S I D E - E F F E C T

▪︎23▪︎

Tulipán

-Elakarok menni veled messzire.Ott ahol csak ketten vagyunk.Néha úgy érzem,hogy csak álmodok Doug.Biztos,hogy létezel?-súgtam a fülébe.
-Létezem Tuli.Ugye te is?
-Igen.-a nap erősen sütött.Az ablakot kinyitottuk és hevertünk a padlón.Forróság van.-Szeretnék veled lakni.-pillantottam fel az arcára.Elmosolyodott.
-Velem akarsz lakni?
-Uhum.Egésznap egymáséi lehetnénk.-jobban elmosolyodott.
-Tulipán ez minden vágyam.
-Nekem is Doug.-csókoltam meg.
Egésznap ketten voltunk.Nem csináltunk semmit csak szeretkeztünk és beszélgettünk.
De este egy taxival haza igyekeztünk.
A kezét fogtam és néztem a magas épületeket.Mikor megérkeztünk a szüleim házához elmosolyodva Dougra néztem.
-Szeretném,ha az apámmal megbeszélnétek a dolgot.Ti jó emberek vagytok.Tudom,hogy sikerülni fog.
-Tán másnap.Rendben?Haza kell sietnem.Holnap tárgyalásom lesz bébi Tuli.-simított végig az arcomon.Figyeltem a vonásait.Túl kimért...túl szomorú.
-Baj van?
-Nem.Dehogy.-mosolyodott el.
-Rendben.-mosolyogtam.-Találkozzunk holnap délután.-csak bólintott.Közel hajoltam és sok csókot leheltem az ajkaira.-Szeretlek Spencer.
-Szeretlek.-simított végig az arcomon.Épp kiszálltam volna de megállított.-Tuli kérhetek egy szívességet?
-Bármit.-fordultam meg.
-Kérlek menj az álmaid után és sohase változz meg.Légy aki lenni akarsz.Rendben?-furcsán néztem rá.
-Megígérem Doug.Én is kérhetek valamit?-csak bólintott.-Ez hülyeség lesz...csak egy könyvben volt...és...a lényeg...az,hogy ha valaha elválnak az útjaink akkor ha egymás eszébe jutunk...tehát,ha nem tudjuk egymást elfelejteni akkor a másikról ami előbb eszünkbe jut azt kell magadra tetováltatni.-kuncogtam.Elmosolyodott és bólintott.-De ilyen nem lesz.Holnap látlak szerelmem.-hajoltam le és nyomtam még egy csókot a finom ajkaira.Újabb és újabb csókot adtunk egymásnak.
-Szeretlek.-súgta.
Megvártam amíg elhajt és közben bementem a házba.
-Megjöttél?-hallottam meg anyu hangját.
-Igen.
-Jól vagy?-jött ki apa.
-Persze.-mosolyodtam el.-Kérlek majd beszéljétek meg ezt Douggal.Jó?
-Rendben.De tudnod kell,hogy nem rossz szándék vezérelt.
-Tudom.-öleltem meg.-De ő sebezhető.Szerette volna megismerni az anyját apa.Az minden vágyam,hogy visszahozzam az anyját a sírból vagy bármi,hogy Doug találkozhasson vele.Tudom,hogy sokat jelentene neki.
-Úgy érzem van egy ötleted.-hallottam meg anyu hangját.
-Mi van,ha megpróbáljuk felkutatni az anyukája családját?Biztos vannak nagy bácsik és nagy nénik.Doug...Doug szörnyen örülne ennek.-az apám elmosolyodott.
-Holnap felhívom az egyik ismerősömet.Rendben Tulipán.-bólintottam és szorosan átöleltem.Vacsoráztam a szüleimmel majd ágyba bújtam.

Szeretlek.Rád gondolok.Most és örökké.

Írtam le neki.A párnát magamhoz öleltem és arra gondoltam,hogy az ő testét ölelem.A párnát ölelni sosem elég kielégítő.Nehéz azt érezni,hogy Doug az.Doug teste meleg és a bőre selymes.Érzem ahogy fel és le emelkedik a mellkasa.Érzem ahogy ver a szíve.Hallom a sóhajokat amiket kiad.A szuszogását.Tudom mikor alszik el.Tudom milyen akkor a lélegzet vétele.Tudom azt is Douglas Spencerről,hogy álmában néha beszél.Olyankor addig simogatom a hátát amíg meg nem nyugszik.Egy két heg van a hasánál amit még tini korában szerzett.A feje tetejétől a lábujjáig minden porcikájával tisztában vagyok.Tudom mit szeret a szexben és tudom mikor mérges vagy rossz kedvű.Kibaszottul rákattantam.Ennél jobban nem tehettem volna...ez csak megtörtént.Ő minden.Ő a heroin és az oxigén.
Addig gondoltam Dougra amíg el nem aludtam.
Mikor reggel felébredtem az első az volt,hogy elővegyem a telefonom és írjak neki.
Mikor megnyitottam az üzeneteket meglepődtem.Nem írt.Lehet nem látta.

