SzJG után/2 <Befejezett>

Tizedik fejezet

Gyanú

Cortez szemszöge:

Hogy Reni normálisan tudjon aludni, a gyerekekkel együtt lementem a szálloda társalgójába. Gondoltam megvárom ott, amíg felkel. A két kicsit a hordozójukban vittem le, de természetesen a táskájukat is magammal vittem, amiben rágóka, cumisüveg - anyatejjel -, pelenka, és hasonló dolgok vannak. Elég sokan megbámultak, de nem törődtem velük, lazán elfoglaltam az egyik kanapét, a gyerekeket leraktam a földre - ugye hordozóban voltak -, a táskát meg magam mellé. Öt perc se telt el, éppen Ákost vettem volna ki, mert sírni kezdett, amikor megjelent mellettem a recepciós csaj.

– Szia– intett félénken - természetesen angolul - mire felvont szemöldökkel néztem rá, de aztán úgy döntöttem nem foglalkozom vele, és inkább Ákost kezdtem ringatni. Viszont eszembe jutott, hogy azért nem kellene full bunkónak lennem.
– Szia– köszöntem neki semlegesen, éppen csak egy pillanatra rá, majd vissza a kisfiamra nézve. Kivettem a táskából a rágókáját és odaadtam neki, de nem kötötte le, ugyan úgy nyöszörgött a kezemben, akárhogy ringattam.
– Öhm– toporgott előttem a lány. Komolyan nem értem minek van még itt.
– Feltűnt, hogy egyedül vagy a gyerekekkel és...– nem igazán értettem, mit akar ebből kihozni, de azt tudom, hogy ez a ribanc minden alkalmat megragadna, hogy a közelembe férkőzzön. Szánalmas. Ismét rápillantottam és a lehető legértetlenebb arckifejezést öltöttem magamra, majd kivettem az anyatejjel teli cumisüveget, és a kicsi szájához emeltem. Egyből abbahagyta a sírást, megnyugodott és enni kezdett.
– az érdekelne, hogy valami probléma van a barátnőddel, esetleg összevesztetek, vagy...– na jó, nekem ez elég volt. Nagy levegőt vettem, hogy ne idegesítsem fel jobban magam, majd ránéztem.
– Már megbocsáss...– vártam, hogy elmondja a nevét, amit azonnal meg is tett, egy nagy mosoly kíséretében.
– Adara. Nemes szépséget jelent– tette hozzá mellékesen, miközben az alsóajkába harapott. Ez a lány nem normális– És te?– kérdezte izgatottan. Sóhajtva a hajamba túrtam, majd leraktam a már jóllakott gyerekemet a hordozóba, aki óriási szemekkel figyelte, minden egyes mozdulatomat.
– Nézd Adara– kezdtem, és mélyen a szemébe néztem, hogy biztos rám figyeljen és meg is értse, amit mondani akarok.
– Csak Ada– kérte.
– Jó mindegy– legyintettem.– Nem akarlak megbántani, de...– kerestem azokat a szavakat, amikkel a legkevésbé bántom meg. Viszont nem igazán találtam.– Őszintén megmondom, semmi közöd nincs hozzá, hogy miért vagyok itt a kicsikkel. Azon kívül soha nem beszélünk, hogy minden nap, amikor jövök a kajáért, mindig te vagy itt, és váltunk pár szót. Ja meg, hogy amíg a menyaszonyom kórházban volt, rámakaszkodtál. Szóval nem hinném, hogy vagyunk olyan viszonyban– fejtettem ki a véleményem, viszonylag hosszan, Adara meg csak megszeppentem állt előttem. Zéti elkezdett nyöszörögni, szóval ringatni kezdtem a hordozóval együtt, reméltem, hogy még nem kell kivennem. Adara, meg ott állt előttem, mint egy szobor. Szerintem nem számolt annak a lehetőségével, hogy elutasítom. Nem tudom, lehet azt hitte olyan fajta vagyok, aki az első adandó alkalommal megcsalja a barátnőjét. Hát tévedett. Odaadtam Zéténynek a rágókáját, amit először csak idétlenül forgatott a kezében, egy csomószor el is ejtette, majd rágcsálni kezdte. Elmosolyodtam rajta, majd újra Adarára néztem, aki miután felvette velem a szemkontaktust, egy nagyot nyelt.
– Öhm én csak...– kezdett el magyarázkodni, mire csak megforgattam a szemem.– Csak azt hittem, hogy–
– Adara– szakítottam félbe sóhajtva.– Nem kell ez. Tudom mit hittél, de rosszul tetted, ennyi. Kerüljük a felesleges köröket, nem vagyok erre kíváncsi bocs.
– Vetettem rá egy utolsó pillantást, majd a gyerekeimnek szenteltem minden figyelmem, remélve, hogy leesik neki, hogy ő jelenleg egy nem kívánatos személy erre felé. A szemem sarkából láttam, hogy egy ideig toporgott még ott előttem, majd lassan bólintott, és elindult. Viszont ahogy elhaladt a kanapénk mellett, végig simított a karomon, majd a lehelletét éreztem meg a nyakamon, amire azonnal befeszült a vállam és nem sok kellett, hogy megfojtsam ezt a libát.
– Ha meggondolnád magad...– kezdte, majd egy cetlit nyomott a kezembe, amit azonnal összegyűrtem.– abban a szobában leszek. Várlak majd– suttogta, majd hallottam a távolodó lépteit. Én viszont olyan dühös lettem, hogy utána szóltam.
– Nem fog megtörténni Adara, ne számíts rám!– kiabáltam, utána dobva a cetlit, viszont ő nem reagált, csak szó nélkül befordult az étkezőbe. Szánalmas, hogy ennek a lánynak mennyire nincs szégyenérzete. Eleve, szerintem csoda, hogyha elérte a tizennyolcat. Mindössze azért tűnhet többnek, mert legalább száz réteg smink van rajta, amitől idősebbnek tűnik.