SzJG után/2 <Befejezett>

Első fejezet

Ne stresszelj!

- Siess mert elkésel!- hallottam meg Cortez hangját a bejárat felől.
- Megyek már, megyek!- kiabáltam Corteznek a lépcsőről, miközben magamra erőltettem a pulóverem. Sietős léptekkel száguldottam le a lépcsőn, felvettem a táskám a konyhában lévő kis fogasról, elvettem egy csomag kekszet az odakészített kis kosárkából, amiből minden reggel elveszek egyet és viszem magammal, majd rohantam Cortez után, hogy el tudjon vinni melóba.
- Vagyok!- ültem be mellé az anyósülésre, közben próbáltam rendbe szedni a légzésem. Minden reggel Cortez visz munkába, mivel nem messze dolgozik a Szent- Johannától egy fordító irodában asszisztensként. Vagy valami ilyesmi, nem tudom pontosan. Hosszú sztori.
- És régen még te voltál híres a pontosságodról.-jegyezte meg, majd egy gyors csók után gázt adott és elindult.
- Hé, ez nem fair!- háborodtam fel.- Még nem késtem egyszer sem! Csak-
- Nem késtél, mert mindig elviszlek.- pillantott rám.- Ha busszal mennél maximum a 2.órára érnél be, de az is a legjobb eset lenne.
Hát igen, az otthonunk, az busszal másfél órára van a sulitól, kocsival 20-30 perc.
- De ilyen nincsen, mert elviszel!- vágtam rá.
- Meg amúgy is, olyan nehéz fejben tartani azt a sok dogát, tananyagot, meg mindent. Mindig át kell néznem reggel, az is plusz idő.- sóhajtottam.
- Majd belejössz.- mosolygott rám bíztatóan.- Még nincs 3 hónapja, hogy elkezdted ezt csinálni, idő amíg belerázódsz.
- Jó persze, igaz!- bólintottam, majd egy nagyot sóhajtottam, mivel Cortez leparkolt, ami azt jelentette, hogy megérkeztünk a munkahelyemre.
- Kicsim.- fordult felém és megfogta a kezem.- Minden rendben lesz. Egy a lényeg, ne stresszelj. Az idiótákkal se foglalkozz, csak próbáld élvezni amit csinálsz.- ezen muszáj volt elmosolyodnom, nagyon cuki volt ahogyan próbált bíztatni. Amire csak azért volt szükségem, mert van 1-2 gyerek, akik... hát hogy is mondjam. Az a tipik rosszfiú. Mindenbe belekötnek. Nálam is belekötöttek sok mindenbe, de ami kiverte a biztosítékot, az a terhességemnek a legtöbb formában való leszólása. Ami nem kicsit esett szarul.
- Rendben, igyekszem.- suttogtam, majd odahajoltam hozzá egy csókra.- Majd hívlak az egyik szünetben.- nyitottam ki az ajtót, kiszálltam, és még gyorsan visszafordultam.
- Szeretlek!
Cortez halványan elmosolyodott, szóra nyitotta a száját, de aztán meggondolta magát, nem mondott semmit.

Akkor... Akkor ezek szerint ő nem szeret? Nem mondta ki. Elkezdett valamit, már mondani akart, de mégsem tette. Lehet már nem szeret?

Agyalásomból a kocsi ajtajának csapódása zökkentett ki. Megráztam a fejem, és csak akkor vettem észre, hogy Cortez szállt ki, és az én oldalamra jött át.
- Tudod- fordított magával szembe a derekamnál fogva.- Nagyon kíváncsi lennék, milyen butaságok vannak ilyenkor a fejedben!- mosolyodott el mindentudóan, mire lesütöttem a szemem. Annyira gáz. Mindig is tudta, hogy "szeretek" túlagyalni dolgokat, és olyan hülyeségeket látni a dolgok mögé, amik nincsenek is.
Az állam alá nyúlt, és kenyszerítette, hogy a szemébe nézzek. Egy kis ideig csak néztünk egymás szemébe, aztán lassan közelített, és lágyan megcsókolt.
- Én is szeretlek te hülye!- támasztotta homlokát az enyémnek. Akaratlanul is elnevettem magam, majd újra megcsókoltam, ezúttal egy kicsit hosszabban.
- Huuuu Tanárnő!- hallottam a hátam mögül, mire elugrottam Corteztől, és ijedten a hang irányába fordultam.

