S I D E - E F F E C T

▪︎17▪︎

T U L I P Á N

A lábaim a férfi elé vittek.
-Sajnálom.-suttogta.-Sajnálom.-megráztam a fejem és lehúztam,hogy megcsókolhassam.Olyannira csókoltam,hogy a nyelvem lezsibbadt közben.De nem érdekelt.Érezni akartam őt.Érezni,hogy szeret.Érezni,hogy az enyém.
Perceken belül levegő hiány miatt váltunk el egymás ajkaitól.Megfogtam a kezét miközben hátra pillantottam.Intettem a fiúnak és Dougot a másik irányba kezdtem húzni.
-Szeretlek.-pillantott le rám.Elmosolyodtam.
-Én is téged.
Hozzá mentünk és annál is tovább csókolóztunk.A szánk már teljesen száraz volt.Kirepedezett.Ő az enyém én pedig az ő száját harapdáltam.Hiányoztunk egymásnak amit a testünk is megüzent.Teljesen élőnek éreztem magam Doug karjaiban.
-Hol voltál?-toltam el egy kicsit mert ez már érdekelt engem.
-Egy barátom vissza költözött Long-Islandre és náluk töltöttem egy kis időt.Van egy kislányuk.Olyan a haja mint neked.-elmosolyodtam és a nyakába csókoltam.-Te hol voltál szerelmem?
-Otthon.Hol lettem volna édesem?Vártam,hogy oda told a képed és azt mondd,hogy leszarsz mindent.Járhatunk mindennek ellenére.
-Járunk mindennek ellenére.-csókolt meg újra.Elmosolyodtam és szorosabban öleltem.
-Menjünk el valahova.
-Hova kincsem?
-Valahova.-nevettem fel.Felkelt rólam miközben levette az inget.Vörösen néztem a férfias kidolgozott testét.-Én olyan vagyok mint egy kis hülye gyerek melletted.-felnevetett és nekem dobta az inget.
-Nem vagy az.
-De.-keltem fel.-Te még nem láttad az én testem.
-Majd megmutatod.-kezdett a fiókba turkálni.Elmosolyodtam.
-Amúgy nem.Mielőtt elveszem a kedved.
-A ruháidon át is látszik az alakod édesem.-fordult meg.-Gyönyörű vagy.-elmosolyodtam és odamentem megcsókolni.
-Szeretlek Douglas.
-Én is szeretlek édes.Na hova vágysz?
-Fogalmam sincs amúgy.Aludni vágyom.
-Akkor aludjunk.-vett fel egy kényelmes pólót.Elmosolyodtam és befeküdtem vele a puha ágyba.Szorosan átöleltem és hagytam,hogy lecsukódjon a szemem.Azóta nem aludtam jól.Azóta mióta Doug eltűnt.De most,hogy itt van.A testemet megszállta a békesség és a boldogság.
Másnap reggel Douggal reggelit készítettünk együtt.A pólója rajtam volt.Ő egy melegítő gatyában sütötte a tojást én pedig csak a pólóban figyeltem ahogy csinálja.De nem sokáig.Nem bírtam nem ölelni őt.Két hete nem láttam.Szorosan öleltem hátulról és csókokat adtam a hátára.
-Szeretlek.-suttogtam.
-Én is szeretlek.-fordult meg és az ajkaimra tapadt.Azonnal behatolt a nyelvével a számba.A csókolózásunk hangos,de én így imádom.Nyálasan és hangosan.Imádom Doug ajkainak ízét és imádom ahogy a testünk egymáshoz nyomódik.Azt meg főleg imádom,hogy annyira csókol engem,hogy az egész testem bizseregni kezd.-Mmm...várj.-tolt el és kitette egy tányérra a kaját.A gázt lekapcsolta és újra hozzám fordult,hogy megcsókoljon.Hosszasan csókolóztunk.A fenekemre tette közben a nagy kezeit és hirtelen felkapott az ölébe.Annyira de annyira imádlak!Szorosan öleltem át a derekát miközben ő az asztalra ültetett.Úgy faltuk egymást mintha csak fagyit ennénk.Elárulom, Douglas szája sokkal jobb mint a fagyi.Inkább a szája mint a fagyi.A derekára simítottam a kezemet miközben egy kicsit belemartam a puha bőrébe.-Tuli....le kell állnunk.-suttogta.Nem bírtam leállni.Újra és újra csókokkal leptem el.
-Nem megy.-ráztam a fejemet és még közelebb húztam.A nyelvem is zsibbadt már de nem érdekelt.Annyira szükségem van rá.
