S I D E - E F F E C T

▪︎6▪︎

D O U G L A S

-Uram a tervek kész vannak.Biztosan így adhatom át?Nem gondolja át?
-Nem gondolok át semmit.-ráztam meg a fejem.-Már tárgyaltunk.Most menjen és hagyjon magamra.-Mint minden jó cseléd pont így tett az egyik építész is.
A barátomat kezdtem hívni.
-Mondjad Douglas.
-Jól haladok.A Prescott lány szerelmes.Csak kicsit unom.
-Kibírod.Már így is sok pénzt fektettél a dologba Douglas.Kábítsd el.Legyél nyálas.-sóhajtottam és letettem.Nyál üzenmód bekapcsolva.
Találkozzunk ma,mikor érsz rá szépségem?
Írtam le neki és reméltem,hogy nem küld el a picsába a tegnapi miatt.Az az indulat rám jött és kész....elhagyott az exem.Mi a szart csináljak?Higyjek a szerelembe mikor kamu?
Sajnálom Doug de ez ma nem megoldható.Fáradt vagyok ezért inkább itthon maradtam pihenni.
Megsértettem.Érez irántam valamit?Persze,hogy érez!Körbe udvaroltad te barom!!!Hála az égnek ezek szerint haladok.
Sóhajtottam és megkértem a sofőröm,hogy vigyen el egy virág üzletbe.Ott egy fehér tulipán csokrot állítattam össze.Összesen száz szálból állt.Egy kártyát is tetettem bele amibe ezt írtam.Örüljön a kis lotyó...

Sajnálom,ha megbántottalak.Nem gondoltam komolyan.A szerelem egy olyan dolog amire az ember nem tud felkészülni.De,ha két ember egymásba szeret akkor azok teljesen egy emberré lesznek.Ez egy olyan megmagyarázhatatlan dolog amit érezni akarok,mert minden embernek szüksége van a szerelemre/szeretetre.
Szeretettel küldöm New york legszebb tulipánjait,New york leggyönyörűbb Tulipánjának.

