S I D E - E F F E C T

•30 •

Douglas Spencer

Este Tuli későn érkezett de nem bántam ugyanis azonnal hozzám bújt.Tudtam,hogy minden jóra fordul.Persze este bevallottam neki,hogy az elején csak azért randiztam vele,hogy az apámnak üzenjek."Az ellensége lányával."
Közben azt is bevallottam,hogy fülig beleestem.
Hajnalban Tulipán békésen aludt mellettem.Utálok korán megébredni de valamiért nem voltam igazán jól.A kezemre néztem ami remegett.Remek.
-Tuli.-simítottam végig az oldalán.Egy picit megmozdult de nem kelt fel.A nyakába csókoltam és felkeltem lassan.Persze nehezen de kimentem a mosdóba arcot mosni.Már nem csak a kezem de a szemem is remegett.Éreztem ahogy egyre eluralkodik rajtam valami.-Tulipán!-kiáltottam fel hirtelen és itt már a földön kötöttem ki.Mintha kiszálltam volna a testemből ami epilepsziás rohamot kapott.Nem hallottam és végképp nem láttam.
Már csak a kórházban tértem magamhoz.Az órára néztem.Délután van.Mi történt?Egy nővér jött be.
-Jobban van Mr.Spencer?
-Mhm igen.Mit keresek itt?
-Epilepsziás rohama volt.Csúnyán beütötte a fejét.Az állapotát stabilizáltuk.-bólogattam.-Beküldhetem a családját?
-Igen.-bólintottam.Kiment majd három perc múlva Tulipán és a szülei nagy hévvel jöttek be.
-Ah!Van isten!-Tulipán azonnal megcsókolt és átölelt.-Azthittem meghalok,mikor megláttalak.-ült le.
-Mi történt?
-Rohamod lett és a nevemet kiabáltad.Hajnalban...ahogy kirohantam megláttalak a földön és én...-hunyta be a szemét.-Hívtam apuékat akik már mentővel jöttek.-magyarázta.
-Semmibaj kincsem.Ez csak egy roham.Már nagyon rég nem volt.Ahhoz képest jók vagyunk.-motyogtam.Jonra néztem aki a két nőre.
-Kapsz új gyógyszereket Doug.Az orvos azt is javasolta,hogy menj el pszihológushoz.
-Minek?
-Doug el kell menned.-súgta Tulipán.-Az orvos szerint a te eseted már traumatikus epilepszia.-felnéztem Tulira.
-Most úgy csináltok,mintha haldokolnék.Semmi sem lesz.-Tulipán megfogta a kezemet.
-Elmész.Én pedig elkísérlek.Nem nyitok vitát ebben.-bólintottam.
-Beszélek Douggal kettesben.-motyogta az apja.Ők kimentek.-Elkapták az apádat.Beismerte.Lecsukják.Sok évet kap.
-Megérdemli.-nyeltem nagyot.
-Meg Douglas!Megérdemli.Az embereket is lecsukják akikkel a háttérben tevékenykedett.-bólintottam.
-Sajnálom Jon,hogy csalódást okoztam.Nekem kéne vigyáznom a lányára és nem fordítva.A segítségét pedig fogalmam sincs,hogy mivel hálálhatom meg.
-Azzal,hogy vele maradsz.Szeret téged.Sosem láttam ilyen felnőttesnek a lányom.Egy percig se aggódj semmiért.
-Nem terveztem.-kuncogtam fel.
-Rendben.Hagylak pihenni.A tárgyaláson nem kell részt venned.Én képvisellek.-bólintottam.
-Köszönöm.Nagyon.Tényleg!Mindent!
-Semmiség.-ment ki.Tulipán tért vissza a rózsaszín takaróval ami az ágyon pihent otthon nála.
-Na szívem.-takargatott be.-Jól bevágtad a fejed.-Felkuncogtam és megfogtam a kezét.
-Biztos nagyon megijedtél.De semmibaj.-bólogatni kezdett.
Egy és fél napot szigorúan ott kellett maradjak.De persze utána haza engedtek.Az orvosom új gyógyszert írt fel és javasolta kezdjem újra az edzést meg ilyenek.Megmondtam,hogy elhanyagoltam mostanában a magam karbantartását.
Egy hétre rá Tulipán megengedte,hogy tehessem a dolgom.Ő közben dolgozott meg átfestette a haját.Nők.
