S I D E - E F F E C T

▪︎11▪︎

T U L I P Á N

-El sem hiszem,hogy ennyire jó motorozni.-nevettem fel miután megálltunk egy kúton Long-Island felé.
-Pedig ennyire jó kölyök.-nevetett fel Doug és megtankolta a motrot.-Fizetek.Kérsz valamit?
-Nem.-ráztam a fejem és a járműnek dőltem.Figyeltem ahogy a magas férfi bemegy az épületbe.Hogy én milyen szerencsés vagyok vele.
Basszus teljesen odáig vagyok érte.Ennél jobban senkiért sem voltam odáig.Talán ő az angyal akit nekem küldtek.Talán ő a mindenség aki megmenti a szürke kisegér életem.Figyeltem egészen addig amíg vissza nem jött.Egy csokit nyomott a kezembe mire felnevettem.
-Csak,hogy meglegyen a kedved.-kacsintott.
-Megvan csoki nélkül is.
-Tudom,hogy imádod.-simogatta meg a vállamat.
-Köszönöm.-vigyorogtam.-Megyünk is tovább?
-Mhm.-bólogatott és felült a motorra.-Ülj fel hercegnő.-mosolyogva bólintottam és felültem rá.Odaadta a sisakot közben.Mindketten felvettük,átöleltem a derekát mire elindult.
Egy óra múlva már Long-Islanden voltunk és élveztük a nap sütést.Leparkoltunk a part részen és sétálni kezdtünk.
-Kösz,hogy elhoztál.Szép ez a hely.
-Ugyan.Örülök,hogy együtt vagyunk.Kettesben.-mosolygott.Elvigyorodtam és megfogtam a kezét.
-Gyere csak!-kezdtem futni és magammal húztam őt is.Nevetve jött utánam.Elengedtem és a cipőm lekapva a víz szélére szaladtam.-Na gyere csak!
-Persze az kéne még,hogy vizes legyen a lábam.
-Naaaa....Douglas!
-Tulipán...-kuncogott.
-Doug!-nevettem és beljebb mentem.
-Jön egy nagy hullám törpe és visz magával vissza Manhattenbe.
-Akkor gyere és ments ki.-mentem be derékig mire elkezdte levenni a cipőjét.Megfordultam és figyeltem a kék eget.Két kéz hamar ölelte át a derekam éa húzott magához.Megfordultam és elállt a szavam.A fedetlen mellkasát bámultam és azt,hogy mennyire....edzett...igen...edzett.
-Úgy egészen vörös vagy Tulipán.-nyomott csókot a nyakamba.
-Te élvezed ezt.
-Nagyon.-nevetett fel.Végig vizslattam újra.
-Ezek mik?-mutattam a karja hajlatába.Sok szúrás nyom volt.Megrázta a fejét.-Doug....te....Doug...
-Nem.Jézus nem drogozom.-nevetett fel.-Te vagy a drog.-húzott közelebb.Elmosolyodtam és a nyakába akasztottam a kezeimet.
-Szerinted....mi ez?-suttogtam bátortalanul.Elmosolyodott.A gödröcskéi integettek nekem.Nagyobb vigyorom lett.Oh mennyire szeretlek téged.
-Ezek vagyunk mi.-mosolygott és szorosan átölelt.Jobban öleltem őt.Csak ő és én.Percekig öleltem.Addig amíg meg nem szólalt.-Tulipán kezdek fázni.
-Oh menjünk ki.Én is.-nevettem fel.Kimentünk a partra ahol a homokba leülve néztünk ki a fejünkből.Néha rá pillantottam és elmosolyodtam.
-Mesélsz a szüleidről?-suttogtam.Bólintott és rám nézett.
-Az anyám nem ide valósi volt.De itt élt.Szóval nem volt túl sok pénze meg nagyon munkája se.Itt jött képbe az apám.Ő sikeres üzletember,akinek volt felesége és egy családja.De megtetszett neki a fiatal anyukám szóval....kihasználta.-rántott vállat.-Találkoztam az apámmal mikor kicsi voltam.Ezeket persze az anyám testvére mesélte el nekem.Egy darabig ő nevelt de...leukémiás volt és...meghalt.Nem volt jó az ellátása.Az apám és a családja nem fogadott be.A felesége meglepődött és egyszerűen...kidobtak,mint egy utca gyereket.Még csak nem is akartam az árvaházról hallani sem.Az anyám félig mexikói volt.Kicsinek nem voltam....ilyen...amerikai kinézetű.De ő is inkább az amerikai anyukájára hasonlított.Hát ez van...Nehéz volt az életem.-nézett rám.Hirtelen megszakadt a szívem.-Tulipán?
