Let's Dance HipHop ||Larry Stylinson||

2. Tizedik

-Kérdezz nyugodtan.-köszörülte meg a torkát.

-Azt mondtad sosem szeretted anyát szerelemből.Akkor miért voltál vele?-néztem rá.

-Éreztem,hogy ez lesz az első kérdésed.-nevetett fel.

-Válaszolj,kérlek.-sürgettem.

-Lehet,hogy ez az információ kicsit sokkolni fog,de őszintén fogok válaszolni,mert jogod van tudni az igazságot. Magánnyomozó voltam.Az apád illegális dolgokat csinált,és hol tudtam volna jobban nyomokat keresni,mint a csalàdja házában?Sosem szerettem Jay-t szerelemből,ezt tudnod kell.Az egész kapcsolatunk a nyomozás miatt volt.-magyaràzta.

-Velem is csak azért voltàl mert...-szakított fèlbe.

-Nem!Én tényleg szerettelek téged,Lou.Ebben ne is kételkedj.-hadarta.

-Akkor miért hagytál el?-suttogtam.

-Mikor kijöttél a kórházból,minden vágyam volt meglátogatni téged,de nem tehettem.A nyomozás során lebuktam ès az apád megfenyegetett,hogyha mégegyszer a közeletekbe megyek,bántani fog titeket.Nem tehettem mást.-beszèlt nehezen.

-Ezekre most nem tudok mit mondani.Túl sok volt egyszerre.Szerintem haza kéne mennem.Kicsit átgondolnám a dolgokat és megemèszteném a most kapott információkat.-álltam fel hirtelen,így kicsit meg is szédültem.

-Hazavihetlek.-ajánlotta.

-Nem szükséges.Inkább hívok egy taxit.-utasítottam vissza.

-Akkor úgy mondom,hogy hazaviszlek.Nincs apelláta.-mondta nemleges választ nem tűrően.

-Rendben.-sóhajtottam.

Nem szállok vitába vele.Most nincs hozzá erőm.
Szóval miután felvette a cipőjét,bezárta a házat,beültünk a kocsiba és elindultunk haza.Az út csendes volt,csak a címet diktáltam le neki,azt se nagy életkedvvel.

-Itt vagyunk.-állt meg a ház előtt.

-Köszi a fuvart.-motyogtam.

-Nincs mit.Itt a számom,kérlek hívj fel.-adott a kezembe egy cetlit.

-Rendben.-bólintottam,majd kiszálltam a kocsijából,ahonnan elindulása előtt még szomorúan mosolyogva integetni kezdett.

Zombikènt mentem be a házba,ahol egy reggeliző Larry fogadott.

-Jó reggelt.-köszöntött mosolyogva.

-Neked is.Amelie?-kérdeztem.

-Alszik.-mosolyodott el.

-Köszönöm,hogy vigyáztál rá.-hálálkodtam.

-Lou,baj van?-aggodalmaskodott.

-Nincs.-próbáltam tagadni.

-Ismerlek.Nekem elmondhatod.-beszélt kedvesen.

-Tudtad,hogy Harry magánnyomozó volt és azért volt anyámmal,mert apám illegális dolgokat követett el és így nyomozott utána?Oh,és azt tudtad,hogy azért nem keresett a kórházban,mert lebukott ès apám megfenyegette?Hát képzeld,ezeket én is ma reggel tudtam meg!Sőt tegnap este lefeküdtünk és nem tudom mi van most!-bukott ki belőlem minden.

-Gyere ide.-hívott magához egyből.

-Feküdj le,pihend ki magad,én pedig itt maradok mèg Mia-val,ha szeretnéd.Ezt pedig majd átbeszéljük,ha kicsit jobban leszel.Most nem szeretném erőltetni.-ölelt meg.

-Menj haza nyugodtan.Jót fog tenni,hogy csak ketten leszünk itthon.-beszéltem a pulcsijába.

