S I D E - E F F E C T

▪︎14▪︎

D O U G L A S

Addig csókoltam a nőt akit szeretek ameddig haza nem értünk hozzá.Az autó tetejét az eső verte.De ez minket nem zavart.
-Bekísérsz?Szerintem csak Roberta van itthon.-mosolygott felpuffadt kis szájával.
-Bekísérlek.-Nyomtam egy utolsó puszit a szájára.Elővettem egy esernyőt és gyorsan kiszálltam.Kinyitottam és azt tartva szaladtam a másik oldalra kinyitni az ajtót Tulinak.
-Gyere kincsesem.-mosolyogtam és oda tartottam az ernyőt.Kiszállt és becsukta az ajtót maga mögött.
A házhoz szaladtunk aminek az ajtaját könnyű mozdulattal nyitotta ki.Az ernyőt becsuktam és leráztam mielőtt bementünk volna.
-Rakd csak oda.-mutatott egy esernyő tartóra.Bólintottam és oda raktam.A hajamba túrtam és megfordultam.Tulipán hirtelen húzott le és csókolt meg.A falnak nyomtam miközben erősen csókoltam.Tulipánt se kellett félteni mert olyan erősen markolta a vállamat és húzott egyre közelebb,mintha az életén múlna.Levertünk valamit de nem igazán foglalkoztunk vele.Csak úgy koppant a földön.
-Tuli??-Roberta hangja a távolból jött.
-Mmm...-tolt el a lány majd megtörölte a száját.-Én vagyok!-kiabálta.
-Levertél valamit?
-Aha!-kiabálta de a testem közel tartotta magához.
-Doug?
-Itt vagyok Roberta!-kuncogtam fel.
-Óvatosabban fiatalok!-nevetett fel.Lenéztem a lányra és egy utolsó csókot adtam neki.
-Megyek.Jó?
-Nem akarom,hogy elmenj.Maradj kérlek.-fogta meg a kezem.
-De a...
-Nem!-Szólt közbe.-Apuék szerintem randizni mentek és nem most jönnek.De egyszer úgy is meg kell ismerniük a szerelmem.Maradj kérlek.Szükségem van rád.-simogatta a nyakamat.Nem tudok neki ellenállni.Írtam a sofőrömnek,hogy nyugodtan menjen el,majd hívom.
-Mit akarsz csinálni?
-Bújjunk össze és filmezzünk.
-Rendben van édesem.-mosolyogtam rá.A nappaliba húzott és letolt a kanapéra.Egy vastag takarót terített rám és mellém ült.Magát is betakarta miközben bekapcsolta a tvt.A kandallóba égett a tűz ami jó meleget adott.Lejebb csúsztam és kicsit szét tettem a lábam,hogy kényelmesebb legyen.Az ingem pár gombját kigombolta és a mellkasom kezdte simogatni miközben én egyre álmosabbnak éreztem magam.
-Tuli kicsim elakarsz altatni?
-Nem.-kuncogott és a nyakamba csókolt.
A nem egyenlő volt azzal,hogy mindketten elaludtunk.Talán egy óra múlva Roberta ébresztett meg engem,hogy hamarosan jönnek a szülők.Szerencsére a sofőröm gyorsan ideért.Nem lakom olyan messze innen.
Tulit betakargattam és csókot nyomtam a homlokára mielőtt elmentem volna.
Hogy én mennyire szeretem ezt a nőt te jó ég.A kávézóban csak megtetszett aztán megtudtam,hogy ki ő...azt hittem menni fog ez az egész szerekem nélkül....de basszus....ezt a nőt nem lehet nem szeretni.Ahogy beültem az autóba a sofőröm rám nézett.
-Ha megengedi,hogy megjegyezzem.Nagyon örülök,hogy végre nem egy olyan egy éjszakás nő van az életébe.Sokkal boldogabb.-mosolygott kedvesen.
-Köszönöm!-mosolyodtam el.-Ennek én is örülök.-bólogattam.Az autó közben elindult.-Ő sokkal több.Mindennél.
Haza érve hiányoltam Tulit.Olyan üres a ház nélküle.Ez nem is otthon...az ő otthonuk tényleg otthon.Itt úgy érzem magam,mint egy kiállító terembe.
Miután lezuhanyoztam és átöltöztem,befeküdtem az ágyamba és elterültem.Imádok aludni.Az egyik kedvenc tevékenységem.De valami hiányzott....Elővettem a telefonomat és írtam Tulinak.Azt jelezte,hogy épp ő is ír.

