S I D E - E F F E C T

▪︎5▪︎

T U L I P Á N

Az egyetem könyvtárában a fülemben egy túl táncolós zene szólt.Miközben vissza pakoltam a könyveket követtem a ritmust.Lehet,hogy hülyének néznek de legalább akkor legyen indoka.Kifelé menet is ezt csináltam, a nagy ajtót bezártam magam mögött és sietős léptekkel hagytam el az egyetem területét.A metrón zenét hallgattam.Mindig is odáig voltam a zenéért és a táncért.Valamiért ez a dolog a véremben volt.Nem tudtam mi célból de ott volt.Viszonylag hamar haza értem.Nem számítottam arra,hogy a szüleim otthon lesznek de a nappaliban beszélgettek miközben én berontottam.
-Sziasztok!-mosolyogtam.
-Szia!-köszöntek egyszerre.
-Mi volt ma az egyetemen?-kérdezte apa.Megráztama fejemet.
-Semmi különös.Elmehetnénk valahová....nem?
-Fáradtak vagyunk édesem.-simogatta anyu az apám haját miközben a vállára hajtott a fejét.
-És ha elmennék egy baráttal?-érdeklődtem.Apám anyura nézett aki bólintott.
-Persze.Menj csak.Érezd jól magad!-mosolygott anyu.Sebesen felszaladtam a szobámba és átöltöztem egy fokkal csinosabb ruhába.
Jó reggelt napsugár!Biztosan most ébredtél fel.Nincs kedved elmenni valahova?
Az üzenet nem barátnak szólt,hanem egy bizonyos férfinak akivel bizony hetek óta találkozgatok.De üzleti úton volt.Remélem azért lesz annyi kedve hozzám,hogy eljön velem.Rávilágított az igazságra.Fogalmam sincs mi akarok lenni,de nem akarom elpazarolni az életem.Felvettem egy magasabb cipőt és hozzá egy szinte teljesen kiszaggatott farmert ami nagyon bő is volt a szárán.Szeretem a furcsa ruhákat.A felsőm kristályok által volt kirakva.Pontosan nem tudom hánnyal.Sokkal....Mikor készen lettem boldogan néztem a tükörbe.Ez én vagyok és valamiért neki az tetszik,hogy én ilyen hülyén öltözöm.
A telefonomra néztem ami jelezte,hogy írtak.
Hova mennél szépségem?

Bárhova.

Válaszoltam.

Most jöttem el a cégtől.Felveszlek.

Várni foglak.

