SzJG után/2 <Befejezett>

Tizenhetedik fejezet

Ez mit jelent?

~ Kibaszottul nem szórakozni jöttem!~

Nem értettem mi a szent eget akar Corteztől ez a lány, mégis nagyon rossz előérzetem volt. Ide-oda kapkodtam köztük a fejem, és próbáltam Cortez arcáról valamit leolvasni ami hasznos lehetett, de  azon az értetlenségen és döbbeneten kívül semmi nem volt.

– Ez mi akar lenni?– sziszegte a borítékra utalva.
– Nézd meg ha érdekel– vont vállat, mire Cortez idegesen felém pillantott, majd kibontotta a borítékot és kivette belőle a papírt ami benne volt. A srácokkal értetlenül néztünk össze, Cortez viszont amikor kinyitotta a lapot és elolvasta ami benne szerepel, elkomorodott és idegesen a hajába túrt. Egyre nőtt a feszültség a szobában, és ahogy láttam Cortez idegességét, dühét és félelmét, egy nagyot kellett nyelnem, hogy valamelyest csökkenjen a torkomban keletkezett gombóc.
– Ezt mivel hamisí...
– Semmivel– vágott közbe színtelen hangon.– Igaz minden egyes szó. Tőled vagyok várandós...– simított végig a pocakján, mire elakadt a lélegzetem– ..., ő a mi kisbabánk.

A döbbenettől résnyire eltátottam a számat, és először el se jutottak a tudatomig a dolgok.

– Micsoda...?– kérdeztem vissza alig hallhatóan, és éreztem egy könnycseppet végigszántani a bőrömön. Cortez azonnal lépett közelebb hozzám, de én reflexből hátráltam, annyira, hogy valaminek/valakinek neki is mentem.
– Óvatosan...– suttogta Dave mögülem, majd gyanítom, hogy biztatásképpen végigsimított a karomon.
– Bocs– motyogtam remegő hangon, majd a lány felé fordultam.– Nem lehet– ráztam meg a fejem.– Honnan...
– Reni, ugye?– kérdezte negédesen, majd kivette Cortez kezéből a papírt és közelebb jött hozzám. Csak egy bólintásra telt tőlem, de az elég is volt neki, egyből a kezembe adta a lapot és miközben én olvastam, végig az arcomat fürkészte.

– Nem lehet igaz...– motyogtam sokkosan. A következő pillanatban pedig megrogyott a térdem, így ha Dave nem tartott volna meg, össze is estem volna.
– Reni– szólt Zsolti óvatosan, mire rá emeltem a tekintetem.– Ülj le egy kicsit.
Megráztam a fejem, majd egy nagy levegővétel után, ismét Sabrinára néztem, aki időközben egy elégedett ábrázattal visszabotorkált Cortez mellé, aki gondterhelten fürkészte az arcomat, és
hogyha csúnyán akarok fogalmazni, akkor kibaszott ideges volt.
– Hány hetes...?– biccentettem végül a pocakjára, mire Cortez feszülten a hajába túrt, a lánynak viszont vele ellentétben a mosolya még nagyobb lett.
– Tizenhét hetes, lassan tizennyolc– simított végig a pocakján, én meg fejben elkezdtem számolgatni, hogy akkor az mikor is lehetett.– Vagyis négy hónapos múlt, lassan négy és fél. Valahol december vége az időpont. Mert látom, hogy azon gondolkozol– mondta mindentudó mosollyal az arcán. És igaza volt. A lényeg, hogy leesett a dolog, és baromira nem tetszett, rohadt dühös voltam, így egy pillanatra a számba haraptam, hogy nehogy elbőgjem magam, majd pedig a tekintetemmel a lányokat kezdtem keresni.

Mindketten a bejárati ajtó közelében álltak, és Kinga éppen Virágnak sutyorgott valamiről, ha tippelnem kellene, akkor az lenne, hogy szidja Sabrinát. A hippi barátnőnk pedig könnyes szemekkel figyelte az eseményeket, és látszólag nagyon nem érti mi a franc van. Kifújtam a benn tartott levegőt, és mielőtt Sabrina újra rákezdett volna a dumájára, és azelőtt, hogy átgondoltam volna a dolgokat és azt, hogy mit akarok tenni, egy határozott mozdulattal letöröltem a könnyeimet, a lányokhoz menten, majd miután Virág kezébe nyomtam a kisgyerekemet, sarkon fordultam és sietős léptekkel indultam az emelet irányába.

– Renáta, állj meg!– kiáltott utánam Kinga, de figyelmen kívül hagytam.– Hová mész egyáltalán?– kérdezte, mire megtorpantam.
– Csak...– szipogtam– csak egy perc, mindjárt jövök!– Nem terveztem mást hozzá tenni, így folytattam az utam. Viszont éppenhogy felértem a lépcső tetejére, Cortez is utánam szólt.
– Kicsim, várj...– Közelebb jött a lépcsőhöz, és szinte könyörgő hangon beszélt hozzám, amitől megszakadt az alapból is darabokra tört szívem.– Hidd el nekem, hogy hazudik, semmi, de tényleg semmi nem történt. Dave már...– Nem akartam hallgatni az üres magyarázkodását, éppen ezért leintettem, és mostmár kizárva minden hangot, felszaladtam a szobánkba, és magam után becsaptam az ajtót, majd kulcsra is zártam arra az esetre, ha valaki utánam jönne.