SzJG után/2 <Befejezett>

Tizenegyedik fejezet

Bizonytalanság

Április 18. (csüt) 3783 szó

Sok minden megváltozott, mióta anya lettem. Köztük az is, hogy egy éjjelt nem aludtam még végig, mindig felkelek a gyerekeimhez. Viszont Cortez ebben is mellettem van és támogat. Hogyha úgy van, és nem enni akarnak a gyerekek, csak éppen társaságra vágynak, vagy tisztába kell tenni őket, ahhoz mindig ő kel fel.

Most jelenleg hajnali fél négy van, és Ákost szoptatom. Full fáradt vagyok, Zétény alszik, Cortez gondolom alszik, de nem tudom, mert a hátam mögött van és amúgy is sötét van a szobában.

– Miért nem alszol kicsikém?– kérdeztem a gyermektől, miután jelezte, hogy jóllakott, én a mellkasomra fektettem, és ringatni kezdtem. Ákos viszont egyre nyűgösebb lett, egyre hangosabban nyöszörgött, mire elszorult a szívem és a sírás folytogatott.
– Sss... Semmi baj nincsen, aludj szépen jó?– simítottam meg az arcát, de csak sírdogált tovább. Éreztem egy könnycseppet végigfolyni az arcomon amit követett a többi is.
– Hallod édesem?– szipogtam, de Ákos egyre jobban sírt, akárhogy ringattam.
– Ne sírj kérlek... hallod Kincsem, semmi baj nincsen– egyre jobban sírtam már én is, de próbáltam tartani magam. Hallottam egy ajtónyitodást, de nem igazán törődtem vele, lefoglalt a síró kisgyerekem.
– Kicsikém ha...–
– Reni?– Cortez lépett mellém, döbbent hanggal. Egy pár pillanat kellett, mire leesett neki, hogy mi van, de utána egy nagy sóhaj kíséretében elvette tőlem a gyereket, mire én sírva fakadtam. Nem, nem azért, mert elvette, hiszen joga van hozzá. Hanem, mert nem sikerült megnyugtatnom a gyerekemet, és ezért el kellett tőlem venni.– Kicsim, semmi baj, csak stresszes vagy– simított végig a karomon, majd tőlem nem messze járkálni kezdett a kicsivel, aki egyből le is nyugodott. Velem ellentétben.
– De...– szipogtam.–... de nem tudtam megnyugtatni. Nem tudtam megnyugtatni a gyerekemet!– fakadtam ki könnyezve.
– Én szörnyű anya vagyok!– zokogtam fel, és össze is estem volna, ha nem kapaszkodom bele a kiságyakba. Viszont, ennek ellenére is, le kellett ülnöm a földre, mert a lábaim remegtek, pont úgy ahogy a kezem. Úgyhogy összerogytam volna, ha még csak egy percig is talpon maradok.
– Dehogy vagy szörnyű!– vágta rá, majd oda jött hozzám, berakta a gyereket a kezéből az ágyba, leguggolt mellém, majd magához húzott és szorosan megölelt. A vállába temettem az arcom és hihetetlenül zokogtam, míg ő a hajamat simogatta, és próbált megnyugtatni.
– Kicsim, figyelj.– Eltolt magától egy kicsit, de én egyből belécsimpaszkodtam, és szorosabban öleltem.
- Csak fáradt és stresszes vagy, ezt a gyerekek is megérzik rajtad, azért nem tudod néha megnyugtatni őket– suttogta a fülembe.
– De tegnap is...– kezdtem volna szipogva, de eltolt magától és letörölte a könnyeimet.
– Előfordul ilyen Reni, ettől nem leszel rossz anya. Érted?– kérdezte, miközben kisimított az arcomból egy tincset.
– Rendben– bólintottam lassan, majd letöröltem az arcomról a könnyeket.
– Jól van– mosolyodott el, egy puszit lehelt a homlokomra, majd feltápászkodott és nyújtotta a kezét, hogy engem is felhúzhasson– Gyere ide– Nem is kellett neki még egyszer megkérnie, azonnal hozzá bújtam, és szorosan öleltem, mélyeket szippantva az illatából. Igaz nem könnyen, de segített lenyugodnom és így, hogy Cortez simogatta a hajam, és nyugtató szavakat suttogott a fülembe, egyszerűbb volt. Lassacskán megszűnt a mellkasomból az a feszítő érzés, a remegés is alábbhagyott, csillapodott a hányingerem - amit tegyük hozzá, hogy ötletem sincs, honnan jött -, és a légzésem is visszaállt a normális tempóba.
– Próbálj meg vissza aludni– tolt el lassan magától, én meg egy nagyot sóhajtottam, egy erőteljes mozdulattal letöröltem az arcomról a könnyeket és bólintottam.
– Szeretlek!– mondtam halkan, miközben ő kisimított az arcomból egy tincset.
–Tudom– mosolyodott el halványan. Nekem is mosolyt csalt az arcomra, de aztán ahogy rá néztem, lehervadt az arcomról, és oldalra billentett fejjel néztem rá. Mintha nem lett volna őszinte a mosolya, mintha valami baja lett volna, valami nyomta volna a szívét. Éppen szóra nyitottam a számat, hogy megkérdezzem, mi a baja, de egy lágy puszit nyomott a homlokomra, ellépett tőlem, majd bement a fürdőbe. Egy kis ideig értetlenül néztem utána, de aztán erőt vettem magamon és inkább bebújtam az ágyba, majd nyakig betakaróztam.