Let's Dance HipHop ||Larry Stylinson||

Huszonharmadik

Louis Tomlinson

Furcsa.

Ez az első szó, ami eszembe jut. Lassan kinyitom a szemeim és gyorsan vissza is csukom. Majdnem megvakultam. Újra megpróbálkozom a kísérlettel, ami szerencsére sikerül is. Körülnézek és szemöldökráncolva konstantálom, hogy egy korházi terembe vagyok. Fel akarok ülni, de fáj a fejem, kurvára. Az ágyam melletti széken Larry aludt, annyira édesen, hogy mosolygásra késztetett. Nem tudtam mit tenni, mert konkrétam fingom sincs miért vagyok itt, ezért megbökdöstem Larryt, aki horkantott egyet, majd ásítva kinyitotta a szemét. Rámemelte a tekintetét, majd elmosolyodott.

-LOU!!-visított és elsírta magát, majd megölelt. Kuncogva visszaöleltem, majd adtam az arcára egy puszit.-Jézusom! Szólok is egy orvosnak! Jaj!-pattant fel. -Maradj itt, ne mozdulj.. vagyis..mindjárt jövök.-pörgött össze-visza, majd kiment a szobából.

Mire elgondolkozhattam volna, hogy miként és hogyan kerülten ide, Larry berontott egy orvossal, aki elmosolyodott, amint meglátott.

-Szia, Louis! Hogy érzed magad?-jött oda hozzám.

-Hát, mint akit elevenen megnyúztak.-mosolyodtam el.

-Az teljesen természetes. Az a helyzet, Louis, hogy..-rápillantott Larryre, aki bólintott.- hogy te kómában voltál ..2 évig. -sóhajtott, majd leült a mellettem lévő székre. Mivan?

-Mi? Ezt hogy érti?

-----

Hű! Sziasztok! Hát életembe nem írtam még ilyen rövid részt, szégyenlem is magam!😳 Most nagyon össze kellett dobnom, mivel fikarcnyi időm sincs. Holnap nyelvvizsgázom és nagyon készülök. Nem tudom mikor lesz rész, de igyekszem.

XxxB