Let's Dance HipHop ||Larry Stylinson||

Huszonkettedik

Larry szemszög

Éppen matekot tanultam, amikor hírtelen megszólalt a telefonom Harry nevével a képernyőn. Furcsa. Miért hív engem ilyenkor?
Felvettem a telefont, majd megszólaltam.

-Szia! Valami baj van?-kérdeztem kissé idegesen.

-L...Lou..Louis!-szipogott a telefonba. Egyből felpattantam olyan lendülettel, hogy hátraesett a szék.

-Mi van Louissal?!-kérdeztem idegesen.

-Ő..ő.-Nem igaz! Nem bírja végigmondani!

-Mondjad már baszdki!-szóltam neki már kellően idegesen.

-Korházba van!-Mindenre számítottam, csak erre nem.

-Mi?! Mi az, hogy korházba van? Beszéljél már érthetőbben!

-Meg...Meglátta, hogy egy lánnyal...izé..na! Szóval Kendallal foglalkoztam, mivel ő terhes és..és adtam neki puszit, meg simogattam, tánc közben.

-Te nem vagy normális.-sziszegtem a fogaim közül félbeszakítva. El tudom képzelni milyen lehetett Lounak..

-Engedd, hogy befejezzem! Ránkordított és kirohant a teremből. Utánarohantam, de már késő volt. Elütötte egy teherautó. Most vitték be a műtőbe, életveszélybe van!-sírta el magát a végére.

-Baszódjál meg! Mégis mi a fasz képzelsz magadról, te faszkalap! Undorító vagy!-kinyomtam a telefont, majd felkaptam magamra egy pulcsit és már otthon se voltam.
Istenem! Mi lesz Louval? Én nem élném túl, ha valami baja esne! Még túl fiatal ehhez! Utálom Harryt! Teljes szívemből gyűlölöm! Hogy teheti ezt? Elhiteti, hogy szerelmes Louisba, majd az orra előtt enyeleg mással?
Észre se vettem, de megállás nélkül folyni kezdtek a könnyeim. Szerencsére a korház nem messze van innen, így hamar beértem. Egyből odarohantam a recepcióhoz, majd meggyötört hangon megszólaltam.

-Jónapot kívánok! Louis Tomlinsont keresném! Melyik szobában találom?

-Szia. Hozzátartozója vagy?-kérdezte a harmincas éveiben járó nő, mire bólintottam.-Öm..Tomlinson. Meg is van! Most műtik! Ezekután a 24-es szobába fogják bevinni.

-Köszönöm.-elindultam megkeresni a 24-es szobát. A folyosón már ott volt Jay, a két lány és..és egy idegen hapsi, aki éppen Johannat nyugtatta. Ez meg ki?

-Sziasztok!-köszöntem halkan, mire mindenki rám emelte a tekintetét. Lottie egyből rám ugrott és keserves zokogásba kezdett. Nekem is elkezdtek záporozni a könnyeim, újra. Simogattam a hátát, miközben öleltem magamhoz. Pár perc néma csend után elvált tőlem, majd leült a melletünk lévő székbe, Fizzy mellé.

-Lehet tudni valamit?-kérdeztem suttogva, miközben éreztem, hogy kiráz a hideg.

-Lou..Lou nagyon komoly fejsérülést szerzett és már vagy három órája műtik. Eddig ennyit mondtak.-vett egy mély levegőt, majd újra sírásba kezdett. Összebújtak Felicete-vel.

Odasétáltam Johannához, majd adtam neki két puszit az arcára és megöleltem.

-Minden rendben lesz!-suttogtam a fülébe, mire mégjobban elkezdett sírni. Az idegen férfire néztem, aki lehajtott fejjel állt mellettem. Olyan negyvenes éveiben lehetett, öszülő barna haja divatosan le volt nyírva, barna szeme volt és körülbelül olyan alacsony lehetett, mint Louis.

-Jay, én megyek. Majd találkozunk.-szólalt meg mély hangon a férfi, adott Johannanak egy puszit az arcára és egy köszönés után távozott.

Miután elment a pasas, elmentem kávét venni mind a négyünknek. Esküszöm a korházi büfé drágább, mint bármilyen bolt! Mire visszaértem elérzékenyülve realizáltam, hogy Fizzy és Lottie egymás karjaiban alszik. Jay halvány mosollyal az arcán nézte őket. Szegény olyan nyúzottan néz ki. Az arca beesett volt, fekete karikák a szemei körül és a haja össze-vissza állt. Leültem mellé, majd a kezébe adtam a kávét, amit hálás mosollyal elfogadott.

-Tudod, Larry. Te nagyon aranyos fiú vagy.-kortyolt bele a kávéba. Éppen mondtam volna, hogy köszönöm, amikor folytatta.-Nem úgy mint...mint Harry. Most sincs itt, pedig az ő hibája volt az egész.-Csak nem..!

-Ezt hogy érted?-kérdeztem szemöldökráncolva.

-Jaj, Larry!-kuncogta el magát ma először.-Tudok a viszonyukról!-sóhajtott egyet, majd újra ivott a kávéból. MIVAN?!

-Hogy érted?-suttogtam magam elé. Ezt nem értem, mi a szar?!

-Tudom nagyon jól, hogy titokban együtt voltak, de nem zavar, örülök, hogy Lou boldog... volt.-folyt le egy könnycsepp az arcán és zokogni kezdett. Átöleltem, majd egy puszit adtam a homlokára.

-Ezt nem értem, és miért nem szóltál? Harry nem a..-

-Jónapot kívánok! Louis Tomlinson hozzátartozói?-kérdezte egy idősebb orvos belevágva a kérdésembe. Azonnal felpattantunk Johanna-val.

-Lottie! Keljetek fel!-szólalt meg Jay, mire a lányok lassan ébredezni kezdtek. Meglátták az orvost, majd ők is felugrottak.

-Nos, Louis állapota eléggé instabil. Életveszéjben volt. Nagyon nagy veszélyben. Súlyos ütés érte az agyát, így 99% esély van arra, hogyha felébred, Disszociatív amnéziában fog szenvedni, ami annyit jelent, hogy az érintett személy képtelen lesz visszaemlékezni egy vagy több olyan eseményre, amelyet trauma vagy stressz kísért. Mindemellett eltört három bordája és egy lengőbordája letört, ami majdnem kilyukasztotta a tüdejét. A jobb karja eltört, illetve a térde nagyon csúnyán megsérült. Jelenleg kómában van.-mondta végig. Jay elájult, Fizzy és Lottie pedig követték őt. Én sírva leültem a székre és éreztem, hogy kiugrik a szívem a helyéről. Pár nővér odarohant hozzájuk. Mit sem törődve most velük megszólaltam.

-Van esély a teljes felépülésre?-kérdeztem nagyonat lélegezve.

-Egy a százhoz.

----

Sziasztoook! Csak annyit szeretnék, hogy még lesz egy pár rész és évadzáró!😶 köszönöm, hogy olvassátok az irományom!😄

XxB