S I D E - E F F E C T

▪︎4▪︎

D O U G L A S

Reggel pontban nyolckor már az autó mellett álldogálva vártam Tulipánt.Istenem az nő....egyszerűen elkápráztat.Tudom,hogy fiatalabb.De számomra ez nem gond.Sosem voltam az a fajta férfi akinek egy nő kora gond lett volna.Ugyanakkor nem tudom mit gondolnak majd a szülei egy tíz évvel idősebb udvarlóról.Az apját ismerem.Legalábbis jó hírből.Jonathan Prescott.Elég híres ügyvéd itt New Yorkban.Én is az akartam lenni.De végül mérnők lettem,majd végül megalapítottam egy céget.Ügyes szolga voltam majd nagyon profi vezérigazgató lettem.
Tulipán hamar kijött az ajtón.Egy fekete farmer volt rajta és egy kicsit magasabb cipő,mint amit megszoktam rajta.A felső amit viselt pedig tört fehér színben pompázott.
-Szia.-mosolygott és ide lépett hozzám kezében a kabátjával.
-Jó reggelt.-mosolyogtam és két puszit nyomtam az arcára.-Gyönyörű vagy.-komolyan a legszebb nő.A dús vöröses ajkaival és a göndör hajával együtt.Kinyitottam az ajtót neki mire beszállt.
Miután beült én is így cselekedtem.-Hova menjünk kedvesem?
-Már is mondom.-vette elő a telefonját.Lediktálta a címet a sofőrömnek aki azonnal elindult.
-Hogy vagy?-mosolyogtam rá.
-Jól.Na és te?-kérdezte egy édes vigyorral az arcán.Nem lehet szebb mosolya.Minden mosolya egyforma.Cseszettül gyönyörű!
-Én is.Tökéletesen.-mosolyogtam.Az órám jelzett mire a zsebembe nyúltam egy pici műanyag dobozért.Bevettem a gyógyszert amit egyszerűen nyeltem le víz nélkül.Szedhetem életem végéig...
-Megkérdezhetem mit vettél be?
-Persze.Vitamint.Valahogy karban kell tartani magam.-kuncogtam fel.Mosolyogva bólintott.A vállamra hajtotta a fejét mire megfogtam az egyik kezét.Hirtelem jött,de jó érzést adott.Néztem ahogy tökéletesen passzolnak egymásba.Mi a franc történik?Annyira elvette az eszemet...de mi?Ő vagy valami egészen más?Hát persze,hogy ő Douglas.Kezdesz belezúgni...Sosem voltam az a szerelmes alkat.Hirtelen elvette a kezét és megigazította a fülbevalóját.Segítettem neki benne.Édes mosolyával nézett rám aminek egyszerűen nem lehet ellen állni.Ez a lány annyira tökéletes.Lehet,hogy nem beszédes de ez tetszik benne.Visszahúzodó de mégis annyira igazi...Fél óra múlva már azon a hajón üldögéltünk amit ő ajánlott.
-Gyönyörű ez a hajó.-mosolyodtam el.
-Igen.Imádom.Kicsinek is sokat voltam ezen a hajón.-Bazsalygott és oldalra pillantott.A táj lenyűgözően festett.A fákról már nagy részt lehullottak az aranyba borult falevelek.Varázslatos New York ezen része.Semmi pénzért nem mennék máshova lakni.Ez a hely az otthonom.Ez a hely a mindenem.
-Mit ennél szépségem?-néztem gyönyörű zöldes sárga szemébe.Ma máshogy csillog.
-Mindig gofrit eszem nutellával ha itt vagyok.Te mit eszel?
-De szerettem azt gyereknek.Én szerintem rántottát eszek.Van glutén mentes stanglijuk?
-Szerintem van.-bólogatott.A pincér közben ide sétált és felvette a rendelést.Nekem rántotta,kevés fűszerrel és só nélkül,plusz glutén mentes stangli.Italnak száz százalékos narancslé.Nagyon figyelek,hogy mit viszek be.Az egészségem a legfontosabb.Ő pedig előttem fogja falni az extra csokis és cukros nutellás gofriját.Kakaóval.Ez is ő.Imádom,hogy nem akar előttem más ember lenni.Bár a ruhája más.Nem szokott így kinézni...most olyan...mint a New Yorkiak többsége.De ez is jól áll neki.-Látom nagyon figyelsz az egészségedre.
-Oh igen.Nos néhány dologra igen érzékeny vagyok.Szeretek figyelmesen táplálkozni.-simítotottam végig a kezén.