Hát persze, gondolhattam volna! A két kis...
A két " rosszfiú" Ákos és Márton. Az én osztályomba járnak, úgyhogy kifejezetten az idegeimre mennek.

- Van valami probléma?- tette fel a kérdést Cortez. Előbb eszmélt fel mint én.
- Ugyan semmi!- legyintett Ákos.
- Csak ez egy munkahely, nem egy szextá-
- Jézusom Marci normális vagy?- kiabáltam rá, mielőtt befejezhette volna a mondatot.
- Nem mi smároltunk a suliparkolóban!- tette fel védekezesképpen a kezét.
- Jó én ezt itt befejeztem! Tűnés befelé!- mutattam az épületre, majd visszafordultam Cortezhez.
- Majd hívlak!- adtam neki egy utolsó puszit.
- Oké. És sok sikert, ezek tényleg szörnyűek!- ezen elnevettem magam.
- Túlélem. Szia.- köszöntem el, majd elindultam, be az épületbe. Egyenesen a tanáriba vettem az irányt, útközben összefutottam Máday-val, aki már most a szobornál állt, és várta a diákokat.
- Jó reggelt!- köszöntem belépve a tanáriba.
- Szia Reni!- köszönt Kardos
- Üdv, Rentai!- Na ez vajon ki? Na ki? Igen! Vladár!
- Reni, na végre!- termett mellettem Virág.- Első órám a te osztályoddal lesz! Segíts!- pánikolt. Hát igen, az én osztályom, a 9/b a legrosszab osztály az egész suliban.
- Hogyan? Én sem bírok velük.- nevettem fel.
- Ohh.- biggyesztette le a száját.
- 1 tanács azért! Próbálj minél határozottabb lenni, ne lássák azt, hogy veled bármit megtehetnek, mert akkor meg is fognak tenni!
- Oki!
- Ja és ami még nagyon fontos, hogy ne hagyd magad!- magyaráztam, mire vadul bólogatott.
- Értem. És-
- Rentai tanárnő.- lépett hozzánk Vladár is, gyanítom azért, hogy ellenőrizzen, mint az elmúlt több 3 hónapban, arra várva, hogy hibázok és kirugathasson.
- Igen?
- Kijavította a 9.b osztálynak az irodalom dolgozatát?
Csak sóhajtottam egyet, hiszen már megszoktam ezt, semmi újdonság nem volt ebben, hogy Vladár az én dolgaimat is számon tartja, aztán pedig követeli, a fejleményeket.
- Tanár úr.- sóhajtottam.
- Április elseje van, több mint három hónapja itt dolgozok...- emlékeztettem.
- Rengetegszer elmondtam már, nem kell ezzel törődnie, tudom mi a kötelességem és a munkám. Ne aggódjon, rendesen elvégzek mindent időben.- hangsúlyoztam.
- A 12 b. dolgoza-
- Vladár tanár úr!- szólt közbe Kardos. Huhh, a legjobbkor.- Hagyja már szegény lányt, hónapok óta bizonyítani próbál, hogy ő a legmegfelelőbb erre a munkára, és szerintem nem kell csalódnunk. Biztos vagyok benne, hogy mindent időben megcsinál, a 9.b, a 12.b és a 11.b osztály dolgozatait is kijavította. Igaz?- vonta fel kérdőn a szemöldökét rám nézve, mire a számba haraptam.
- Ami azt illeti-
- Tudtam!- kiáltott fel győzedelmesen Vladár.
- Hallgassuk végig! Szóval?
- Nem vagyok teljesen készen, nem kell sok, csak a 12.b dolgozatából maradt néhány darab.- mondtam- Az első órám az úgy is lyukas, úgyhogy-
- Rendben Reni, a lényeg, hogy meg leszel vele.- bólintottam, majd elindultam az asztalomhoz.