Ma az orvosomhoz mentem.Nem kellett sokat várjak mire behívott.A szék mögött ült és gondterhelten pislogott rám.
-Azt hittem vizsgálat lesz.-kuncogtam fel.-Minden rendben?
-Nem.-súgta a doki és sóhajtott egyet.-Doug nagyon rég ismerjük egymást.Így nekem ez nagyon nehéz lesz.
-Mi a baj?-szorítottam a másik kezemre az asztal alatt.Azt kívántam,hogy Tulipán itt legyen,mert a félelem nagyobb mint gondoltam.
-Megvizsgáltuk múltkor az agy működésed...meg a labor...a szokásos.Most kaptam meg az eredményét annak amire kíváncsi voltam.
-Igen?
-Az ideg sejtjeidre kihat ez az egész és...az egyik ilyen rész a gerincedhez csatlakozik.Ötven százalék esélyt látok arra,hogy később lefogsz bénulni.-motyogta az orvos én pedig azthittem menten elájulok.Sokkosan néztem orvosra.-A...a rohamok pedig...szóval több lesz.Sajnálom Douglas.Megpróbálunk mindent.A pszichológus viszont mindenképp kell.Az anyád halála,az apáddal a dolog.Fel kell dolgoznod.Nézd Los Angelesben van egy nagyon jó barátom.Az egyik magán kórházban dolgozik.Nagyon nagyon jó orvos.Nem csak az epilepsziára,de az idegekre is szakosodott.Szerintem látogasd meg.Tudok bsszélni vele.-magyarázta.Az elmémet átvette a tompaság.Lefogok bénulni?
-Mennyi esélyem van,ha gyógytornára járok?Vagy bármire ami...ami segít.
-Akkor több.De sokat kell majd pihenned.
-Mennyi évem van még normálisan?-súgtam.
-Fogalmam sincs...de ha minden jól megy...akkor lehet,hogy csak 30-40 év múlva jön ki.De lehet,hogy soha.Bízzunk a jóban.
-Rendben.Elmegyek Californiába.-bólogattam.-Köszönöm,hogy figyelmeztettél.
Tulipán lakásán csak csendben emésztgettem ezt az egészet.
-Szerelmem!-este hat volt mikor haza ért.A kanapén ültem és cigiztem.Nagyon rég nem cigiztem de szükségem volt erre.Most mi lesz velünk?-Doug?-mikor bejött ránéztem.-Ejnye,de rossz fiú vagy.-jobban kitárta az ablakot és ide tipegett hozzám.A nyakamba csókolt és közelebb bújt.-Mibaj van kicsim?
-Tuli...-néztem kétségbeesetten a szemébe.
-Doug...
-Voltam a dokinál.Azt mondta,hogy később ötven százalék esély van arra,hogy lebénuljak....
-Doug,nem lesz baj!
-De!Baj lesz kicsim...-nyomtam el a csikket a tálon és hátra dőltem.-Milyen férjed leszek tolószékben?Hogy gondoskodom majd rólad?A családunkról?
-Douglas!-csattant fel.-Úgy is a férjem leszel,gondoskodunk egymásról!Nem érdekel....nem bénulsz le!Elmegyünk a legjobb dokihoz,apa majd segít találni.Minden rendben lesz szerelmem.Tudom,hogy félsz de már nem vagy egyedül.Nem kell egyedül küzdened.Itt vagyok.-súgta és letörölte a könnyeim.-Semmi baj.-már ő is sírt.Szorosan magamhoz öleltem.
-Annyira szeretlek.-súgtam a fülébe.-Te vagy a legjobb dolog ami az egész életembe történt velem.
-Ugyanígy gondolom veled.-csókolt a nyakamba.
-Los Angelesbe van a doki aki javasoltak.
-Akkor költözzünk oda.-tolt el.-California amúgy is jó hely lehet.Mondjuk veszünk egy házat Malibuban.Mindennap szeretkezünk a naplementében meg a napfelkeltében.-Tolt el,hogy a szemembe nézzen.-Jó lesz.
-A legjobb.-csókoltam meg.

Sziasztok kedveskék!
Tudom,hogy régóta várat a folytatás de őszintén semmi ihletem nem volt egy jó idő után,úgy pedig nem akartam kirakni részt,hogy magam sem tudom így lesz jó a folytatás.Most azonban már tudom,hogy hogyan lesz jó a pár utolsó rész.
Remélem tetszeni fog nektek és mindenkinek aki türelmes volt köszönöm!✨✨✨✨🌸🌸🎀🎀🎀