S I D E - E F F E C T

▪︎7▪︎

T U L I P Á N

Újra és újra elolvastam azt a kártyát amit Doug küldött.
Roberta lent reggelit készített mikor lementem.
-Nem szólok erről.-motyogta.
-Csak kedves volt.
-Ki ez a pasas?
-Nemrég ismertem meg.-bólogattam.
-Szereted?
-Mi?-néztem nagy szemekkel Robra.
-Úgy látom,hogy igen.Mikor megkaptad a virágot azután pedig ahogy megjelent.
-Khm...hagyjuk ezt.Anyuék?
-Délután jönnek.Csak lementek romantikázni Long-islandre.
-Szokás szerűen.-bólintottam.Felmentem a szobámba és lepihentem.Persze több helyen is fájt de inkább hagytam,hogy elaludjak.Az mindig segít.
Mikor újra felébredtem egy kéz simogatta a hátam.Oldalra fordítottam a fejem és hunyorítva vettem ki,hogy Doug az.
-Mit keresel itt?-motyogtam.
-Hoztam neked sütit.
-A szüleim?
-Roberta nagyon kedves volt és beengedett.Azt mondta,hogy majd csak este jönnek.-legyintettem és hirtelen lehúztam egy ölelésre.-Baj van?
-Csak fájtak az izmaim meg szerintem mindenem is.Kösz,hogy megint itt vagy.Sokat jelent ez nekem.
-A szüleid sokat távol vannak?
-Igen.Elég gyakran.Nem bánom,mert nekik is kell egy kis magán élet.Sokat velem voltak amúgy.Mikor betöltöttem a tizennyolcat azt mondták,hogy nem mindig lesznek itthon,mert sok a dolguk.Ilyesmi.De nem zavar.Csak...
-Csak magányos vagy.Tudom.-bólintott.Szorosabban öleltem.-Mennyire érzed magad úgy,hogy felkelj?
-Semennyire.Még egy napot feküdni akarok.-felnevetett és bólintott.-Etesselek?
-Mhm.-bólogattam.Mellém ült és etetni kezdett a puncsos sütivel amit imádok.-Komolyan ennyire leakarsz venni a lábamról,vagy tényleg ennyire érdekellek?
-Tényleg ennyire érdekelsz.Amúgy meg már levagy véve a lábadról Tulipán.Fekszel.Nem rémlik?-nevetett fel.
-Sok mindent nem tudunk egymásról.-ültem fel.
-Mint például?
-Mi a kedvenc színed?-elgondolkozott és vállat rántott.
-Nincs kedvenc színem.Mindegyik szín szép a maga módján de nem hordom a színeket.
-Szóval a sötét színek.
-Valahogy úgy.De amúgy inkább a fehér.Az otthonom is többnyire fehér színből áll.-harapott bele a sütibe.-Na és neked?
-Imádom a barna színeket.Minden árnyalatba és a zöldet.Kedvenc zene?-vettem el én is egy újabb sütit.
-Zene...hm...Bittersweet Simphony.
-Azt én is szeretem!-tapsikoltam hirtelen.-Nekem az egyik kedvencem a Let somebody go.
-Mhm.Coldplay.-ezt végig játszottuk így.Kedvenc város.New york,mindkettőnknek.Kedvenc konyha.Olasz.Kedvenc hely New yorkon belül.Manhatten.A végén már csak röhögtünk.Talán annyira nem is különbözünk mint azt gondoltam.
Az idő további részében filmet nézett velem és a kezemet fogta.Robertának igaza van.De ezt egyenlőre nem kell kijelentenem..
Két nap múlva újult erővel tértem vissza az egyetemre.Mindenféle szar órám volt így ellogtam.Igen lógtam.A jegyeim nagy része szar lett a nagy elvárások miatt.Utálok bejárni és rühellem az egészet.De mit tehetnék?Szeretnék lenni valaki....csak az a baj,hogy még magam sem tudom,hogy valójában mi érdekel engem.Douglas persze érdekel.
Egy kávézóban üldögéltem.Nem ugyanott ahol találkoztam a férfival akibe egyre inkább szerelmes vagyok,hanem egy olyan kávézóban ahol lehet kérni epres shaket.Közben pedig az anyámat vártam aki megígérte,hogy elmegyünk nézelődni.
-Itt vagyok kincsem!-jelent meg és a figyelmet azonnal magára vonta.
-Szia anyu!-kuncogtam és ittam egy kicsit az italból.
-Na mesélj mi a helyzet?-ült le.Vettem neki a kedvenc teájából amibe azonnal belekortyolt.
-Semmi.Fáradt vagyok.
-Miért nem mentél ba be az utolsó óráidra?-vállat rántottam.-Tulipán,ha itt akarod hagyni ezt a szart akkor hagyd itt.Az apád nem fog haragudni.Legalább nem kell fizetnünk a drága tandíjat.Szóval döntsd el,hogy mi érdekel.Rossz nézni,hogy ennyire utálod az iskolát mégis bejársz.
-Majd lesz valami.-bólogattam.
-Ki is az udvarlód?-vigyorgott eszelősen.Felkuncogtam és megráztam a fejemet.-Mesélj Tulipán!
-Jó!!-nevettem fel.-Doug a neve és khm...idősebb...vezérigazgató egy cégnél.-anyu félre nyelte a teát.
-Hány éves?
-Huszonnyolc.
-Csak?És már vezérigazgató?Gratulációm!Ő az a pasi a rendezvényen?
-Uhum.
-Nagyon helyes.Minden mozdulatából árulkodik,hogy egy igazi férfi,nem egy szimpla srác.Na meg az is,hogy mennyire odáig van érted.Szeretném,ha bemutatnád.Először nekem.Aztán apáddal együtt is meglessük.Mit gondolsz?
-Ez egy kicsit korai anyu.
-Nem mostról beszéltem édesem.
-Oh...akkor rendben.-bólogattam.Miután az italokat elfogyasztottuk vásárolni indultunk.Végre egy nap amikor az egyik szülőmmel lehettem.
Este filmeztünk és egyáltalán nem figyeltem a telefonomat csak akkor mikor már késő este felmentem a szobámba.
Dougtól jött pár üzenet.Az ágyra ültem és betakaróztam miközben válaszoltam neki.
Szia!Ma eléggé elvoltam foglalva.Bocs,hogy csak most írok.Mi a helyzet?
Kényelmesen elfeküdtem és vártam,hogy válaszoljon.
Semmi baj.Rád gondolok.Veled mi a helyzet?
A szívem máshogy kezdett dobogni miközben olvastam az üzenetét.
Micsoda meglepetés.Én pedig rád.

