Let's Dance HipHop ||Larry Stylinson||

Tizenkettedik

Meglepii!😘

Amint hazaértem boldogan konstantáltam, hogy csak anya van itthon. Éppen a konyhában pakolászott, amikor bementem.

-Szia Anya, mizu? Csajok merre?-üdvözöltem és adtam neki egy puszit.

-Szia Kicsim, nemsokára megyek dolgozni. Csajok pedig egyből Amandához mentek.-ásított. -Figyu, beszélhetnénk, Lou?-kérdezte és a nappali felé kezdett húzni a karomnál fogva.

-Aham. Miről lenne szó?-kérdeztem és leültem a kanapéra.

-Mi a véleményes Harryről?-kérdezte félve. Na baszdki! Ettől tartottam! Mi a francot mondjak most?!

-Harryről?-kérdeztem vissza, hogy nyerjek egy kis időt. Bólintott.

-Hát, izé. Mármint hogy érted?-rágcsáltam a szám szélét idegességembe.

-Hogy mit gondolsz róla! Szerinted hozzám való? Vagy egyáltalán jól bánik velünk? Veled kedves?

-Hát, veled igen, öhm, az! Kedves! Nem tudom Anya, ezt neked kell érezned, hogy hozzád való-e! Szerintem jól bánik velünk, veszekedni sem szoktatok, mindenképp ide való, szerintem. Te szereted?-annyira zavarba vagyok, hogy az elmondhatatlan. Anya egy percig a távolba mered és végre válaszol.

-Nem tudom, azt hiszem igen. Komoly kapcsolatot képzelek vele.-mosolyog rám.-Akkor azt mondod neked nincs bajod a kapcsolatunkkal?

-Nincs bajom.-mosolyodok el halványan. Anya ránéz az órára és felpattan. -Nemsoká mennem kell, készülődök, Lou. Azt hiszem Harry jön majd később.-mondta és elsietett a szobájába. Na, ez baromi furcsa volt. Annyira rossz ez nekem. Én kurvára nem akarom szeretni Harryt, sőt az agyam utálja, míg a tudatalattim oda meg vissza van érte. Nagyon rossz ez az érzés. Anya boldog vele és azt hiszem, ő is vele. Bár nem tudom hova tenni a csókjainkat vagy éppen amikor letapiz. Mindegy. Megpróbálom túltenni magam ezen. Nem lesz egyszerű, de megpróbálom!
Annyira elgondolkozta, hogy ott a kanapén elnyomott az álom.

*

Olyan szépet álmodtam. Azt álmodtam, hogy egy külön elkerített világban élet Vele és pár gyerekünkkel. Elég bizarr, de olyan szépnek tűnt.

Arra keltem, hogy csörög a telefonom. Ránéztem és láttam, hogy Lottie hív.

-Szia Lotts, mond!-ásítottam a telefonba.

-Szia Bratyesz. Azt szeretném kérdezni, hogy megadhatom-e Amandának a számod?

-Ki az az Amanda?-kérdeztem összehúzott szemöldökkel.

-Kilencedikes a sulidban. Barna haja van és alacsonyabb.-mondta, mire eszembe jutott az a lány akinek tetszem. Elnevettem magam és megszólaltam.

-Felejtős, Húgi.

-Okés, akkor majd holnap érkezünk, puszi!- kinyomta én pedig álmosan lepillantottam az órára ami fél hatot mutatott. Azt hittem kiugrok a bőrömből.

-Baszdki! Spurizzunk kurva gyorsan!-felpattantam és út közben kapkodtam le a ruháim. Gyorsan megfürödtem, megborotválkoztam (biztos ami biztos alapon) és felvettem egy laza ruhát. Melegítő és egy fehér adidas pólót. Ránéztem az órára, ami hat órát mutatott. Lementem a nappaliba, eltoltam a kanapét arrébb és előkészítettem a helyet. Leültem egy fotelbe és elkezdtem kockulni unalmamban.
Mikor legközelebb az időt néztem, már fél hetet mutatott. Mi van már! Miért nincs itt?
Sóhajtottam és elfeküdtem a kanapén. Talán nem is akar jönni, csak szórakozik velem. Mint mindig. Faszom kivan.
Befordultam és becsuktam a szemeim. Ha nem! Hát akkor nem!