SzJG után/2 <Befejezett>

Tizenharmadik fejezet

Hagyjatok!

Arra észleltem fel az álmodozásból, hogy Virág a kelleténél kicsikét hangosabban kiáltott fel.
–Komolyan mondod?– Rájuk kaptam a tekintetem és értetlenül néztem hol Kingára, hol Virágra.
– Virág az isten áldjon meg– kezdte, majd felém pillantott– halkabban már!– Én összeráncoltam a homlokom, mert nagyon nem értettem ezt a viselkedésüket.
– Miről beszéltek?– billentettem oldalra a fejem. Kinga fújtatott egyet, Virág meg a szájába harapott és éppen mondani akart valamit, amikor jelzett a bébiőr. Egyből feltápászkodtam, hogy felmehessek, de Virág megelőzött, és már sietett is fel a kicsik szobája felé.

– Hát Renáta– sóhajtott Kinga, közben leült mellém– a gyerekeid a következő napokban meg lesznek nyúzva Virág által. Előre sajnálom őket.
– Nem lesz bajuk– legyintettem.
– Látom nem félted őket– nézett rám furán, mire unottan megforgattam a szemem, majd felálltam és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Előtte viszont még egy pillanatra visszafordultam.
– Féltem őket. Nagyon is– nyeltem egyet.– Viszont tudom, hogy nálatok jól lesznek– ejtettem egy enyhe mosolyt, amit Kinga egy szemforgatással díjazott, aztán tényleg elmentem a fürdőbe és letusoltam.

Nagyon jól esett a testemnek és a lelkemnek is egyaránt ez a hűvös zuhany. Megmostam a hajam is, aztán miután kiléptem a zuhany alól, megtörölköztem, magamra vettem egy hálóinget, megszárítottam a hajam és ilyen kis alap dolgok. Miközben pakoltam el a kis fiókomba, ismét kiszúrta a szemem az a bizonyos tárgy.
Erősen a számba haraptam, szinte éreztem a vérem fémes ízét. A gondolataim és az érveim szinte gyilkolták egymást, folyamatosan arra várva, hogy meghozzam a döntést. Nem tudom mi alapján, de végül ismét a kezembe vettem a borotvát, majd miután kipattintottam belőle a pengét, feltűrtem a hálóingem ujját, majd a csuklómhoz emeltem az éles tárgyat. Nem vártam szinte egy pillanatot se, éppen csak annyit, amíg lehunytam a szemem és összeszorított szemmel kifújtam a levegőt. Az így is hegekkel borított csuklómon ejtettem három vágást, majd egy reszketeg sóhaj után a kezemből a mosdótálba ejtettem a pengét, és lerogytam a földre. Össze kellett szednem magam. Hogy ezt meg tudjam tenni, egy mély levegőt vettem, viszont ahogy a Veres kezemre, és a mostanra véresre vált ruhámra siklott a tekintetem, egyből elkezdték égetni a szemem a könnyek. Egy határozott mozdulattal ezeket letöröltem, hiszen ezeket a dolgokat én okoztam magamnak, semmi jogom nem volt sírni miatta. Feltápászkodtam a földről, majd egy halk szipogás után a szekrényben kezdtem kotorászni kötszer után. A fertőtlenítőt kerestem éppen, amikor a fal túloldaláról hangos, ideges lépteket hallottam, amik aztán az ajtó közvetlen túloldalán elhalkultak.

– Renáta– kopogott Kinga, mire lassan kifújtam a levegőt és abbahagytam egy kicsit a pakolást.
– Igen?– kérdeztem fojtott hangon, majd a számba haraptam.
– Mi a fenét csinálsz még?– kérdezte őszinte döbbenettel a hangjában, mire nagyon elkezdtem gondolkozni azon, vajon mióta is lehetek benn– Cortez már egy órája hazaért.
– Hogy?– kérdeztem döbbenten.
– Három és fél órája vagy benn– világosított fel.
– Értem– nyögtem ki.– Megyek mindjárt. Légyszíves hozz nekem egy pizsit. Elfelejtettem hozni magammal– kértem, miközben újra elkezdtem kotorászni a fertőtlenítő után.
– Öö... oké– válaszolt furán, én meg felsóhajtottam.

Azok után, hogy Kinga beadta az új pizsamát - hál a jó istennek, hosszú ujjút -, lefertőtlenítettem a sebet, befásliztam, majd az előző hálóinget gyorsan, csak annyira, hogy ne legyen látható a vér, kimostam. Már csak azért is, mert elég kínos lenne, hogyha a véres ruhát tenném bele a szennyesbe, aztán az feltűnne valakinek... Úgyhogy kimostam a ruhát, és miután ezzel végeztem, azzal a kezemben kiléptem a fürdőből és mivel a nappaliból hallottam hangokat, így arra vettem az irányt, viszont félúton az egyik rá raktam az egyik radiátorra a ruhát, hogy hamarabb meg száradjon.