S I D E - E F F E C T

▪︎20▪︎

D O U G L A S

Néztem ahogy eszi a palacsintát amit rendelt.Ha rám nézett csak jobban mosolyogni kezdett.
-Jól vagy?-fogtam meg a kezét.
-Igen.-vigyorgott.Jobban elmoslyodtam.Szeretem.Nagyon.
-Feleségül foglak venni Tulipán Prescott.Hogy legyen a neved?
-Mmm....Tulipán Prescott Spencer.-felnevettem és megráztam a fejem.-Elveszel most,hogy asszonnyá tettél?
-Mint a húzat asszony.-paskoltam meg a combját.-Mrs.Spencer.
-Mr.Spencer,akarok egy kisbabát.
-Most?-kuncogtam fel.
-Majd.-habzsolta a palacsintát.-Vegyünk közös sapit.Mit szólsz?
-Vegyünk.Milyet?
-Yankess sapit.-nyúlt a pohárhoz amiben víz volt.A szájához emelte és ivott belőle.
-Rendben szépségem.
-Ez a zöldséges valami amit ettél reggelire nem volt túl meggyőző a számomra.
-Nekem ez jó így.-bólogatni kezdett.Reggeli után vettünk két egyforma sapkát aztán sétálni mentünk New yorkba.Egésznap csak mentünk és pont úgy viselkedtünk,mint a tinik.Mondjuk ő az.Én kevésbé.Mosolyogva figyeltem őt miközben búcsúzkodott tőlem.Apró csókokat katam az ajkaimra és mosolyogva nézett engem.
-Akkor szia.
-Akkor szia.-suttogtam.Elmosolyodott és adott még egy csókot.
-Akkor szia.-motyogta újra és lassabban csókolta a szám.
-Akkor szia.-húztam közelebb és a karjaimba tartottam.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek szerelmem.-mosolyodtam el.
-Be is jöhettek.-egy mély hang szólalt fel az ajtóban.Az apjára néztem aki farkas szemet nézett velem.Tulipánra néztem.
-Bejössz?
-Be.-bólogattam.A sofőrömnek szóltam,hogy majd írok ha szükségem van rá azután pedig megindultam Tulipán mögött.Az apja az előszobában várt minket.Nem mondanám,hogy boldog arcot vágott,de azt sem,hogy boldogtalant.Tulipán apjának mindig ilyem komolynak kell lennie?
Levettem a kabátom és a cipőmet.
-Beszélhetnénk.Hárman.-köszörülte meg az apja a torkát.Bólintottam.Bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.Tuli mellém ült és megfogta a kezemet.
-Mesélj apa.
-Akkor együtt vagytok?-dőlt hátra a karosszékben az apja.
-Igen.-mondtuk egyszerre Tulipánnal.
-Mielőtt kiakadna.Szeretem a lányát!Képes vagyok érte harcolni a végsőkig.-motyogtam.De ezt már valóban így is gondoltam...ahj a franc essen a szerelembe.
-Tudom.Tisztában vagyok vele.-bólintott Mr.Prescott.-Ez az egy szól melletted na meg a lányom boldogsága Spencer.
-Kösz Mr.Prescott.
-Akkor....megismerhetnétek egymást.-mosolygott Tuli.Bólintottam.
-Szerintem az,hogy sofőröd van...nagyon....új gazdag dolog.
-Nem mindig tudok vezetni.-simogattam meg Tuli kézfejét.
-Miért?
-Mert epilepsziás vagyok és nem akarok veszélyeztetni senkit.Tulit pedig végképpen nem.-Mr.Prescott bólintott.
-Sajnálom.Gyógyszert szedsz rá?
-Igen.-bólintott.
-Bocs nem tudtam,hogy ez van a dolog mögött.Szóval teljesen egyedül élsz?
-Igen.Tizennyolc éves korom óta.
-Hm...és úgy epítkezted fel magad.
-Igen.Tehetségesnek találtak.Én pedig mindig a legjobb akartam lenni.Ennyit erről.Mikor egy kis irodában dolgozni kezdtünk a három fős csapatommal álmodni sem mertem volna,hogy rá 6 évre ez lesz.Nagyon büszke vagyok arra amit elértem.
-Büszke lehetsz rá.Nagy teljesítmény,de ebben egyezünk na meg a tökéletes nő választásában is.-nézett büszkén a lányára.Elmosolyodtam.
-Igen.
-Magatokra hagylak beszélgetni.Én adidg gyorsan átöltözöm.-mosolygott Tuli.Bólintottam és figyeltem ahogy elmegy.
-Remélem nem neheztel már rám.
-Nem.-rázta a fejét.-Csak szeresd őt.Ő az egyik mindenem amim van.
-Nekem pedig ő az egyetlen mindenem amim van.-suttogtam.Bólintott.
-Megkínálhatlak?-állt fel és egy üvegre mutatott.Megráztam a fejem.
