Egyik nap punnyadtan telefonozok az ágyon amikor anyám hírtelen beront.
-Louis, ez így nem állapot. Egész nap csak fekszel és a telefonodat bújod. 16 éves vagy, nyár van, ki se mozdulsz itthonról és még a focit is abbahagytad. Nem hagyom, hogy így e...
Fú, basszus nagyon nem vártam már ezt a napot. Ma fogok találkozni Mr. Styles úrral. Remélem nem valami pedofil, bár a képen nem úgy látszott. Nem néz ki 27-nél többnek. Remélem, legalább szexi, ha már ő az állpasim. Hogy is kéne neki tálalnom a helyzetet? Csak nem mondhatom azt, hogy,: "Hé figyelj, Harry, igaz? Jah szóval te most a pasim vagy és belém kéne, hogy szeress, hogy elhiggye a húgom. Igen, még valami, csókolj már meg előtte és áradozz már rólam. Megköszönném!"
Idegesen kifújtam a levegőt és felálltam az ágyról. 6.27.pm. Van még időm. Megcsináltam a szokásos reggeli rutinomat és beálltam a tükör elé.
Lehet kicsit úgy nézek ki mint egy csaj.
Előkaptam a telefonom és megnéztem a képet amit valamelyik nap Lotts csinált.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem valami vonzó a kép, mit ne mondjak, de azért ma is felvettem ezt a párosítást.
Komótosan lebattyogtam a konyhába, ahol Lottie álmosan telefonozott. Hogy tudja állandóan azt nyomogatni? Engem mondjuk nem különösen érdekel a telefon. Max telefonálni vagy Facebookot végiggörgetni, azt ennyi.
-Jó reggelt Lou.-mosolyodott el Lott amikor meglátott.
-Izgatott vagy, hogy láthatod ma Harryt?-kérdezte szemöldökét húzogatva. Bassza meg, kérlek, csak ne most jöjjön le anya.
-Szia, öhm, jaaa persze, nagyon várom már, hogy megöleljem.-makogtam zavartan.
-Csak megölelni?-kérdezte perverzen. Miért vagy ilyen Lottie, miért nem tudsz olyan kedves és nem perverz, mint Fizzy?
-Jaj Lottie, hagyd már.-kuncogtam.
-Amúgy,- néztem rá komolyan. -És te várod már a nyolcadikat?-kérdeztem, mire elillant a jókedve.
-Ahhj ne is mondd.-húzta el a száját.-ott lesz David is.-nézte szomorúan az asztal lábát. Leültem mellé a székre és megsimítottam a hátát.
-Figyelj, Lotts. Tudomást se kell venned róla. Csak szépen mosolyogva menj el mellette, mutasd meg neki milyen az igazi Lottie Tomlinson. Nem kell gúnyolódni, vagy ilyesmi, de féltékennyé viszont teheted.-kacsintottam rá, mire mosolyogva kitágult szemekkel rám nézett. Juj de ijesztő így! - Ha tényleg szeret, akkor azt látni fogod a viselkedéséből, ha nem, akkor kár rápazarolni az időt.-mosolyodtam el.
-Ami azt illeti, van egy kurva helyes ellensége, akinek bejövök, eléggé. Ergo, pont az én esetem.-gondolkozott hangosan és hirtelen megölelt.
-Köszönöm szépen Lou, annyira hálás vagyok.-adott egy puszit a szám sarkára.
-Oops bocsi.-kuncogta el magát mire megforgattam a szemem.
-Na, de most induljunk, elkésünk a suliból, hop-hop bátyus, emeld meg a nagy segged.-pattant fel. Köszi, köszi én is szeretlek.
-FIZZY, GYERE.-kiabálta Lott mire Fizz rohanva ugrott rá.
-Kussolj már be, anya alszik.-fogta be a száját és ránézett mérges fejjel.
Elnevettem magam és egy köszönés kíséretében, elhagytam a házat.
*
Ez a nap is kurva unalmas volt. Évnyitó volt, elmondták az órarendet, füzetek stb...inkább a gólyákkal foglalkoztak, mint minden évbe.
Most perpillanat várom anyát, hogy elvigyen táncra. Bleh. Még a gondolatától is kiráz a hideg. Maradok a két héttel ezelőtti elvem mellett, tácikálni nem fogok.
Ahogy kimondtam, anya rögtön meg is érkezett. Szuper.
Kedvtelenül beültem a kocsiba, anya pedig boldogan megszólalt.
-Szia Lou, milyen volt az első nap? Milyen érzés tizenegyedikesnek lenni?
-Ugyan olyan érés mint tizedikesnek meg kilencedikesnek.
-Na mindegy, térjünk a lényegre.-pillantott rám komolyan, miközben kanyarodott ki a parkolóból.
-Egy óra múlva kezdődik a tánc, hátul van a táskád, benne van kaja, cipő, meg egy váltónadrág, ha esetleg kedved lenne beállni. Most nem erőltetem rád, majd következő alkalommal, oké?-vázolta fel a helyzetet, mire panaszosan felnyögtem.
-Muszáj?
-Lou, most nem akarok veled veszekedni, szóval fogadd el a tényt, hogy hétfőn szerdán, csütörtökön és szombaton táncra jársz.- Mivan? Egy héten négyszer? Erről nem volt szó. Szombat? Áh, biztos csak blöfföl.
-Nem anya, szombat kizárva, se hétfő, se szerda, se csütörtök.-mondtam ellenkezést nem tűrő hangon. Anya megrázta a fejét és leparkolt a kocsival.
-Szállj ki.-mondta idegesen. Én csak ültem kihúzott háttal.
-Louis, szállj KI!- még mindig nem szálltam ki, csak visszatartottam a kuncogásom.
-Azt mondtam szállj ki, különben olyat teszek amit megbánok!- ajj ezzel még viccelődni sem lehet? Nemááár. Kinyitottam az ajtót és olyan erővel vágtam be, hogy anya rám nézett, amolyan "mindjárt megöllek fejjel".
-Jó jó, bocs.-tettem fel védekezően a kezem.
Besétáltunk a hatalmas épületbe és megkerestük a 206-os számú termet. Bekopogtunk és bementünk a terembe. Egy magas vékony srác nekünk háttal táncolt, be kell, hogy valljam, tök jól. Elpirultam a gondolatra, hogy ő meg én, lehajtottam a fejem és észrevettem, hogy kikötődött a cipőfűzőm. Lehajoltam és vagy tíz percen keresztül fűzögettem, mire nagynehezen kicsomóztam. Közben anya beszélgetett a tanárral.
-BooBear, kellj fel, mutatkozz be Harrynek.-felálltam hirtelen, mire elszédültem. Kiélesedett a látásom és kikerekedett a szemem amint megpillantottam az illető arcát és hangulatom egyből megváltozott.
-Üdvözöllek, Harry Styles vagyok.-Mosolyodott el és kezét nyújtotta az ember aki leforrázta a testem.