-Muszáj.-tolt el.-Muszáj.-suttogta.Bólogatni kezdtem.Ez volt az eddigi leghevesebb csók csatánk.-Khm...veszek egy hideg zuhanyt addig reggelizz.-nem értettem hirtelen de gyorsan eltűnt.Sóhajtottam és lemásztam az asztalról.A két tányért oda vittem és enni kezdtem.Pontosabban zabálni.Szó szerint zabáltam.Annyira éhes voltam,hogy az valami borzalmas.
Doug húsz perc múlva visszajött vizes hajjal melegítőben.
-Minek zuhanyoztál?
-Mert muszáj,ha ennyire csókolsz.Teljesen...érted...-nevetett fel és leült enni.
-Mhm.-mosolyodtam el.-Bocsi.
-Semmi baj.-simogatta meg az arcomat.-Csak nagyon tisztellek és....ráérünk.Nem akarom,hogy a kapcsolatunk csak a testiségen alapuljon.
-Annyira szeretlek.Szükségem van rád.A lelkem minden részének szüksége van rád.-fogtam meg a kezét.
-Én is édes.-Mosolyogva ettünk tovább.Egyszerűen én vagyok a legszerencsésebb ember amiért ez a férfi van nekem.Amiért szeret és amiért tisztel.Meg azért is,hogy vissza jött és velem van annak ellenére,hogy az apám nagyon csúnyán intézte el a dolgainkat.
Aznap nem mondanám,hogy veszekedett velem.Inkább csak kifejtette,hogy csalódott.Én pedig kifejtettem,hogy soha többé nem állok szóba vele.Két hete nem beszéltem az apámmal.
-Ugye nem vesztetek össze miattam?-érdeklődött a férfi akit szeretek.
-Nem szerelmem.-sóhajtottam.-Nem beszélek az apámmal azóta.Nem is akarok.Azt hiszem...elvesztette a kislányát...de valahol ez is a felnőtté válás része.Nem?
-Beszélj az apáddal kölyök.Nagyon szeret téged.Tisztelem benne,hogy ennyire szeret.Ő csak jót akar neked.Engem nem ismer.Nem is nagyon akar megismerni,de ez az ő gondja.Ez alapján ne ítéld meg.
-Szeretem,hogy ennyire jó ember vagy Douglas.
-Én csak nem szeretném,hogy az utálat hajtsa ezt a világot.Mit ér az utálat?Ér valamit szerelmem?-megráztam a fejemet.
-Nem.Semmit.Kérdezhetek valamit?
-Bármit édesem.-ivott bele a narancslébe amit ő készített.
-Hallottam ahogy apám Georgeal arról beszél,hogy van valami betegséged.Mi az?-suttogtam.Ez már hetek óta érdekel.De persze nem kérdeztem meg.Annyira nem akartam bántani ezzel a kérdéssel.
Sóhajtott.Behunyta a szemét majd újra rám nézett.
-Nem akarom,hogy máshogy kezelj emiatt.
-Doug nem foglak máshogy kezelni!-fogtam meg a kezét.
-Tudnom kell róla....a barátnőd vagyok.-bólogatni kezdett.
-Epilepsziás vagyok.Gyógyszerekkel sikerült elérniük,hogy csak néhány végtagi rángásom legyen.Remegésem.Régebben többszőr voltak....rohamok.Mikor összeestem és...tudod...de kezelnek.Emiatt is van egy ilyen különlegesen egészséges étrendem.Szeretek odafigyelni az apró részletekre.Szoktam én is enni néha pizzát meg hamburgert....persze glutén menteset mert amúgy én azt utálom.De fontos,hogy jó étrendem legyen.-motyogta.Epilepszia.Epilepszia...folyton csak ez ismétlődött a fejembe.Ugye nem fog meghalni??-Kicsim?-kezdte az arcom simogatni.-Tuli?
-Nem fogsz meghalni?
-Nem.-Rázta meg a fejét.-Szedem a gyógyszerem,emelett pedig sokat járok rutin vizsgálatokra.
-Hova?
-Londonban van az orvosom.Itt is van egy.De Londonban van egy specialista erre.Nyugodj meg.Minden rendben lesz.-ölelt át hirtelen.
-Ezért remeg a kezed?
-Igen.-bólogatott.-De ez is csak ritka.
-De mostanában....
-Tudom.De volt közben egy kis gyógyszer kihagyásom.De mióta újra mindennap szedem a kezem sem remeg.-bólogatni kezdtem de ugyanúgy szomorú maradtam.

♡Szép napot mindenkinek!♡