A kabátomat is felvettem ami sötét zöld színben pompázott.Lesiettem a lépcsőn és utolsó simításokat végeztem a tükörben.
-Kicsit kivagy öltözve.-hallottam meg az apám hangját.
-Had menjen.Fogadok valami helyes fiúval találkozól!-tapsikolt az anyám mire apu csúnyán nézett rá.
-Naaa fiatalok!-nevettem fel.-Amúgy apu ez a saját stílusom ami nekem nagyon tetszik.Nem öltöztem ki.
-Á...nem.Csak egy három ezer dolláros felsőben vagy.
-Miért ajándékozól nekem három ezer dolláros felsőket?
-Mert szeretlek.-rántott vállat.-A gyerekem vagy.Anyádnak is megvettem.Mindent megkaptok.Ennyit erről.Jó szórakozást,azért jó lenne,ha hamar haza érnél.
-Jonathan...-motyogta anyu neki és puszit adott az arcára.-Imádunk szerelmem de gyere szépen és a felnőtt lányod helyett foglalkozz velem.
-Anyu jól mondja!-nevettem fel.-Na akkor sziasztok!Használjatok gumit!-szaladtam is ki az ajtón.
Épp akkor állt meg Doug autója.Rögtön bepattantam.Ő csak kuncogva nézett rám.
-Sietsz valahová?-vigyorgott és nyomott egy csókot az arcomra.
-Mmmm talán.Szia.-néztem az ívelt ajkakat.
-Szia hercegnő.-mosolyodott el és megigazgatta a hajamat.-Hiányoztam?
-Mm....picit.-kuncogtam mire ő is.Pedig mindketten tudjuk,hogy mennyire hiányzott nekem.
-Hova szeretnél menni?-Gondolkozni kezdtem.
-Menjünk a Sohoba.
-Akkor oda megyünk.-előre szólt a sofőrnek majd újra rám emelte tekintetét.Pienso en tu mirá.
-Ugye nem vagy túl fáradt?-fogtam meg a kezét amit az államhoz emeltem.Megrázta a fejét és vigyorogva nézett engem.-Akkor jó.Jót fogunk mulatni.
-Biztosra veszem.
Hamar megérkeztünk a Sohoba ahonnét gyalog mentünk tovább.Imádtam,hogy nem zavarja az,hogy nem luxus helyekre megyünk be.Hamburgert ettünk és jókat nevettünk.Én azon,hogy a tárgyalásokon,hogy bénázott az asszisztense ő pedig azon,hogy én mennyire hangosan tudok nevetni.Egyszerűen csak tökéletes volt vele lenni.
Sok bár mellett haladtunk el miközben a kezét fogtam és egy spanyol dalt énekelgettem.
-Szóval mióta is énekelsz?
-Ja ez csak...semmi.
-Fantasztikus hangod van.Mióta gondolsz a tekintetemre?
-Tudsz spanyolul?
-Meg olaszul és persze még két másik nyelven is.-nevetett fel.-Üzletember vagyok kis szívem.
-Ki mondta,hogy a te tekintetedre gondolok?
-Mmmm van egy érzés ami azt súgja.-elmosolyodtam és nevetve megráztam a fejemet.-Hova akarsz menni?
-Mmm mit szólnál ha bemennénk oda?
-De az egy bulizó hely.
-Bulizhatunk.Nagyok vagyunk.
-Gondolod,hogy beengednek?-nevetett fel.
-Gondolod,hogy nem tudod elintézni?-tettem a mellkasára az állam.Elvigyorodott és csókot nyomott az orromra.
-Nem igazán szeretek ilyen helyekre járni.-motyogta.-De a kedvedért bemehetünk.-bólintott.Elmosolyodtam és megráztam a fejem.A karjaimmal a nyakába csimpazkodtam.
-Akkor menjünk sétálni.Szívesebben vagyok veled kettesben.Mint egy zajos térben.Jó?
-Rendben.-mosolyodott el.Kocsival a Brooklyn hídhoz mentünk és sétálni kezdtünk.Imádok ott sétálni.
-Mesélj nekem a családodról.-pillantottam rá.
-Nincs mit mesélnem szépségem.Nincs családom.-meglepődve néztem rá.Bólintottam.-Na és veled mi a helyzet?
-A szüleimmel élek.Meg a házvezetőnővel aki inkább kicsit olyan mint egy nagyi.A szüleim szülei meghaltak már.Illetve az apukám anyukája talán nem.Fogalmam sincs.Nem beszélnek róluk.Egyke vagyok.Ennyit kell tudni a családomról.
-Szerelem gyerek vagy.-vigyorodott el.
-Tényleg az vagyok.A szüleim huszonegy éve együtt vannak.Nagyon szeretik egymást...én is szeretnék egyszer egy olyan szerelmet.Annyira...tökéletes.-pillantottam rá hirtelen.
-Szerintem a szerelem nem tökéletes.Nem igazi.Létezik egyáltalán?-nézett a szemembe.Meglepődve néztem őt.
-Miért gondolod ezt?A szerelem vak és fájdalmas.De van.Létezik.Mert a szerelem nem csak egy érzés...a szerelem felér a kibaszott mindenséggel.A szerelem gyógyír és a szerelem az egyetlen amit sosem vehetnek el.-motyogtam.
-Mivan azzal,hogy a szerelem fáj?Mert az fáj és igen...elvehetik.Mert a szerelem Tulipán akkor szerelem csak,ha viszonozva van.Más különben a szerelem nem létezik.-suttogta.Csendben maradtam.Tehát nem képes a szerelemre?Nem szereti azt?
-Doug...miért szeretsz velem lenni?Úgy értem....Akkor miért érdekellek?
-Ki beszélt szerelemről Tulipán?Ahhoz nem kell semmi,mert jól érzem magam a társaságodban.-Au....az a fránya au...
-Persze.Bocsi.Ez hülye kérdés volt.-az órámra néztem.-Haza kell mennem.
-Haza viszünk.-bólintottam.
A beszélgetés után nem volt kedvem beszélni.Csak elköszöntem és amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam az autót.
A szobámban az ágyra dőltem és rájöttem én vagyok a hülye.Hittem,hogy érdeklek egy huszonnyolc éves férfit.Hülye vagyok???Az vagyok!Egy kibaszott hülye!Vagy csak Doug most bontja le a bunkó amcsi énjét....lehet nem is olyan amilyennek mutatja magát....

♡Szép estét!♡