SzJG után/2 <Befejezett>

Harmadik fejezet

Most még nem tudhatom

Április 03 ( szombat ) 1626 szó

Arra keltem fel reggel, bár lehet inkább már volt az dél is - lényegtelen igazából -, hogy Cortez apró puszikkal borítja az arcom és a nyakam területét.
Nem igazán volt kedvem még felkelni, így csak morogtam egyet, magamra húztam a takarót, még az eddiginél is jobban és elfordultam az ellenkező irányba.
- Kicsim ébredj, késő van!- simította meg a hajam
- Mindjárt... még egy kicsit!- mormogtam.
- Csinálok reggelit, addig próbáld meg összeszedni magad jó?- kérte, mire felé fordultam és hozzá bújtam.
- Rendben. És köszönöm!- mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.
- Semmiség.- mosolyodott el, felállt és az ajtó felé indult.- Nemsokára jövök!- mondta még egy pillanatra visszafordulva, mire bólintottam, úgyhogy kiment reggelit csinálni. Én visszadőltem az ágyra, és egy nagyot sóhajtottam, hogy össze tudjam szedni magam, mert nem terveztem ma is egész nap az ágyban fetrengeni.

Kikeltem az ágyból, a ruhás szekrényhez lépve szedtem össze magamnak ruhát. Egy sima melegítőnadrágot és egy bő pólót halásztam ki a gardrobe szekrényből, majd a fürdőbe mentem. Rossz volt a tükörbe néznem. Sápadt volt az arcom, karikás a szemem, a hajam kócos... Gyorsan megnyitottam a csapot és hideg vízzel arcot mostam. Nem sokat segített, de egy fokkal talán jobb lett...
Lerendeztem az összes többi mindennapos dolgomat is amit nem részletezek, mert unalmas. Vissza mentem a szobánkba, megnézni az időt, meg az értesítéseimet, mert hát utoljára talán tegnap délben voltam telefon közelben. És igen. Volt 13 nem fogadott hívásom, abból 6 Kingától. Nem lepődtem meg.

De... most mit akart?? Nem szokott azért ennyiszer hívni... hacsak nem vala...
Húúú... nemár! Mára beszéltünk meg a többiekkel egy találkozót náluk. A francba!

Ahogy ez eszembe jutott, a telefonommal együtt rohantam le a lépcsőn a konyhába, ahol Cortez nekem háttal, nagyban főzőcskézett éppen. Nem vett észre, úgyhogy kikerültem a tűzhelyet, és elé pattanva a pultnak támaszkodtam. Cortez egyből felkapta a fejét az érkezésemre, és kicsit talán össze is rezzent mivel nem számított rám.
- Látom jobban vagy.- pillantott rám szórakozottan, majd újra palacsintának szentelte a figyelmét.
- Beszéltél Kingával ugye?- hagytam direkt figyelmen kívül. Cortez értetlenül nézett rám, látszólag ő is elfelejtette, hogy ma úgy volt, hozzájuk megyünk.
- Miért beszéltem volna?- kérdezte végül.- Ha lehet, megpróbálom a vele való beszélgetéseket elkerülni.- tette hozzá, majd az utolsó palacsintát is egy tányérra rakta és az asztalhoz indult vele. Én a hűtőhöz mentem, kivettem belőle a lekvárokat és a tejszínhabot, a szekrényből a nutellát majd követtem őt.
- Igen azt tudom.- forgattam meg a szemem, miközben leültem vele szembe.
- De akkor nem is szóltál nekik, hogy ma nem megyünk?- vettem el egy palacsintát. Cortez még mindig nem tudta miről beszélek, ugyanis felvont szemöldökkel nézett.- Úgy volt, hogy ma megyünk hozzájuk!
- Az ma van?- kerekedett el a szeme.
- Teljesen elfelejtettem.- vont vállat hanyagul, tehát őt annyira nem foglalkoztatta a dolog.
- Mindegy.- legyintettem végül.- Majd később felhívom Kingát, aztán elmondom, hogy miért nem mentünk.
- Oké.- mondta, majd megcsippant a telefonja. Elég hosszú üzenetet kaphatott, mert körülbelül 3 percen keresztül olvasta, és mintha ideges lett volna attól ami az üzenetben szerepelt. Kicsit megfeszültek az izmai miközben olvasta, és úgy tűnt... nem tudom, de annyi szent hogy ideges. Vagy csak képzelődöm.
- Viszont nekem most mennem kell, nemsokára jövök.- mondta, miután elolvadt az üzenetet, a zsebébe csúsztatta a telefont és felállt. Én is felálltam, mert reméltem elmondja mi a baj. Odajött hozzám, kezét a már nagy pocakomra tette és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Sietek!- nyomott egy puszit a számra, hátat fordított nekem és elindult. Én viszont gyorsan elkaptam a kézfejét, így megakadályozva, hogy elmenjen. Lassan vissza lépdelt hozzám, egyik kezét a derekamra rakta, másikkal meg egy rakoncátlan tincset igazított vissza a fülem mögé.
- Mondd kicsim, mi a...
- Valami baj van?- szakítottam félbe.
- Idegesnek tűnsz!- mondtam halkan. Cortez nem mondott semmit, csak egy nagyot sóhajtott, ami nekem elég volt ahhoz, hogy tudjam a választ. Már éppen mondani akartam volna valamit, amikor megszólalt.
- Még nem tudom pontosan. Majd kiderül.- kezdett el távolodni, de még egy pillanatra visszatartottam.
- Nekem elmondhatod! Ha...
- Ezt nem mondhatom. Még nem!- csóválta meg a fejét, majd ténylegesen hátat fordított és elment. Én megsemmisülve álltam az étkező közepén, sokkos állapotban. Oké, hogy azt mondtam neki, hogy azt mondja, hogy majd később megtudom a dolgokat, minthogy kamuzna... És most azt tette amit kértem. Azt mondta, most még nem tudhatok róla. De ez... ez nagyon rossz érzés! Rossz érzés, hogy tudom, van valami, amit nem fog elmondani.