SzJG után/2 <Befejezett>

Ötödik fejezet

Feltétel nélkül szeret

Április 6 ( kedd ) 3594 szó

Maszat ugatására keltem fel reggel, hallottam, hogy kaparja az ajtót. Nem igazán tudtam hova tenni ezt, mert sosem alszik a szobánkban.
Magamra húztam a pokrócot és megfordultam, hogy tovább tudjak aludni, de a zaj nem szűnt meg.
- Hé!- hallottam meg Cortez hangját.
- Oké, kiengedlek, csak maradj csendben.- hallottam, hogy elhúz valamit, majd Maszi sprintelését.

Jaaa tényleg! Én most nem a hálóban, hanem a nappaliban aludtam. De Cortez mit keres még itthon? Annyira korán lenne?

Egy ásítás kíséretében inkább felkeltem, mert legalább el tudok köszönni Corteztől. Ő éppen nekem háttal, a tűzhelynél tevékenykedett valamit, amin muszáj volt elmosolyodnom. Már útra késznek tűnt, valószínűleg csak reggelizik és indul is. Halkan mögé osontam és lefogtam a szemét.
- Na ki vagyok?- kérdeztem halkan, miközben fél kezemmel elengedtem és lekapcsoltam a gázt, nehogy megégjen a kaja amit készít.
- Hmm..- hallottam Cortez mosolygós hangját, majd egyik kezével hirtelen elvette a kezemet a szeme elől - amin kissé meglepődtem -, és szembe fordult velem.
- Talán- mondta halkan, majd egészen közel hajolt hozzám- a kedvenc barátnőm.- suttogta a számra pimasz mosollyal. Ezen a megjegyzésén automatikusan felkuncogtam, hisz régen is mindig ezzel szekált.
- Hát, ha a kedvenc vagyok- suttogtam, mosolyogva a szemébe nézve- annak nagyon örülök, megtisztelő!- mondtam, majd megcsókoltam.

Ez jó! A régi beszólások! Már csak Pisti - vagy ki volt az - hiányzik. Jaaa, ő már volt.- gondolkoztam a csók közben, és majdnem elnevettem magam.

Miután elváltunk én gyorsan a tűzhelyhez siettem, mert úgy gondoltam az én dolgom lenne reggelit csinálni. Cortez mostanában túl sokat teszi ezt, úgyhogy átvettem most tőle, hisz nem vagyok most beteg, nem kell ápolni.
- Mit csinálsz?- állt még a tűzhely előtt, velem szemben.
- Befejezem a reggelit!- válaszoltam, majd visszakapcsoltam a gázt.

De jó, rántottát csinált, hozzá kis sonkát és bacont pirított. Imádom!

- Azt én kezdtem el.- nézett rám értetlenül.
- Tudom, de mivel már itt vagyok befejezem.- vontam vállat miközben megfordítottam egy sonkát a serpenyőben. Utána a másik serpenyőben lévő rántottát ellenőriztem, és miután sikeresen konstatáltam, hogy készen van lekapcsoltam alóla a gázt.
- Ez készen is van.- biccentettem a rántotta felé.
- Oké!- bólintott, majd megfogta a serpenyőt és elvitte.
- Azt meg hova viszed?- kérdeztem szórakozottan, miközben kiraktam egy tányérra egy késznek ítélt sonkát.
- Kiszedem tányérokra.- mondta lazán.
- Majd én megcsinálom- fordultam felé, miután az összes húst kiszedtem a tányérra és lekapcsoltam a gázt. Cortez éppen 2 tányért vett ki egy szekrényből, meg sem hallotta amit mondtam- hagyd!- kértem, és mellé léptem a tányér sonkával és baconnal a kezemben. Nem figyelt rám, az egyik fiókhoz lépett és egy lapos szedővel lépett vissza mellém, majd elkezdte kiszedni a tányérokra a tojást. Miután ezt megtette, kivette a kezemből a húsokkal teli tányért, amin én csak pislogtam.
- Hallottad amit mondtam?- kérdeztem hitetlenül. Enyhén elmosolyodott és biccentett, majd kiszedte a tányérokra a húsokat is. Már éppen mentem volna a tányérokért, hogy akkor legalább az asztalhoz viszem, de Cortez még a hűtőhöz ment és egy halom zöldséggel és egy késsel ért vissza.
- Hadd csináljam én!- kértem, de Cortez figyelmen kívül hagyva engem elkezdte felvágni a paradicsomot. Sóhajtottam egyet, és inkább az asztalhoz mentem, mert különben felrobbantam volna előbb-utóbb.

Annyira idegesít, hogy ennyire makacs! Nem tudom miért nem engedte, hogy én csináljam meg a kaját, de idegesít! Nem neki kéne kaját csinálni!