Let's Dance HipHop ||Larry Stylinson||

2. Hatodik

Ma van a koncert és az utazás napja.Az elmúlt két napban Tessa alig szólt hozzám,ha pedig beszélgettünk,akkor is csak az utazásáról,de arról is csak egy-két szót.Tegnap Amelie-vel elmentek meglátogatni a családot,mert úgy volt,hogy jönnek,de ugye amilyen kapcsolat van most köztünk,inkább elmentek,nekem pedig amúgy sem volt sok kedvem ehhez,így itthon maradtam.Legalább kicsit tudtam pihenni.

Most pedig reggel hét óra van és Amelie Tessa-t búcsúztatja,hisz ő már indul Amerikába.

-Jó kislány legyél,fogadj apunak szót,és hívj fel a koncert után.Érezd jól magad,Hercegnő,anya pedig siet haza.-guggolt előtte.

-Rendben.-bólintott könnyes szemekkel.

-Most miért sírsz,Kincsem?-kérdezte kedvesen.

-Hiányozni fogsz.-bújt hozzá szipogva.

-Minden nap beszélünk,Oké?Ígérem,hogy hívni foglak.-szorította magához.

-Szeretlek.-motyogta Amelie.

-Én is téged,Kicsim.-puszilta agyon.

Ezt a pillanatot a taxi dudálása szakította félbe,mert Tess nem engedte,hogy én vigyem ki a reptérre.

-Mennem kell.Vigyázz magadra és ne felejtsd el,amiket mondtam.Imádlak.-ölelte magához még utoljára,majd felállt és rám nézett.

-Ha bármi van,azonnal hívj.-ölelt meg sóhajtva,amin nagyon meglepődtem.

-Vigyázz magadra.-suttogtam a fülébe.

-Te pedig a lányunkra.-adott egy arcra puszit,majd elindult kifelé.

Bőröndjét a sofőr segítségével a csomagtartóba tette,majd beszálltak a taxiba.

-Sziasztok!-integetett.

-Szia anyu!-küldött neki puszit Amelie,majd elindultak.

-Gyere ide.-hívtam magamhoz a szipogó lányt.

Szomorúan hozzám sétált,én pedig felfogtam.

-Anyunak muszáj volt most elmenni,de siet hozzád vissza.-mondtam,mire a vállamra dőlt.

-Olyan sok ez az egy hét.-sóhajtott.

-Fel sem fog tűnni,hogy milyen gyorsan eltelik,hidd el.-mosolyodtam el.

-Én hiszek neked.-kezdett el bólogatni.

-Akkor meg mit szomorkodsz?A koncertre kéne készülődnöd.-böktem meg óvatosan,mire elnevette magát.

-Apa,az este hatkor lesz.-nevetett.

-Igazad van.Akkor mit szólnál hozzá,ha visszaaludnánk?-húzogattam a szemöldököm.

-Benne vagyok.-ásított.

-Jó lesz a mi szobánk is?-kérdeztem.

-Igen.-mondta,majd elindultunk.

A szobába érve kiugrott a kezeim közül és már boldogan az ágyba mászott.

-Szép álmokat.-feküdtem mellé és puszit nyomtam a homlokára.

-Neked is.-csukta be a szemeit,és alig öt perc után már horkolt is.

Én még állítottam be ébresztőt délután kettőre és követve Amelie példáját,elaludtam.

*

-Apa,az ébresztőd!-morogta Amelie.

-Bocsi,már kapcsolom is ki.-kuncogtam,majd a telefonom után nyúltam.