Let's Dance HipHop ||Larry Stylinson||

2. Tizenegyedik

A reggeli után Amelie bevonult a szobájába,ahol gondolom Harry zenéjét hallgatta és játszott a babáival,én pedig neki álltam elmosogatni.
Kíváncsi vagyok mi van Tessa-val.Remélem minden oké vele és nincs semmi baja.Mia-nak is egyre jobban hiányzik,pedig csak egy napja ment el.Valamivel majd le kell foglalnom a kis angyalkám,hogy ne mindig Tess járjon a fejében.
Miután minden piszkos tányért tisztává varázsoltam,leültem a kanapéra,és egy sóhaj után tárcsázni kezdtem Tessa-t.

-Jó reggelt.-szóltam bele amint felvette.

-Szia.Milyen volt a tegnap este?-hallottam hangján a számonkérést.

-Mia nagyon èlvezte a koncertet.-bólintottam,habàr tudtam,hogy nem láthatja.

-Te pedig a koncert után történteket.Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?Te elmész egyet szexelni Harry-vel,a gyerekünket pedig Larry-re hagyod!Jó apa vagy,mondhatom!-sóhajtott.

-Na,itt álljunk meg.Nem tudsz a múltamról semmit,nem tudod miért mentem oda.Nem szexelni mentem,remélem ezt tisztáztuk.Másrészt Larry imádja Amelie-t,és ez kölcsönös.Nekem ő olyan,mintha a testvérem lenne,te is jól tudod.Teljes mértékben megbízok benne,ezért vigyázott ő Mia-ra.És képzeld,a lányunknak nem lett baja mire hazajöttem.És igen,jó apának tartom magam,és felelősségteljesnek.A felelőtlenség nem itt kezdődik.-mondtam halkabban,hogy Mia meg ne hallja.

-Tudom.Én is nagyon szeretem Larry-t,lehet túlreagáltam.Sajnálom,csak féltelek titeket.Hiányoztok,pedig alig telt le az egy hétből.Tudom,hogy veled biztonságban van Amelie,tényleg jó apa vagy.Egy idegroncs vagyok.Nyomás alatt tartanak,sok a stressz és nincs mellettem senki,akit szeretnék.-kezdett el szipogni.

-Ne sírj Tess,kérlek.Nem haragszom.Megértem,hogy hiányzik a lányod,te is nagyon hiànyzol neki.És nekem is.Mi itthon várunk rád.-próbáltam nyugtatni.

-Ha màr a szerelmed nem is,de a barátod még lehetek,nem?-kérdezte.

-Tessa,ez nem kérdés.Van egy közös kis csodánk,jó kapcsolatunknak kell lenni akkor is,ha elválunk.-magyaráztam.

-Szükségem van rád most,ahogy a kis Hercegnőnkre is.Megbolondulok,ha nem beszélünk mindennap.-sóhajtott.

-Természetes,hogy beszélünk mindennap.Bármikor nyugodtan hívhatsz.

-Mia mit csinál?-érdeklődött.

-A szobájában játszik.Szóljak neki?-mosolyodtam el.

-Nem,hagyd csak.Majd este felhívom.Akkor meséli el a napját.-mondta.

-Rendben.Remélem azért változni fog a helyzet és jobban fogod magad érezni.-beszéltem komolyan.

-Én is.Le kell tennem,mert mindjárt indulnok.Puszilom Amelie-t.-szólt szomorúan.

-Vigyázz magadra.

-Mint mindig.Szia.-köszönt el.

-Szia.-tettem én is így,majd letettem.

Olyan,mintha Tessa-t kicserélték volna.Lehet a távolság,vagy a hiányunk miatt van,de most sokkal kedvesebb.Gondolom,hogy milyen lehet neki odakint,támaszok nélkül.

-Apu!-szaladt ki Amelie.

-Mi az,Kicsim?-ijedtem meg, majdnem leugorva a kanapéról.

-Unatkozom.-kuncogott.

-Megijesztettél.Foglald el magad.-ültettem az ölembe.

-De mivel?-sóhajtott.

-Hívd át a barátaid.-ötleteltem.

-Veled akarok lenni.-ölelt át.

-Akkor csináljunk valamit együtt.-mosolyogtam.

-Gyerünk apu,gondolkozz.-nevetett édesen.

-Maradjunk itthon,va...-mondtam volna tovább,de ekkor egy kopogás szakította félbe a beszélgetésünk.

-Maradj a kanapén.-tettem át Mia-t az ölemből az említett dologra,majd az ajtóhoz sétáltam.

Résnyire kinyitottam,és meglepetésemre Harry állt az ajtómban.

-Szia.-köszönt.

-Szia.Minek köszönhetem a látogatásod?-tértem a lényegre.

-Nálam hagytad a kabátod.-emelte fel.

-Köszi.-vettem el tőle.

-Ki az,apa?-kérdezte Amelie.

-Senki.-szóltam neki vissza.

Erre mit sem törődve a 'maradj a kanapén' mondatommal,felállt és mellém futott.

-Harry!-kiáltott fel,mire az említett a karjába vette.

-Szia,nagylány.-mosolygott.

-Mia,mit mondtam az előbb?-tettem keresztbe a karjaim.

-Bocsánat apa.-hajtotta le a fejét.

-Szerencséd,hogy imàdnivaló vagy.-sóhajtottam.

-Igen,az.-kuncogott Harry.

-Harry,nem maradsz nálunk egy kicsit?Apuval úgy is unatkoztunk.-kérdezte Amelie túlbuzgón.

-Szívesen elfogadom a meghívást.-vigyorodott el.

Én eközben a szemeimmel szikrákat szórtam,Harry felé,de nem volt más választásom,így beengedtem.

-És mit fogunk csinálni?-kérdezte Mia.

-Szeretsz rajzolni?-mosolygott Harry.

-Igen.-kezdett vad bólogatásba.

-Akkor hozz színeseket,mert rajzolni fogunk.-tette le.

-Gyors leszek.-ment a szobájába.

-Hogy vagy?-pásztázott.

-Hogy kéne lennem?-néztem én is rá.

-Igazából csak abban reménykedek,hogy nem haragszol.Fontos voltàl,vagy és leszel nekem.-bólintott.

-Kis időt hagytál nekem,hogy ne haragudjak.Mondjuk szép indok volt a kabátom,hogy ide gyere.-nevettem fel.

-Ilyen átlátszó lennék?-mosolygott.

-Csak jól ismerlek.-legyintettem.

-Itt vannak a színeseim!-jött vissza a Hercegnőm.

-Akkor kezdjünk neki.-ültek le a szőnyegre,majd várakozóan néztek rám.

-Apa,gyere te is!-parancsolt rám Mia.

-Már jövök is.-ültem mellé kuncogva.

-Tessék.-adott a kezembe egy ceruzát,majd elém tolt egy lapot.

-Most legyél kreatív,Lou.-kacsintott Harry,majd elkezdtek rajzolni.

Nagyon jó délutánnak nézünk elébe.

- - -

Sziasztok!Remélem tetszett a rész,ha így van azt jelezd valamilyen formàban,Köszönöm❤❤