Miután ezzel megvoltam elvitettem a csokrot Tulipám címére.Sosem udvaroltam csajoknak.Amúgy egészen elviselhető.Kellemes a hangja,kellemes az illata.Kellemes őt ölelni.Szeretek beszélni vele...viszonylag.Szeretném csókolni...Khm szóval nagyon szimpatikus fiatal nő.Inkább azt kérdezd,hogy működni fog?A terv tökéletes.A gondolataimat elhesegetve vettem be a gyógyszeromat.
A telefomom csörögni kezdett.Felvettem.
-Igen?
-Mr.Spencer megjött az eredmény.Minden rendben a laborjával.
-Ez biztos?
-Igen.El kell még végezni egy pár vizsgálatot,de eddig úgy tűnik,hogy a betegsége nem újult ki.
-Hála az égnek!Köszönöm.
-Ugyan.Viszonthallásra!
-Viszonthallásra.-tettem le a telefont.Boldogabb lettem mint ami voltam.Túléled.
Hazamentem és azonnal lefeküdtem aludni.Sok pihenésre van még ugyan szükségem de mivel megtehetem azt,hogy délután alszom,ezért nem nyavajgok érte.
Mikor újra megébredtem már rég besötétedett az ég.Az oldalamra fordultam és ásítottam egyet.A telefonom a kezembe vettem és megnéztem hátha írt nekem Tulipán.De persze,hogy írt.
Köszönöm a virágot!Gyönyörűek!
Egy kicsit meglepett.Azt hittem,hogy jobban fog neki tetszeni...
Ugyan.Csak azt akartam kérdezni,hogy eljössz velem vacsorázni?
Perceken belül válaszolt.
Nem hiszem,hogy most el tudok menni.Sajnálom.
Mi a franc van ezzel a lánnyal.Hívni kezdtem.Felvette.
-Szia,baj van?-érdeklődtem.
-Szia.-hallottam meg fáradt hangját.-Nem.Csak most jobb lenne,ha nem találkoznánk.
-Miért?
-Mert....most nem.
-Kérlek mondd el,hogy miért.-ültem fel és a hajamba túrtam.Nem veszíthetem el....a tervem.
-Hahhjj,neked mindent tudni kell?Megjött.Vérzem.Nincs kedvem semmihez sem.Éhes vagyok és nyűgős.
-Oh édesem.Kezdted volna ezzel.Adj egy kis időt.-tettem le hirtelen a telefont.Felvettem az egyik melegítőmet azután pedig megkértem a sofőrömet,hogy vigyen el a közeli étterembe.Nincs elvitel.Kivétel persze az egyik törzs vendég.Én.Mindenféle finomsággal felszerelkezve kopogtattam a Prescott ház ajtaján.
Az ajtót nehezen de kinyitották.
-Jó estét.Miben segíthetek?-nézett rám egy idősebb asszony.
-Jó estét.Én Tulipánhoz jöttem.Bemehetek?
-Tulipánhoz?Megvolt beszélve?-mért végig a nő újra és újra.
-Nos...nem.Meglepetést szeretnék okozni neki.Kérem engedjen be.
-Jöjjön.-tárta ki az ajtót.-Maga küldte azokat a virágokat?
-Én.-bólogattam és levettem a cipőmet.
-Jól választott.Tulipán a szobájában van.Jöjjön felkísérem.
-Kaphatnék két villát?-mutattam a papír táskára amiben isteni fogások voltak.Kihozott két villát majd megindult fel a lépcsőn.Utána mentem.A második emeleten aztán kopogtatott az egyik ajtón.
-Tulipán kincsem látogatód érkezett.-hamarosan kinyílt az ajtó de csak résnyire.Tulipán kócos hajjal a takaróba becsavarva nyitott ajtót.
-Doug?Mit keresel itt?
-Azt mondtad,nem megyünk vacsorázni szóval a vacsorát hoztam ide.Beengedsz?-mosolyogtam.Elmosolyodott és bólintott.Az ajtót kitárta és beengedett a kis birodalmába.Miután beléptem az ajtót becsukta.A falak tört fehér színben pompáztak.Minden olyan letisztult volt.A nagy csokor a komódja tetején helyezkedett el.
-Hoztam neked egy csomó mindent.-leült az ágy végébe és figyelte ahogy kiteszem a kis asztalra az ételeket.-Van itt pesztós tészta,édes burgonya,ilyen nuggets vagy fogalmam sincs,hogy hívják az étterembe.Hoztam sütiket is.Minden van.Leves is.-kuncogtam.
-A húsit kérem a krumplival.-vigyorodott el.Elmosolyodtam és odaadtam neki meg a villát is.Leültem a lába mellé és elővettem azt amit magamnak vettem.
-Jó étvagyat!-mosolyogtam.
-Neked is és köszönöm.-simított végig a hajamon.Mosolyogva megráztam a fejem.
-Ez semmiség.
-Csak nemrég ismerjük egymást és...sok mindent tettél már értem.-csak vállat rántottam és enni kezdtem.Sokszor figyeltem ahogy eszi.Olyan jó ízűen evett amilyen jó ízűen talán soha.
A sütiket is megette amin már csak jót kuncogtam.Tulajdonképpen édes így.Olyan egyszerűen édes.
-Maradsz még?-kérdezte miközben az ágyba bújt és betakarózott.
-Akarod?
-Uhum.-bemásztam mellé és az ágy hátának dőltem.Felém fordult és a mellkasomra hajtotta a fejét.Átkaroltam és hagytam pihenni.Most térj ki a bocsánatra.-Hiányoztál.Nem akartam azokat mondani tegnap.Csak engem már hagytak el...szar érzés ez.Mikor szerelmes vagy és...-mondtam volna tovább de megállított.
-Tudom.Ne érezd magad rosszul.Sajnálom,hogy ezt tették veled.Nem érdemled meg.
-Te szeretnél engem az életem végéig?-ez a kérdés gyorsan bukott ki belőlem.Minek kérdeztem ezt egyáltalán?
-Az életed vége után és annál tovább is.-elmosolyodtam és behunytam a szememet.
Nem gondoltam volna,hogy elalszom ismét.De reggel már Tulipán karjai közt ébredtem aki a hajamat simogatta miközben én a derekát öleltem.A fejem a mellén helyezkedett el.Milyen puha ez a nő....annyira finom puha mindene.Csak egy kibaszott tárgy.Semmi több!
-Felkeltél?-suttogta.
-Uhum.
-Olyan édesen alszol.Mondták már?
-Soha.-nevettem fel.-Neked mondták már,hogy nagyon kényelmes a cicid?
-Nem!-kezdett hangosan nevetni.
-Imádom a cicid.Nagyon kényelmes.
-Köszönöm,hogy itt voltál velem az este.Sokat jelentett.-mosolygott.-Nem voltam annyira egyedül.
-Bármikor írhatsz és én azonnal jövök.-bólintott és átölelt.
Ez nem tarthatott sokáig mert indulnom kellett dolgozni.Előtte otthon átöltöztem majd elindultam a céghez.
Ahogy beléptem az irodámba meglepetés fogadott.
-Douglas már vártam rád!-fordult meg a buta liba.
-Mit keresel itt?
-Csak gondoltam megleplek.De azt hallottam az egyik beosztottadtól,hogy új barátnőd van.Mesélj róla.
-Nem mesélek semmiről.Jobb lenne ha elmennél.-ültem az asztalom mögé.A szőke hajú ciklon persze csak felnevetett.
-Beszéltem Avaval.Elmesélte,hogy valami tini lánynak udvarolgatsz.Ez igaz?Nehogy lesüllyedj már egy ilyen szintre.Komolyan.Mit tud?-hirtelen az asztalra ütöttem.
-Menj el innen!
-Viszlát drágám!-sietősen elhagyta az irodám.A picsa....van képe ide jönni??
Nem mintha védeném Tulipánt....de ez az egész az én dolgom.Senki másé.Nem is azért,mert valóban elkáprásztat.Csak egy lány.Semmi több....

Gondoltatok volna erre?Na de mi lehet Doug terve?
♡Szép napot!♡