell,hogy az apád vagyok attól függetlenül.
-Ha az apám lennél ismernél.Árvaházban éltem tizennyolc éves koromig.Szerinted apa vagy?Nem vagy te senki!Míg ti vígan éldegéltetek én küzdöttem a betegségemmel!Küzdöttem az életemmel....komolyan úgy gondolod,hogy tisztelnem kéne téged és az apámnak nevezni?A sofőröm előbb nevezném annak,mint téged.Menj el!Erre nem érek rá.-éreztem,hogy egyre mérgesebb vagyok.
-Tudom,hogy nehéz volt!De ha felkerestél volna akkor segítettem volna.
-Ugyan!Ott van az a mocskos feleséged!!Ő érte el,hogy kitagadj!Ő mondta neked,hogy nem lehetek ott.-a hangom hisztérikussá vállt.Újra ott voltam...az a hat éves kisfiú voltam aki egyedül maradt.Az ajtó kinyílt de a látásom is egyre tompábbá vállt.Behunytam a szemem aztán kinyitottam.Tulipán állt az ajtóban.
Az apám ránézett aztán rám.
-Öm....
-Gyere.-suttogtam gondterhelten.Most nem tudtam arra koncentrálni,hogy mennyire jól áll neki a vörös rúzs...vagy a fehér ingem ezzel a kibaszott szexi farmerral ami kiadja a fenekét.Most csak arra tudtam koncentrálni,hogy az apám eltűnjön innen.
-Jó napot kisasszony!-nézett rá az apám ahogy Tuli elhaladt mellette.
-Magának is.-az apámra se nézett csak ide sétált mellém és adott egy csókot.Átöleltem a derekát és nem néztem az apámra.
-Kérem távozzon.Dolgom van.
-Nem adom fel.Beszélnünk kell majd.-indult ki.Sóhajtottam és Tulipán hasának nyomtam a fejem.Ölelt engem.Pont addig amíg le nem nyugodtam.
-Mi a baj szerelmem?Ki volt ez a faszi?
-Az apám.De hagyjuk.Meg kell....nyugodnom.-néztem fel az arcára.Hirtelen ült az ölembe és vigyorogva nézett engem.Egyszerűen nem bírtam nem mosolyogni.Olyan gyönyörű.Meglepődtem mikor kigombolta az inget ami rajta volt.A melleire néztem aztán újra a szemeibe.Oh istenem....annyira dögös...
-Lenyugtatlak.-csókolt meg.Lassan csókolt miközben a nyakamat simogatta.Engedélyt kaptam a teste simogatására amit elfogadtam.Meztelen hátát simogattam miközben a csókja egyre vadabbá vállt.Aztán vissza lassult.Komolyan úgy játszott a nyelvemmel,mintha valami finom csokit enne.Közelebb öleltem a meleg testét és abba sem akartam hagyni a bőre simogatását.
-Mmm....-toltam el és meglepődtem,hogy a rúzs még mindig az ajkain van és el sincs kenődve.-Ez meg milyen rúzs?
-Csók álló.-kacsintott.-Sikerült lenyugodni?-bólogatni kezdtem és csókokat nyomtam a melleire.
-Csini a melltartód.-kacsintottam.Elmosolyodott és szorosan átölelt.
-Tetszik mi?
-Imádom.-gomboltam össze az inget.-Menjünk jó?
-Mhm.-bólogatott és újra megcsókolt.-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-mosolyogtam.Kiszállt az ölemből mire én is felálltam.
A táskám megfogtam azután pedig Tulipán kezét.Annyira gyönyörű,hogy teljesen ki vagyok tőle.Kézen fogva hagytuk el az épületet.Remélem az apám nem fog vissza jönni.Nem akarom látni,soha többé....

♡Szép estét mindenkinek!♡