Késő volna találkozni?

Azthiszem igen.Holnap tudnál segíteni?

Állok szolgálatodra.

Bemegyek az irodádba.

Rendben.Akkor holnap.

Holnap.

Elmosolyodtam és letettem a telefont.
A következő pillanatban már aludtam is és álmomba egyetlen emberrel álmodtam.Vele.
Nem igazán öltöztem ki.Egy kék farmert vettem fel bő szárral és egy barna kardigánt.
Busszal mentem a Spencer International Companyhoz.Ahogy beléptem a fényűző épületbe rájöttem,hogy túl átlagosnak nézek ki.Lehet be se engednek.Az első recepción konkrétan átjutottam.Ahogy beszálltam a liftbe megnyomtam a legfelső gombot ami a mennyországba vitt engem.
Ahogy kiszálltam a második recepción találtam magam.
Meglepetésemre az idős hölgy ült ott akivel múltkor összefutottam.
-Jó napot!-Mosolyogtam rá.-Öm,Mr.Spencerhez jöttem.
-Jó napot.-pillantott rám.-Mr.Spencerhez?Bevan írva?
-Öm nem.Tegnap beszéltem vele és tudja,hogy jövök.
-Azt én értem,de ha nincs beírva nem engedhetem be.
-Nem emlékszik rám?Múltkor én jöttem magával...a kávé.Tudja!
-Oh aranyom maga szerint megtudok jegyezni ennyi arcot?Neve?
-Prescott.-suttogtam.Valamit nézett a laptopba majd rám nézett.
-Sajnálom nincs beírva.-elővettem a telefonom és írtam egy üzenetet Dougnak,hogy itt vagyok az irodája előtt csak nem engednek be.-Kérjen időpontot és akkor minden rendben lesz kisasszony.
-Mrs.Vaun a kisasszonynak semmi szüksége időpontra.Akkor jön be mikor akar.-az ajtóban Doug állt.Mint mindig most is remekül nézett ki.
-Rendben Mr.Spencer.
-Gyere.-mosolygott rám a férfi akitől elalélok.Bementem mellette.Ő bezárta az ajtót és hamar ide lépett,hogy üdvözölhessen.-Már szörnyen hiányoztál nekem Tulipán!-súgta a fülembe és szorosan ölelt.
-Nekem is te.-simítottam végig a hátán.Imádom,hogy a fehér ing neki kifejezetten jól áll.Konkrétan a legjobban.Beszívtam a férfias illatot amit imádok.-Tudnál segíteni?
-Állok rendelkezésedre.
-Úgy is kivitelező vagy.Kivitelezhetnéd az én életem is.-nevettem fel.Leültetett a székbe és mellém ült.
-Kivitelezhetem,ha akarod.
-Akarom.-bólogattam.
-Akkor készülj fel Tuli...-vigyorodott el mire a szám kiszáradt.Hogy találhattam meg a legtökéletesebb pasit?

Szép estét!♡