-Rendben.Most pedig pihenj le.-utasított.

-Köszönök mindent,Larry.Hívni foglak.-bólintottam.

-Nincs mit köszönnöd.Vigyázz magadra.-ölelt meg mégegyszer,majd elment.

Amint kiment,bezártam a házat,majd benéztem Amelie szobájába.Úgy alszik az én Hercegnőm,mint a bunda.Óvatosan befeküdtem mellé,és elmélkedni kezdtem.

Az apàm születésem után öt évvel elhagyott minket.Kiskorom óta nem láttam,sőt már arra sem emlékszem hogy néz ki.Anya sosem mesélt róla,csak annyit,hogy elhagyott,én pedig nem mertem részletesebben kérdezni.Mikor nagyobb lettem,akkor meg már nem is érdekelt.Ha mi nem kellettünk neki,akkor nekem sem kell ő.Mikor Harry összejött anyával,tudtam,hogy nem azért tette,mert szereti,de sosem gondoltam volna,hogy azért,mert az apàm után nyomoz,rajta keresztül.Anya tudta,hogy apa illegális dolgokkat csinàl,de mégsem szólt erről,és nem tudom miért.Mèg mindig nehéz felfogni ezeket a dolgokat.Viszont legalább már értem,hogy mi miért történt.Kaptam végre egy logikus magyarázatot,amire évek óta vártam.

-Apa?-mocorgott Amelie.

-Én vagyok az,Kicsim.-suttogtam.

-Hiányoztál.-bújt hozzám.

-Te is nekem.-pusziltam meg a homlokát.

-Harry-vel voltál?-nyitotta ki a szemeit.

-Igen.-válaszoltam őszintén.

-És mit csináltatok?-kérdezősködött.

-Beszélgettünk.Tudod,régről ismerjük egymást és azt mondta beszélni szeretne velem.-kezdtem el fejét simogatni.

-Akkor barátok vagytok?-reménykedett.

-Mondhatni.-bólintottam.

-Ennek örülök.Egyszer meghívhatnád hozzánk.-mosolyodott el.

-Milyen volt Larry-vel?-tereltem a témát.

-Nagyon jó!Mikor hazajöttünk még nem akartam aludni,Larry pedig mondott egy mesét,ami nagyon érdekes volt,és álmos is lettem tőle.-mesélte.

-Miről szólt a mese?-kérdeztem érdeklődően.

-Larry azt mondta,hogy ez a közös titkunk.-kuncogott.

-Legyen hát a közös titkotok.-bólintottam.

-Képzeld,Anya hívott tegnap!-mondta csillogó szemekkel.

-Tényleg?És mit mondott?-mosolyogtam.

-Megkérdezte,hogy milyen volt a koncert és azt mondta,hogy màr nagyon hiányzunk neki.Oh,és azt üzeni,hogy ma hívd vissza.-hadarta.

-Rendben van.Gondolom éhes vagy.Csinálok valami reggelit,ha gondolod.

-Reggelizhetek palacsintát?-nézett rám aranyosan.

-Reggelizhetsz palacsintát.-nevettem el magam,majd Mia kezèt megfogva a konyhába mentünk.

-Apa?-szólt Amelie.

-Igen?

-Pizsiben vagyok.-kuncogott.

-Észre sem vettem.-tettem én is így.

-Öltözz át gyorsan,én pedig nekikezdek a palacsintának.-túrtam össze a haját.

-Apu!-dobbantott a lábával.

-Bocsi.-pusziltam meg,majd egy legyintés után a szobájába ment.

Fel kell hívnom Tessa-t.Biztos tudja,hogy tegnap Harry-nél voltam és nem Mia-val.Előre félek a reakciójától.

- - -

Sziasztok!Ebben a részben szerintem sok minden értelmet nyert,amit régen talán nem érthettetek.
Kérlek írjatok véleményeket,kíváncsi vagyok nagyon.Köszönöm!❤