SzJG után/2 <Befejezett>

Negyedik fejezet

Félek

Április 05. (hét) 5532 szó

Reggel az ébresztőm hangos csörgésére keltem fel, nem számítottam rá, így ijedten ültem fel az ágyban és nyúltam a telefonomért az éjjeliszekrényre.

5⁰⁰. De jó. Bár tényleg, hétfő van, tehát dolgoznom kell. - gondolkoztam el és kinyomtam az ébresztőt.

- Kicsim..- hallottam meg Cortez álmos hangját, mire elmosolyodtam és lehajoltam hozzá egy puszira.- Mit csinálsz te...- félbehagyta a mondatot és a telefonjáért nyúlt, hogy megnézze az időt- 5⁰⁴-kor? Komolyan?- fordult felém döbbenten. Kikászálódtam az ágyból, az íróasztalhoz léptem, hogy megnézzem hány órám lesz ma - 6 órám lesz, abból 2 lyukas...-, majd Cortezhez mentem, aki felvont szemöldökkel várta, hogy válaszoljak, és megcsókoltam.
- Hétfő van. Dolgozok.- vontam vállat és elindultam a fürdőbe. Viszont Cortez elkapta a csuklómat és visszahúzott.
- Nem úgy volt, hogy nem mész már dolgozni?- kérdezte
- Nem.- ráztam meg a fejem.- Amúgy sem szóltam, és az utazásig már csak három nap van. Azt simán kibírom már, utána úgy se megyek.- mondtam
- Erre a három napra felesleges bemenned, nincs értelme, szólni meg tudsz most is.- mondta majd felállt.
- De én szeretnék menni!- vágtam rá.
- És ha megint megfájdul a hasad? Ha sok stressz ér?- kérdezte felháborodva.
Néha annyira idegesít, hogy ennyire aggódik. Pedig semmi oka nincsen. A múltkori az csak... csak.... az más volt. Az a hirtelen jött stressztől volt. De ha felvagyok készülve a dolgokra, akkor nem lesz semmi.
- Nem lesz megint olyan.- léptem hozzá közelebb.- Ha tudom kezelni a helyzetet, akkor semmiképp.
- Igen, ez így van.- biccentett.
- Hát akkor?- vontam fel a szemöldököm.
- Ha fel vagyok készülve a stresszhelyzetekre, akkor meg van oldva a probléma.- néztem rá értetlenül. Nem igazán értettem a problémáját.
- Akkor az van, hogy te nem tudod kezelni ezeket a helyzeteket.- nézett a szemembe komolyan
- Miért is ne tudnám?- kérdeztem döbbenten.
- Mert eddig se tudtad.- vonta meg a vállát.- Attól mert most eldöntötted, hogy menni fog, közlöm, hogy nem fog. Sőt, még rosszab lesz.- magyarázott egyre feszültebben.
- De azt te honnan tudnád?- kérdeztem mérgesen.- 3 nap nem a...
- Onnan, hogy ismerlek Reni!- vágott közbe emelt hangon, amire elkerekedett a szemem.- Elég jól ahhoz, hogy tudjam, nem bírod a stresszt. Most meg pláne nem!- mondta most már normális hangon, de még mindig ideges volt.
- És ha tévedsz? Ha nincs igazad?- kérdeztem a szemébe nézve. Cortez csak megcsóválta a fejét.
- Igazam van, ezt te is tudod!- mondta. Nem válaszoltam semmit, csak hátat fordítottam neki és lesiettem a konyhába. Annyira az idegeimre megy ilyenkor, amikor jobban akar ismerni engem, mint én saját magamat. Bár oké, tény s való, hogy a stressz nem a barátaim közé tartozik. De... kinek? Tehát, ha így nézzük, akkor ez az egész vita hülyeség volt. Mármint az ő részéről. De mindegy. Nem mondok semmit, ő ilyen, ha valamit hisz, hogy igaza van, akkor addig megy el, amíg a másikat is meggyőzi. Ez van. Minden esetre inkább itthon maradok ezen a 3 napon, nem akarok megint veszekedni. Utána meg úgyis megyünk Dubaiba. Szóval annyi.

Sebaj, én így szeretem!

Mivel nem jutottam el a fürdőbe a vitánk miatt, így elsőnek most kávét csinálok magamnak. Miután felraktam főni a kávét, Maszinak is adtam enni-inni és felhívtam Borellt, hogy ne várjon rám már többet. A hangjából ítélve nem igazán örült neki, hogy máris elmegyek, de természetes számított rá, így elfogadta és mondta, hogy bármikor örömmel visszavárnak.

A kávémmal a kezemben, és Maszattal a nyomomban mentem a nappaliba, ahol kényelembe helyezkedtem a kanapén, bekapcsoltam a tévét és a kávét kortyolgatva nézelődtem a csatornák közök, amikor megszólalt a telefonom. Unottan vettem a kezembe a készüléket és olvastam le róla a nevet, mivel nem volt kedvem senkihez.