SzJG után/2 <Befejezett>

Hatodik fejezet

Dubaiban

Április 8-9.

Csütörtök ( 8-a.)

Kingának igaza volt. Nincs olyan, hogy mi ne késnénk valahonnan, egyszerűen lehetetlen.
Hajnali 2-indult a gépünk Dubaiba, ami azt jelenti, hogy a negyed, maximum fél 2-kor el kell indulni a reptérre. Mondom mi történt.
Mivel úgy számoltuk, hogy nekünk elég, hogyha fél 2-kor elindulunk a reptérre, ezért én éjfélkor keltem. Felöltöztem, sminkeltem meg mindent amit ilyenkor szoktam. Adtam Maszinak enni és inni, aki tegyük hozzá, hogy itthon marad és majd Ilonáék jönnek napi kétszer megetetni és játszani vele egy kicsit.
Szóval... miután lerendeztem magam úgy döntöttem, hogy reggelizek, mivel úgy is van egy csomó időnk, a bőröndöket meg úgy is össze raktuk még előző nap. Így bekanalaztam szép komótosan egy tányér müzlit, majd felmentem az emeletre, hogy felkeltsem Cortezt. Ezzel nem is volt semmi probléma, mert ő is hamar felkelt, magához képest meg is lepődtem, hogy milyen gyorsan. 2-3 perc alatt felöltözött meg minden, de aztán közölte velem, hogy nincs bepakolva a bőröndje. Hát én ott kaptam infarktust. 10 percünk volt már csak körülbelül és nem volt bepakolva. Mondanom sem kell, hogy nem válogatott a ruhák, törölközök közül, mert mindent csak bedobált a bőröndjébe és így is nagy valószínűséggel a 30%-a, a szükséges dolgainak itthon maradt. A gépet konkrétan utolsó pillanatban értük el, ha 2 perccel később megyünk lekéstük volna....

Most jelenleg Cortez egy filmet néz mellettem, valami elképesztően fura angol filmet, én meg gondoltam elmondom mi a helyzet. De amúgy nagyon álmos vagyok... már 14 órája repülünk és közel sincs vége. Úgyhogy én most szerintem egy kicsit piszkálni fogom a szerelmemet, aztán alszom amíg oda nem érünk....

Április 9 ( pén )

Hajnalban érkeztünk meg a szállásra, olyan fél 2 körül. Szép a szálloda meg minden, a város is, de most nem igazán tudtunk ezzel foglalkozni mert elég hulla fáradtak voltunk. Olyan nagyon kényelmetlen volt egy napon keresztül abban a székben a repülőn... teljesen elgémberedtem. Cortez meg ugye nem is aludt. Soha nem alszik repülő utaknál. Én aludtam, körülbelül 5 órát, de úgy éreztem magam mikor megérkeztünk a szállásra mint egy mosott kaki. Mint aki nem aludt semmit.

Tehát amint fogtunk egy taxit, megmondtuk a címet és egy körülbelül 15-20 perces autó út után a szállóhoz értünk, elkértük a recepción a kulcsokat. Szerencsére már valamennyit én is értettem a társalgásból, mert ugye az elmúlt 4 hónapban ráhajtottam az angol nyelv tanulásra. Nem mondom azt, hogy megy, de na. Egész jó.
A recepciós csaj miután egy 10 perces locsi-fecsi után odeadta Corteznek a kulcsot, és ha jól láttam hozzá volt tűzve valami. Talán egy cetli. Hmm. De ha jól láttam, akkor Cortezt nem igazán izgatta, mert csak egy szemforgatással díjazta.

- Hányas szoba?- kérdeztem a liftben.
- 1220.- as, harmadik emelet bal oldal.- olvasta fel a kulcson lévő bilétáról.
- Okés.- bólintottam.- Mi az a cetli?- biccentettem a kulcsra, mire Cortez csak sóhajtott és letépte a papírt a kulcsról.
- Telefonszám..- válaszolt szemforgatva miközben összegyűrte és a földre dobta a galacsint.
- Hé! Ne szemetelj!- szóltam rá, majd felvettem a fecnit és zsebre vágtam, mire Cortez csak felnevetett.

A liftből egyenesen a szobába mentünk, nem néztünk szét meg semmi, hisz hajnali 2 óra volt, aludni szerettünk volna.
Úgyhogy így, amint beléptünk a szobánkba, a bőröndből kihalásztunk gyors sebességgel valami alváshoz jó ruhát, tusfürdőt és törölközőt, majd a fürdőbe siettünk és gyorsan letusoltunk.
Én azt se tudtam a fejem hol áll, nem tudtam hol van a telefonom, az irataim semmi ami fontos dolog, a bőröndöket meg befelé jövet elhagytuk az "előszobában".