S I D E - E F F E C T

▪︎22▪︎

D o u g l a s

Úgy éreztem,hogy a vér is megáll az ereimben.Jonathan Prescott volt a nénikém ügyvédje?
Tulipán rám pillantott majd az anyjára.
-Mr.Prescott ezt egy kicsit nehezen hiszem el.A nénikém szegény asszony volt.-suttogtam.
-Egy szegény asszony aki az összes vagyonát odaadta,hogy magához vehessen egy csecsemőt.Az apja persze győzni akart.Más nem hajtotta.De,mint mindig én nyertem.-motyogta.Mikor lettünk emberek mi ilyen szívtelenek?
-Olyan finom ez a vacsora.Nem?-Mrs.Prescott próbált valamiféle hangulatot teremteni.De szegény asszonynak nem ment.
-Igen.Köszönöm de elég volt.-álltam fel hirtelen mire Tulipán is.
-De a desszertet...
-Majd megkóstolom.Köszönöm a vacsorát.-indultam meg fel Tulipánt kikerülve.Ahogy beléptem a szobába pakolni kezdtem és hívtam egy taxit.Ki játszik kivel?Hirtelen nem tudtam,hogy Tulipán melyik csapatban van.Lehet,hogy az én egyszerű kis visszavágásom az apámmal szemben sokkal inkább egy elveszett öt éves bénaságára hajazott?Lehet,hogy Tulipánt az a szemét apja küldte rám?Hiszen akkor mindent kibaszottul tud rólam....Hogy gondolhatod ezt?Tulipán a nő aki szeret téged....nem fog ellened játszani.Ő veled van....de akkor most hol van?
Az ajtó kinyilt.De engem ez nem tartott vissza,tovább pakoltam.
-Csak azért mondta el,hogy tisztában legyél vele.-suttogta.
-Tisztában vagyok.-pakoltam tovább.
-Szeretlek.
-Én is.-sóhajtottam.Ide lépett és megölelt.Megfordultam és én is szorosan kezdtem ölelni őt.Őszintén sírni tudtam volna férfi létemre.Senkim sincsen csak Tulipán.Nem akarom elveszíteni.Az fájna a legjobban.-Az apád nem akarja,hogy velem legyél...
-Ez nem így van Doug.
-Tiszteletben akarom tartani a kérését.
-Mi?Nem!Doug...felnőttek vagyunk.
-Tulipán...szükségem van egy kis időre.Belebolondulnék,ha elveszítenélek.De...neked szükséged van arra,hogy felfedezd magad nekem pedig arra,hogy helyre tegyem magamban az életemet.-sóhajtott.Tudta,hogy igazam van és nem akart előttem gyerekként viselkedni.Csak bólintott.Eltolt és a szekrényéhez lépett.
-Most mit csinálsz?
-Semmit.-vett ki egy pulóvert.
-Elmegyek.
-Menj.
-Tuli...
-Ne hívj így!Te menekülsz az életed elől!Menekülsz előlem...menekülsz mindentől Douglas!Ha felnőtt vagy akkor megküzdesz ezekkel....nem elmenekülsz.De igazad van.Időre van szükségem és magammal foglalkozni.Nem a te hülyeségeiddel...a hülye felnőttes szarságokkal.-kiabált rám hirtelen.Meglepődtem.Igaza van...-Kérlek menj el.Tényleg menj el.-Meg sem szólaltam csak a cuccaimmal együtt leigyekeztem.Az apja épp akkor jött ki a nappaliból mikor én leértem a lépcsőn.
-Doug?-biccentettem és a cipőmért igyekeztem.-Most elmész?
-Igen.
-Nem rossz szándékból mondtam el.-megráztam a fejem és felvettem a cipőmet.
-Tudom,hogy nem kedvel.Nem kell,hogy kedveljen.Ilyen az élet.-kinyitottam az ajtót és elhagytam a Prescott házat.
Már másodjára hagytam el Tulipánt.Kész röhej vagyok.
-Bazd meg Doug nem hagyhatsz csak úgy ott!!-megfordultam és Tulipánnal találtam magam szembe.
-Nem akarok veled veszekedni Tulipán.
-Én akarok veled Doug!-jött közelebb.Mamusz és az én pólóm.
-Megfogsz fázni.
-Leszarom.-jött még közelebb.Teljesen hozzám simult.A kezét az arcomra tette amitől én máris elgyengültem.-Szükségünk van egymásra.Nem mehetsz el csak így.Sötét van.Kérlek.
-Nem.Tulipán....megtudod érteni,hogy elvagyunk átkozva ketten együtt?Nem tudod felfogni basszus?!-hirtelen kiabáltam rá amitől megriadt.