-Most hülyén érzem magam,hogy cukros szart fogok reggelizni.-jó ízűen nevetett fel.Cukros szar...
-Tizennyolc éves vagy.Azt eszel amit akarsz édesem.Ha tehetném.-hajoltam előrébb mire ő is.-Én is azt a cukros szart enném.-elmosolyodott és bólintott egyet.A rendelést kihozták mire enni kezdtünk és általános dolgokról beszélgetni.Például arról,hogy szereti-e egyáltalán azt az egyetemet.Nem.Mi érdekeli a jogban?Semmi.Akkor miért ezt tanulja.Azt akarom,hogy az apám büszke legyen rám.Miért?Mert az anyám és az apám is nagyon sikeres abban amit csinál,én pedig egyszerűen nem tudom mit akarok csinálni.
Az étel elfogyasztásának a végére egy új oldalát ismertem meg tulipánnak.Azt az oldalát amire a legelső találkozásunk óta kíváncsi vagyok.Azt az oldalt ami kicsit sem tökéletes.Nem mesteri.Tulipán nem mesterséges,ő igazi és nekem nagyon igazi érzéseim lettek iránta.Ahogy végeztünk a hajó végébe sétáltunk és néztük a tájat.
-Ha nem akarsz ügyvéd lenni akkor hagyd ott.Nagyon fiatal vagy még ahhoz,hogy eldöntsd mi is akarsz igazán lenni.Az élet rövid Tulipán.Ne akarj gyorsan kiégni.
-Az apám szerint remek ügyvéd leszek.
-Szerintem pedig remek felnőtt nő lesz belőled.Egy remek nő,aki azt fogja majd csinálni amit tényleg igazán szívből szeret.-a haját az ujjam köré tekertem miközben a boci szemeit rám emelte.-Számít ezek után az apád véleménye?-csak vállat rántott.Közelebb hajoltam.-És az enyém?
-Számít bárki véleménye?-elmosolyodtam és oldalra fordítottam a fejem.
-Azt gondolom,hogy egy filozófus veszett el benned kedvesem.
-Pont ezt gondolom én is rólad Douglas.Tudod...te túl tökéletes vagy.Hol a hiba?Kell lennie valaminek.-suttogta.A szemébe néztem és elgondolkodtam.Én tökéletes?Mit lát bennem ami arra készteti,hogy ezt gondolja?Pont van bennem egy kibaszott nagy hiba....de azt egyenlőre jobb,ha nem tudja.Megszakadna a szíve.-Tudod próbálok máshogy öltözni de nem tudom magam teljesen tökéletesre varázsolni.Az egyetemen is mindenki annyira más,mint én.
-Nem szeretném,hogy máshogy öltözz.Nekem tetszik az amikben lenni szeretnél.Tetszik,hogy önmagad vagy és az is,hogy mennyire szarsz a világra.Kicsit sem vagyok tökéletes Miss.Prescott,de sosem akartam az lenni.-elmosolyodott és mögém nézett az egyre csak távolodó Manhattenre.
-Miért vagy velem itt?Mikor lehetnél ott is egy olyan nővel akivel a rendezvényen is megjelentél.-Végig simítottam kipirult arcán és megráztam a fejem.
-Mert nem vágyok egy olyan nő társaságára akinek más dolgon nem jár az agya csak azon,hogy mit vegyen fel vagy mikor menjen vásárolni.Sokkal inkább szeretek egy cserfes lánnyal lenni aki azt mutatta eddig nekem,hogy nem szeret beszélni most mégis olyan dolgokról beszél amik igazán érdeklik.Ezért Tulipán.
-Én is szeretek veled lenni.-ült le hirtelen az egyik székre.-Csak...ez ilyen?
-Mi ilyen?-ültem le mellé.
-Ilyen az,ha két felnőtt ismerkedni kezd?-elmosolyodtam mert sejtettem,hogy az ilyesmikben semmi tapasztalata nincsen.Mint nekem.
-Azt hiszem igen.De ezt nem jótól kérded.Nem voltam sosem egy szerelmes alkat.A munkámnak éltem eddig.De pár évvel ezelőtt rájöttem,hogy nem a munkám éltet.Szóval most keresem,hogy mi éltet igazán.-motyogtam.Bár éltetne valami annyira igazán amennyire azt akarnám,hogy éltessen.Magam sem gondoltam volna,hogy a mefejtés közelebb van,mint gondolnám és nem,nem a gyógyszerra gondolok ami a zsebemben van.

♡Szép estét!♡