-Nem iszom.Tudja a gyógyszer miatt.
-Oh igen.Mi a helyzet a családoddal?
-Az anyám meghalt mikor kisbaba voltam.Az apám...az nincs.-motyogtam. Bosszúvágy talán kihallatszik a hangomból.De utálom az apám.-A minap bejött az irodámba.Azt sem tudtam ki az...mikor a nevét kimondta a vér megállt bennem.
-Az apja egy faszkalap.
-Szeretnék bosszút állni rajta.Azért amit tett.Az anyámmal....velem...
-Ne tégy semmit Douglas.Attól neked nem lesz jobb.-suttogta és leült.-Vannak fasz szülők.Én például gyereket nem akartam.Aztán ott van a huncut lányom.Akit imádok.-ezen elmosolyodtam.
-Tudja maguk nagyon jó szülők.Örültem volna,ha egy ilyen apa áll mellettem.-Mr.Prescott bólintott.
-Itt vagyok!-szaladt ide Tuli.Melegítő nadrágban és felsőben foglalt mellettem helyet.-Nem öltétek meg egymást.Ez jó.
-Ez az édesem.-mosolyodott el az apja.-Gondolkodtál már mit akarsz kezdeni magaddal?
-Mmm....egyenlőre nem.Baj?
-Nem,csak érdekelt.Most csak találd meg önmagad kincsem.-Tuli mosolyogva bólintott.
-Hamarosan úgy is Mrs.Spencer leszek.-húzogatta a szemöldökét.Felnevettem és arcon csókoltam.
-Doug tud róla?
-Tudja.-bólogatott a lány.Fél óra múlva egymást öleltük az ágyában.Az apja Tuli édesanyjához ment az étterembe.
Simogattam a haját és figyeltem ahogy az ajkaimat nézi.Már látszott rajta,hogy készen all az alvásra de még mindig a szám nézte.Elmosolyodtam és végig simitottam az arcán.Ő is mosolyogni kezdett.
-Szerinted...más vagyok?
-Miért?Másnak kéne lenned?
-Nem tudom.Mások az emberek,ha elvesztik?
-Szerintem nem.-kuncogtam fel és nyomtam egy csókot a homlokára.-Szeretlek.
-Én is.Tényleg elveszel majd?
-Tényleg.-nevettem fel és felkönyököltem.
-Mi van,ha az este teherbe estem?
-Akkor lesz egy babánk.-nyomtam apró csókot a szájára.Imádom a tini kérdéseit.Ez csak még vonzóbbá teszi.
-Akkor nagyon boldog kis család leszünk.-ült fel.-Veled akarok családot Douglas.-kelt ki az ágyból és a ruhái között nézelődött.
-Én is csak veled.-mosolyogtam.Megfordult és énekelni kezdte azt a spanyol dalt amit egészen eddig is énekelgetett nekem.Angyali hangját hallgatva csak még inkább mosolyognom kellett.
Behunyt szemmel énekelt,teljesen átélve a dalt.Felálltam és elé léptem.Átöleltem a derekát mire kinyitotta a szép szemeit.
-Ez gyönyörű.Épp,mint te.
-Ez pedig édes.-kuncogott fel és a nyakamba csimpazkodott.
Nemsokkal később lent vacsoráztunk kettesben.Csinált vacsorára levest.Olyan ügyes ez a lány.Nem akarok sokat várni Kezdem úgy érezni,hogy hamarosan megfogom kérni a kezét.Vacsora után még a szobájában simogattam a haját.Tudtam,hogy elfog aludni.Hamar lecsukódott a szeme és miközben az egyik karom ölelte elaludt.Mosolyogva adtam csókot a homlokára.Még vártam kicsit de lassan feltápászkodtam és lesiettem.Felvettem a cipőmet meg a kabátomat és elmenni készültem.
-Megjött a sofőfje?-Roberta kijött a konyhából.
-Az üzenet szerint igen.-mosolyodtam el.
-Maga hasonlít Jonathanre.Csak annyi különbséggel,hogy maga nem akarja szenvedtetni saját magát,mert egy fiatalabb lánnyal van.
-Miért kéne szenvednem?Eleget szenvedtem.Nem vetem meg magamtól az örömöt.-a nő bólintott.
-Jól teszi.Na menjen.Hagy valami üzenetet?
-Igen.Reggel tárgyalásom lesz és emiatt haza mentem készülődni.De reggel úgy is hívom.
-Rendben Mr.Spencer jó éjszakát!
-Magának is.-léptem ki a házból.
A sofőröm haza szállított.
Otthon lezuhanyoztam és átöltöztem.Az ágyneműnek még mindig Tulipán illata volt.Átöleltem a párnát és hamarosan elaludtam.
Reggel újult erővel ébredtem és bementem az irodámba de ami ott várt arra nem voltam felkészülve....

Szép napot!🥰🤗