Hiányollak!

Írtam le neki.Úristen tényleg leírtam neki....

Én is hiányollak.Azt akarom,hogy minden pillanatban itt legyél.Hogy velem ébredj és velem alaudj el.

Szintén.Üres nélküled a lakásom...olyan otthontalan.

Gyere vissza és aludj velem.

A szüleid kincsem...

Elmentek aludni.Belógsz.

Nem zavarhatom ennyit a sofőröm.Bár jobb lenne veled aludni,hiányzik a tested amivel melegítesz.

Vártam,hogy vissza írjon de nem írt.Miért nem ír?Nem akarom zargatni későn a sofőröm és nem vezethetek annyit.A legutóbbi vezetés után a kezem jobban remegett.Nem szeretnék balesetet okozni.
Húsz percet várakoztam,hogy írjon de nem írt.Hívni kezdtem volna de kopogtattak.Ki az ilyenkor?Csak a portás lehet az.De mit akarhat?
Kimásztam az ágyból és kimentem,hogy ajtót nyissak.Elfordítottam a kulcsot a zárban és kinyitottam.Nagy meglepetésemre egy kis pingvin volt az ajtóban akit Tulipánnak hívnak.Felnevettem,mert úgy bevolt öltözve,hogy tényleg úgy festett,mint egy pingvin.
-Ne nevess.-kuncogott és bejött.Az ajtót becsuktam és vissza zártam.Elkezdte levenni a kabátját amiben segítettem.-Szakad a hó Doug.
-De csak november vége van.
-De szakad a hó.Taxival jöttem.
-Tuli kincsem...
-Egy szót se szólj!A lényeg,hogy újra együtt vagyunk.-mosolygott.Elvigyorodtam és eltettem a kabátját miközben figyeltem ahogy besétál a szobámba.Utána mentem.Ő már az ágyban várt rám.
-Alvó ruciba jöttem.
-Észre vettem kincsem.-Oltottam le a lampát.Kintről elég fény jött be.Bebújtam mellé és szorosan magamhoz húztam.Azonnal az ajkaimra tapadt amibe belemosolyogtam.
-Szeretlek Doug.
-Szeretlek Tulipán.
Megfogtam a kezét és élveztem ahogy a hajamat simogatja.Halkan dúdolt mellé.A fülemhez hajolt és spanyolul kezdett énekelni nekem ami teljesen megdobogtatta a szívemet.A tekintetedre gondolok ami egy golyót lő a mellkasomba.A tekintetedre gondolok...
Reggel összegabalyodva ébredtünk.Csókokat kaptam a nap első sugarainál és az összes többinél is.Így kelnek akik szeretik egymást?Mindennap így akarok ébredni.
-Tetszett amit este daloltál.
-Mindig is megakartam tanulni a nyelvet.Sajnálom,ha elég szarul ejtettem ki a szavakat.
-Tökéletes volt édesem.-szívtam be púderes illatát.Elmosolyodtam mikor újra az ajkaimra tapadt.Imádom a száját...
-Mmm...Doug.-suttogta két csók között.
-Hm?
-Csak szeretlek és nincs kedvem haza menni.-felnevettem és egy puszit nyomtam az orrára.
-Ma találkozom az apáddal egy újabb megbeszélésre.
-Amúgy....ne tévesszen meg ez...ő jó ember.Nagyon szeretem az apámat.-elmosolyodtam.
-Tudom kicsim.-mosolyogtam.
-Akkor jó.Remélem,hogy kijöttök majd.
-Kifogunk.Ne is aggódj emiatt.-Bólintott és behunyta a szemét.Pihentünk még egy darabig.Valamiért egyikünknek sem volt kedve kimászni a meleget adó takaró alól.De sajnos egyszer csak muszáj volt felkelni és menni a dolgunkra...

Szép estét!♡