Jó reggelt napsugár!Hiányzól.Délután gyere át.Nem bánod meg.Szeretlek.

Miután leírtam felöltöztem és elvégeztem a reggeli teendőimet.Azután reggeliztem és vártam,hogy Doug írjon.
-Mi az kislányom?Nagyon a telefonodba bújtál.
-Csak várom,hogy írjon.
-A hős szerelmes.
-Az.-nevettem fel.-Aggódom érte.Mi van ha rohama van anyu?
-Na...semmi baj.Hívd fel akkor.
-Jó.-bólintottam.
Hívni kezdtem de megszólalt egy hang...előfizető ezen a számon nem kapcsolható.Meglepődve néztem anyára aztán a telefonomra.-Azt mondja előfizető nem kapcsolható a számon.Anyu...mi a franc van?
-Nem tudom Tulipán.Lehet elromlott a telefonja.
-Jó én most azonnal megyek és megkeresem!
-Tulipán.Kicsik túl aggódod.
-Akkor nyugszom meg,ha ott fog ülni az irodában és azt mondja elromlott a telefonja.Akkor nyugszom meg anya!
Szerencsére Fisco elvitt az irodáig.Ott már ismertem a járást így nagyon gyorsan igyekeztem fel.
Mikor a lift kinyílt meglepődtem.A titkárnő dobozokba pakolt és egy csomó másik ember is dobozolt.
-Douglas Spencerhez jöttem!Tudok vele beszélni?-motyogtam a nőnek.
-Mr.Spencer cége megszűnt itt New yorkban,átköltözött máshova.
-Tessék?-motyogtam.Hirtelen minden a fejemre szakadt én pedig észre se vettem.-Hol van Doug?Beszélnem kell vele!
-Mr.Spencer már tegnap este elutazott.
-Megtudja adni a telefonszámát?
-Sajnos nem.Mr.Spencer mindent megváltoztatott.Semmit sem tudok sajnálom.-bólintottam és lefelé igyekeztem.Mit tett?!Mit tettél velünk??!!
Ordítani tudtam volna de ahogy a lift ajtó bezárult utat engedtem a könnyeimnek.Istenem könyörülj meg rajtam!
Zokogva hagytam el az épületet.Ugyanígy szálltam be az autóba.Azt hittem,hogy nyomban elnyel a föld.
-Az ég szerelmére Tulipán mondj valamit!-Fisco kétségbeesetten figyelte ahogy keservesen zokogok.
-Vigyél apához!-mondtam.Nem habozott azonnal elindult.Apám irodájába már Fisco kísért fel mert én annyira sírtam,hogy szinte nem is láttam.
Mikor az ajtót kivágtam megtöröltem a szemem és az apámra néztem.Két másik alakkal beszélt de ez engem nem érdekelt oda szaladtam és szorosan átöleltem.
-Mi történt gyerek?-ölelt szorosan.
-Doug!Doug itt hagyott engem apa!Elment!Itt hagyott egy kurva szó nélkül!!!-zokogtam fel újra.Apa megtartott és nem kérdezett semmit sem.Még azt se mondta,hogy remek de bezavarsz a tárgyalásba.Valamit mondott a titkárnőnek és már vonszolt is haza.
A szüleim nem tudtak mit szólni.Csak ott ültek mellettem és engem vígasztaltak.
-Lehet,hogy csak most fog hívni majd este Tulipán.-súgta az anyám.
-Nem.-ráztam a fejemet.-Tegnap már búcsúzkodott....csak nem vettem észre.
-Édesem...-simogatta a hátamat az apám.
-Hogy bízhattam meg benne?Odaadtam a testem,lelkem neki.Mindenemet.Ő pedig az egészet a tengerbe dobta,mintha sosem lettünk volna...Sajnálom...tudom,hogy ezt úgy sem érti meg senki...azt,hogy mit érzek ez iránt az ember iránt.
-Pontosan tudom mit érzel most!-mondták egyszerre a szüleim.
-Mi átéltük ezt.-súgta az apám.
-Azért nem hagytuk el egymást csak így...-motyogta anyu.-De tudjuk min mész most keresztül.Minden rendben lesz kis csillag.Bízz a jóban.-bólintottam.
Bíznék is...de ez egy lyukat égetett a szívemen.Hogyan gyógyuljak ki belőled?

Szép napot mindenkinek!
Ha tetszett ez a rész is mindenképp jelezd!😊🌟🌟🌟🌟🌟🌟