Let's Dance HipHop ||Larry Stylinson||

Tizenhetedik

Louis Tomlinson

Kimondtam. Elszóltam magam a lányok előtt. Bassza meg! Annyira felidegesített Harry viselkedése, hogy kicsúszott a számon. Mondjuk mommentánt az sem érdekelne, ha anya megtudná. Elegem van. Oké, hogy anya és Harold egy pár, de könyörgöm! A szobájuk közvetlen az enyém mellett van! Minden egyes kis susmorgást is áthallatszik! Akkor az, ahogy anyám ott nyögdécsel alatta! Undorító!
De, igazából ez benne van a pakliba. Egy párt alkotnak, anyámnak már egy jó ideje nem volt senkije. Kijár neki a dugás. De nem Harryvel.
Megráztam a fejem erre a gondolatra. Nem tudom mi legyen továbbra. Egyáltalán érdemes ezt folytatni? Vagy inkább hagynom kéne ezt az embert. Nem tudom. Olyan bonyolult minden, basszus!

Bezártam a szobám ajtaját és elterültem az ágyon. Nincs semmihez sem kedvem. Alig várom már, hogy Larry jöjjön és kicsit elterelje a gondolataim. Apropó Larry, tök jó tanácsot adott tegnap! Azt mondta ujjazzam meg magam. Az elején szar volt, nagyon, bár nem is feszített annyira, mint ahogy azt én gondoltam. Jobban örültem volna, ha Harry is velem tart és nem mással van.

Hirtelen kopogás hallatszódott az ajtóm irányából.

-Lou, kérlek, engedj be, beszélnünk kell.-ütötte Harry az ajtót. Remek.

-Menj el!-kiabáltam vissza.-Nem akarok veled beszélni, tünj innen!-de Harold még mindig nem adta fel és tovább dörömbölt.

-Kérlek, Lou!-mondta elvékonyodott hangon és nem vagyok benne biztos, de...de szipogást hallottam?!
Odarohantam az ajtóhoz, es kitéptem azt. Nem szó szerint, de majdnem.

-Te sírsz?-kérdeztem aggódva. Magam sem tudom miért aggódom. Talán mert...mert szeretem.
Rám emelte gyönyörű zöld szemeit, amiből azonnal kicseppent egy sós könnycsepp.
Megfogtam a karját, berántottam a szobámba, becsuktam az ajtót és leültem az íróasztalomhoz. Ő helyet foglalt az ágyamon és továbbra is szipogott. Olyan szar ezt látni. De erősnek kell maradnom. Nem ugorhatok a nyakába.
A földet bámultam és az ujjaimmal játszottam, ő pedig engem bámult. Neki kell megtennie az első lépést. De nem bírom ki! Meg kell kérdeznem!

-Miért sírsz?-mondtam ki felnézve szempilláim alól. Megtörölte a szemeit, majd megszólalt.

-Sajnálom, Lou. Én komolyan nagyon szeretlek. De te is tudod, hogy anyukáddal együtt vagyok. Ami azt jeleni, hogy néha intimebb kapcsolatot is létesítünk, érted. De téged pedig mindennél jobban imádlak, Louis. Komolyan. Senkit és semmit nem szerettem annyira, mint téged. Most biztosan felmerül benned az a kérdés, hogy miért nem dobom akkor anyukádat, ha így érzek irántad. Ne haragudj, de ez borzalmas bonyolult, és nem ejthetem. Irántad sem szabadna barátságnál többet éreznem, különben baj lenne. Kérlek, nem mond el senkinek, hogy mi van közöttünk. Én nem akarlak elveszíteni. Hiába nem akartam belédszeretni, de megtörtént és már nem tudom visszacsinálni. Mocskosul szeretlek. Bocsáss meg, de édesanyád is szeretem. Nem tudok kettőtök között választani. Kérlek, ne haragudj.-hajtotta le a fejét. Felálltam, odasétáltam hozzá és ölelésbe vontam.

-Én is nagyon szeretlek, Styles.-suttogtam a fülébe. Akartam adni egy puszit az arcára, de a kis sunyi, direkt elfordította a fejét, így a szájára kapta. Nem telt be ennyivel, így átdugta a nyelvét. Elterített az ágyon és folyamatosan csókolt. Megfogta egyik combom, végighúzta rajta a kezét, megállt a térdhajlatomnál és behajlította. Eközben végig csókolt és nedves puszikat hagyott a nyakamon.
Ekkor hírtelen eszembe jutott valami, eltoltam magamtól és szemeibe néztem, amiből zavarodottság tükrözött.

-Van egy meglepim.-suttogtam neki, majd egy gyors puszit adtam a szájára. Felálltam az ágyról, egyenesen elé. Még mindig felhúzott szemöldökkel méregetett, majd törökülésbe tornázta magát.

-Nagyon ne akadj ki, csak próbálj örülni.-harapdáltam a szám sarkát, mire bizonytalanul bólintott. Lassan kicsatoltam az övem, kigomboltam a nacim és lehúztam azt. Kikerekedett szemekkel bámulta, ahogy leveszem a nadrágom.

-Lou, mit csinálsz, Édes?!-nem válaszoltam, helyette megfordultam. Nagy levegőt vettem. Most, vagy soha. Lehúztam az alsóm, de úgy, hogy csak a fenekem legyen kint.

-Úr Isten!-hallottam Harry hangját, mire elkuncogtam magam.-Ez de kurva aranyos! Hogy? Mármint Jay megengedte?-nevette el magát.- Gyere ideeee. Muti közelebbről!-hátra pillantottam, és örömmel konstantáltam, hogy ugrált az ágyamon.
Beharapott ajkakkal tolatni kezdtem, majd egész közel hozzá megálltam. Megérintette a fenekem, mire felszisszentem.

-Még fáj egy kicsit, tegnapelőtt csináltattam.

-Hallod baba, hát ez kurva aranyos! Honnan jött ez az ötlet? Egy fejhallagatós pingvint tetováltatni a gyönyörű kerek fenekedre! Még szerelmesebb lettem.-simította meg Rikit. Igen kötelességemnek éreztem elnevezni.

-De miért pont a fenekedre?-fogta meg a derekam és lehúzott az ölébe.

-Hogy csak te láthasd.-kulcsoltam össze ujjaink. Puszilgatni kezdte a nyakam, majd belesuttogott a fülembe.

-Ugye tudod, hogy ez kurvára kibaszottúl izgató.-harapott be fülcimpába, mire egy kisebb nyögés hagyta el a számat. Mozgatni kezdtem fenekem az ágyékán, mire belemarkolt a csípőmbe. Hátravetettem a fejem a vállára és folytattam az elkezdett tevékenységem. Beharapott ajkakkal és csukott szemekkel hallgattam Harry apró nyögéseit. Összefontam Harry csípőmön lévő ujjait az enyémekkel és megnyaltam az ajkaim.

-Megjö...ohh.-tört be Larry a szobámba, mire kipattantak a szemeim.
-Oops.-gyorsan visszacsukta az ajtót. Abbahagytam a mozgást és felpattantam Harold öléből.

-Bassza meg!-kuncogtam el magam.

-Azt hiszem elvágtam magam Tanár úrnál!-kiabált be Larry szomorúságot tettető hangon.