-Nem,mert szeretlek.-súgta.-Szeretlek Doug.Nagyon.Fájdalmasan szeretlek.-szinte kapaszkodott a pulóverembe.-Kérlek gyere velem vissza és....aludjunk erre.Szükséged van a pihenésre.-Néztem a gyönyörű szemeit és nem tudtam neki nemet mondani.Lassan megcsókoltam.Azonnal visszacsókolt és a kezeit a nyakamba kulcsolta.A fenekétől fogva megemeltem és úgy tartottam a karjaimban.Felkuncogott és egy kicsit eltolt,hogy a szemembe nézzen.-Menjünk be.-bólintottam és leraktam.Senki sem volt ott mikor bementünk ami megnyugtatott.Tuli a szobájába húzott majd bezárta az ajtót kulcsra és rámnézett.Láttam,hogy vár valamiféle választ.Mit mondjak neki?
-Szeretlek.-elmosolyodott és azonnal a karjaimba vetette magát.Ez legalább igaz.Mert nem tudom mit mondhatnék neki azon kívűl,hogy szeretem.Szorosan öleltem őt és az ágyra ültem vele.Ha a karjaimban van úgy érzem a hormonjaim az egekbe vannak.Csókokkal hintette be az arcomat én meg a fenekét simogattam.Ő lett a kibaszott heroin.
Sokáig csókolóztunk mielőtt tovább mentünk volna.
Még azt is leszartam,hogy a szülei házában vagyunk.Kurvára nem érdekelt semmi csak Tulipán.
-Doug?-a szemem nem bírtam kinyitni.Így is zavart a fény ami az ablakon beáramlott.-Elaludtunk nagyon.Dél van.-súgta Tulipán a fülembe.
-Nem baj.-motyogtam és egy mozdulattal magam alá gyűrtem a meztelem testét.Szorosan átöleltem,mintha a párnám lenne.A legfinomabb párna.
-Végig szeretkeztük az estét....szerinted a szüleim hallottak bármit is?-felnevettem.
-Szigeteltek a falak.
-Honnan tudod?
-Kivitelező cégem van Tulipán.Ugye csak szórakozól?-nyitottam ki a szenem.Felnevetett és a hátamat kezdte simogatni.
-Szexi hátad van.
-Köszi bébi Tuli.
-Szívesen.-kacagott tovább.Elmosolyodtam.Nem akarhatod elhagyni őt.Fájna a fülem,ha nem hallhatnám az édes hangját.
-Szeretlek Tuli.Te vagy az én virágszálam.-mosolyodtam el.Ő is elmosolyodott majd megcsókolt.A csókolózás sokáig tartott pont olyan sokáig,mint a szeretkezés.Vele más ez is.Vele olyan mintha a lelkünk teljesen kezdene eggyé válni.Olyan,mintha mindig is egy lett volna.
Egy pár órával később már felöltözve lementünk a csendes házba.Senki sem volt ott.
-Mit ennél kincsem?-kérdezte Tuli.
-Hol vannak a szüleid?
-Már otthon szerintem.Reggel indultak.-mondta szem rebbenés nélkül.-Haza küldtem őket.
-Mi?-néztem rá összezavarodottan.
-Haza küldtem őket.Azt akartam,hogy elmenjenek.
-Tulipán...
-Mi van Doug?Te vagy a fontos senki más.
-Ez nem így van Tulipán.-morogtam.Meglepődött ahogy én is.-Ők szeretnek téged!Ők nem azért ilyenek,mert téged nem kedvelnek.Csak megakarnak védeni a világtól és nagyon jól teszik ezt.
-Hozzád tartozom már.Fogd fel.-nézett ki az ablakon.
-Miért teszed ezt?
-Az,hogy neked nem voltak szüleid nem jelenti azt,hogy bele kell szólnod másnak a szüleivel való kapcsolatába!Kurvára nem értheted milyen ez!-kiabálta.Rám nézett hirtelen.-Doug nem úgy értettem.
-Pontosan tudom,hogy értetted Tulipán.Fogalmam sincsen mit gondoltam mikor megismertelek....-indultam fel a szobába.
-Doug!Nem úgy értettem sajnálom!Én csak kettesben akartam veled lenni!Kérlek.-hirtelen ölelte át a derekam és sírni kezdett.-Kérlek!-a sírós hangja kiábrándítobb az életnél is.Megfordultam és a karjaimba zártam.Túl gondoltad.Nem akar ő rosszat...ő még csak egy kétségbeesett gyerek.-Szeretlek,sajnálom.Ne veszekedjünk!Kérlek...
-Nem veszekszünk kicsim.Semmi baj.-Semmi baj...

Szép napot mindenkinek!
Ha ez a rész is tetszett ne felejtsd el csillagozni!🌟🌟🌟🌟💗🌟🌟