-Hm?
-Te sírsz?
-Nem.-ráztam meg a fejemet.-Csak izzad a szemem.-bólogattam.Elmosolyodott és egy hirtelen mozdulattal ölelt magához.Szorosan öleltem és készen álltam arra,hogy soha többet el se engedjem.-Az anyukád biztos,hogy nagyon büszke rád.-néztem fel az arcára.Bólintott.
-Köszönöm.-nyomott puszit a homlokomra.Miután megszáradtunk sétáltunk még de hamarosan haza indultunk.
Nekem egy gondom volt.Túl hamar értünk vissza Manhattenbe.Leparkolt a házunk elé én pedig óvatosan leszálltam a motorról.
-Bejössz?-suttogtam.
-Most nem tücsök.Mennem kell.
-Rendben.-bólogattam.A sisakot visszaadtam neki miközben szorosan átöleltem.-Találkozunk majd?
-Mhm.-bólogatott.-Jóéjt Tuli.
-Jóéjt Doug.-megvártam amíg elmegy majd bementem a meleget adó házba.Azonnal a szobámba szaladtam és elmentem fürdeni.Kicsit átfagytam haza fele.Egy darabig áztattam magam a kádban miközben csak egy férfin járt az agyam.Azon a férfin akinek szörnyű gyerekkora volt.Sosem éreztem ekkora hiányt.Megismertem Dougot,beengedett az életébe...és most úgy érzem,mintha minden percben hiányozna.Hiányzik is.Teljesen beleszerettem.Olyan mélyen szeretem,hogy abból kijönni nem lehet.Sehogy sem tudnék kijönni.Nem is akarok.Ő az életemmé vált.Azt akarom,hogy az életünk utolsó napjáig együtt legyünk.Igaz,hogy sosem volt senkim...de nem akarok mást.Csak őt.Meg az is igaz,hogy semmi tapasztalatom a férfiakkal...de ez nem olyan nagy dolog.Gondolom...Anyunak sem volt tapasztalata az apám előtt.
A fürdés után lesiettem a konyhába,hogy egyek valamit.Meglepetésemre az apám épp kávét töltött ki miközben valakivel veszekedett telefonon.
Intettem neki és közben kivettem pár alapanyagot a hűtőből.
-Mondtam,hogy nem.Nem.Igen voltam Spencernél is.-motyogta és belekortyolt a kávéjába.-Ja ismerem az apját.Elég búlvár volt a fatty gyerekről és az apjáról.-hirtelen kiesett a kezemből a vaj mire az apám lehajolt és felvette a becsomagolt vajat.Próbáltam úgy tenni,mintha csak szendvicset csinálnék...de közben nem tudtam nem hallgatozni.-Igen George.Nem,mint sejtettem elég szét esett.-a telefont letette és kihangosította.Hirtelen kivette a kezemből a kést meg a stanglit és kenni kezdte.
-És most mit akarsz Jonathan?Őt veszed fel vagy sem?Tudod,hogy elég sokat van New yorkon kívűl.Utána néztem egy kicsit a srácnak.
-Mit tudsz róla George?
-Egyedül él,nem tartja az apjával a kapcsolatot.Sőt egyszer veszekedésbe került a fél testvéreivel a vagyon miatt amit az apjuk hagy.Mr.Spencer hagyni akart volna valamennyit Dougnak de a fiú nem kért semmit ezen kívűl kitagadták és öt éve diagnosztizáltak nála valamit de odáig nem nyúlt el a kezem.
-Mhm.Köszi az infókat.
-Szerintem rendes gyerek Jon.
-Szerintem pedig egy kurva jó színész.-nyomta ki apám a telefont és a kezembe nyomta a kész szendvicset.
-Miért lenne színész?-emésztgettem még a hallottakat.Mit diagnosztizáltak Dougnal???
-Ugyan kicsim.Megvett a múltkori kis jól nevelt gazdag pöcs vagyok előadása?Hazudik.Nekem az elejétől nem volt szimpatikus.
-Miért?-itt már az ideg elérte a tetőfokát.
-Mert.Semmi közöd ehhez Tulipán!
-Te beteg vagy basszus!Nem is ismered őt!Miafasz bajod van neked mindenkivel?Annyira utállak!-otthagytam azt a kurva szendvicset és egy kabátot felvéve elindultam amerre láttam.Utáljatok engem de nem engedem,hogy azt akit szeretek bármikor bántsátok...ha kell az utolsó csepp véremig fogom védeni...

♡Szép napot mindenkinek!♡