Let's Dance HipHop ||Larry Stylinson||

2. Huszonöt

Nagyot sóhajtva néztem rá Harryre.

-Este 11 óra van. Kb vagy 4x elélveztem eddig és még mindig nem ért haza Mia.-ültem fel a hajamba túrva.

-Nyugi bébi. Majd mindjárt átmegyünk és akkor hazahozzuk, de a legfontosabb, hogy hagyd, hogy én beszéljek. Nem kell a szomszédok előtt vitatkozni, azt majd itthon.-mondta miközben visszadöntött az ágyra és kajánul mosolyogva felém kerekedett.- Ami meg az orgazmust illeti,-simított végig az oldalamon, ami egy jóleső sóhajt csalt ki belőlem- ha ügyes fiú leszel és nem csapsz nagy vitát, akkor talán apuci még meg is jutalmaz.-suttogta a fülembe mindezt, amitől kirázott még a hideg is.-Értetted, babám?-kérdezte miközben apró csókokat hintett a nyakamra.

-Igen, szerelmem.-elfojtott hangon válaszolva túrtam a hajába és közelebb húzva rátapadtam az ajkaira. Úgy szeretek vele csókolózni. A mennyekbe repít és nem enged el, ez az érzés felülmúlhatatlan.

Hirtelen vált el ajkajimtól majd ijedten a szemembe nézett.

-Mi a baj?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

-Valamit elfelejtettünk bassza meg.-túrt idegesen a hajába majd felpattant.

-Mi...?- kérdeztem volna vissza, de ekkor eszembe jutott. Bassza meg.

-A kurva életbe, hogy felejthetünk el ilyet?-pattantam én is fel.

-Azonnal megyek és lekapcsolom.-már csak annyit láttam, hogy Hazz rohan ki a szobából.

-Héj, szívem!-kiáltottam utána.-valamit elfelejtettél!-kuncogtam.

-Jó jó jó, tudom.-sietett be mosolyogva és felvette az alsóját.

Sóhajtva elkezdtem öltözködni. Akkor ez a süti mehet is a kukába... Sebaj, de nem hiába.

Elnevettem magam majd elindultam lefelé a konyhába.

-Hallod Hazzy, legalább nem hiába égettük oda a sütit, volt helyette négy...-álltam meg hirtelen majd a torkomon is akadt a mondat.

-Te meg mégis hol a büdös francba voltál eddig?-na egyből elszállt a jókedvem. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá idegesen.

-Én..én.-mondta dadogva Mia.

-Mégis hogy gondoltad azt, hogy kiszöksz az ablakon és átmész a szomszédba? Figyelj Mia. Most nagyot csalódtam benned. Ha mindenáron körömtépve is vele akarsz lenni, egy 10 évvel idősebb lánnyal vagy mittudomén mennyivel, hát legyen, nehezen, de beletörődöm. Viszont azt, hogy elszöksz azt nem...azt képtelen vagyok elfogadni.-értem monológom végére, mire Mia elkezdett sírni.

Harry jobbnak látta nem beleszólni ebbe, aminek hálás is vagyok. Csak nézett rám szomorúan mosolyogva.

-Menjél egyél valamit és menj a szobádba, nem akarlak ma látni.-mondtam sóhajtva és elindultam a hálóba vissza.
Nem érdekel, ha sír, meg kell értenie, hogy ilyen nem csinálhat kedve szerint. Sajnálom, hogy ilyen módszerekkel, de ha ezt kívánja, hát rajtam ne múljon.

A szememet dörzsölve feküdtem le az ágyra és kínomba felnyögtem. De jó lenne ha itt lenne Har...

-Hahó, bébi. Itt vagy?-nyitott be a szobába pont.

-Hazz!-pattantam fel és ugrottam a nyakába.

-Nagyon rossz apa vagyok?-kérdeztem kétségbeesetten és legfőképp már szomorúan. Harry a derekamról a fenekemre csúsztatta a kezét és elmosolyodott.

-Te vagy a leges legjobb apa, akit csak ismerek. Nagyon nagyra becsüllek téged. Miután Tessa meghalt, csak rád irányult Amelie nevelése. És lássék csodát, remek munkát végeztél. Szeret téged nagyon is. Tisztelettudó, kedves, nagyon jó tanuló és legfőképpen egy nagyon jó ember. És ezt nem csak én gondolom így. Sokan mások is. Az, hogy most szerelmes, vagy mi, az nem akkora tragédia Lou. Közted és köztem is van vagy 8 év, mégis szeretjük egymást. Adj egy esélyt nekik.-mosolyodott el újra és egy puszit adott a számra.

-Imádlak nagyon nagyon. El sem tudod hinni milyen sokat köszönhetek neked. És nagyon sokat segítettél nekem a nevelésben, amiért, megint hálás vagyok.-öleltem magamhoz szorosan.

-Viszont, ha most nem bánnád beszélek ezzel a dinkával.-kuncogok és elindulok kifele, de eszembe jut valami.-mire visszajövök, lepjél meg valamivel, na puszi.-nevetem el magam a döbbent arcú Harryn. Puszit küldtem neki majd becsuktam az ajtót és elindultam Mia szobája felé.

Bekopogtam és nyitottam is az ajtót. Amelie az ágyán feküdt és sírt.

-Szia Kicsim.-leültem mellé, majd simogatni kezdtem a haját. Rám emelte könnyes tekintetét majd szipogott egyet.

-Figyelj, nagyon sajnálom, amit mondtam. Képes vagyok elfogadni, hogy idősebb nálad. Ha boldog vagy vele, hát legyen. Bár még nem annyira ismered, de legyen. Szeretlek. És szeretnék benned megbízni, de kérlek, ne csinálj többet ilyet, nagyon megijesztettél. Ha Harry nem tart vissza, biztos átmentem volna érted.-mosolyodtam el halványan, mire ő is elmosolyodott.

-Szeretlek, Apu és ígérem többet nem fogok ilyet csinálni.-ölelt meg szorosan. Megpusziltam és felálltam.

-Egyébként belevaló csaj? Érdemes megismernem?-kérdeztem mosolyogva.

-Az nem kifejezés.-kuncogott Mia.

-Jól van Kicsim, holnap akkor lehet áthívjuk ebédre. Ezt majd még megbeszéljük. Jó éjt.-adtam neki két puszit majd köszönés után visszaindultam a szobánkba.

De amit ott láttam, az nagyon meglepett.

----------

HELLLLOOO✋✋ IM BACK✋✋✋