Let's Dance HipHop ||Larry Stylinson||

2. Tizenötödik

Louis szemszög:

Mikor felébredtem,Harry nem volt mellettem.Biztos lement Larry-hez,hogy tudjak kicsit pihenni.Nagyon jól esik,hogy most itt van mellettem,mert nagyon nehéz feldolgoznom,hogy mi történt.Már nem szerettem Tessa-t szerelemből,de éveken át vele éltem és van egy közös gyerekünk,szóval azért még szerettem,ha már nem is úgy.El sem tudom képzelni,hogy mi lesz ha Amelie megtudja.Azt sem tudom hogyan mondjam el neki.Ezt egyedül nem bírnám,szükségem van most Larry-re,ahogy Harry-re is.
Kis gondolkodás után összekaptam magam,és utam a többiekhez vezetett.A konyhában csak Larry üldögélt,és ha jól láttam épp kávét kortyolgatott.

-Szia.-szólaltam meg rekedtes hangon,mire rámkapta a tekintetét.

-Szia.-állt fel azonnal és ölelt meg.

-Mia?-motyogtam a vállába.

-Alszik.Miután Liam és Harry játszott vele,elég álmosnak tűnt és lefektettem.

-Liam?-kérdeztem furcsálva.

-Harry barátja.Elméletileg ma mutatta volna be.-magyarázta.

-Már emlékszem.Ők hol vannak?-kérdezősködtem tovább.

-Hazamentek.De hagyjuk is most ezt.Hogy vagy?-vált ki az ölelésből,majd a konyhába húzva engem leültünk.

-Harry nem mondott neked semmit?Egy üzenet vagy bármi?-hagytam figyelmen kívül a kérdését.

-Mondta,hogy adjak át egy üzenetet,de még nem most.Légyszíves,Lou hanyagoljuk most őt.Hogy vagy?-tette fel újra ezt a kérdését.

-Hogy kéne lennem?Hiányzik.Mégcsak el sem búcsúzhattam tőle rendesen,és nem is a legjobb kapcsolatban álltunk most.Annyi mindent mondanék neki,hogy sajnálom,mert egy borzalmas élettárs voltam,és ő sokkal jobbat érdemelt volna,de ezt már nem mondhatom meg neki soha.Ő csodálatos volt,és nem adtam elégszer a tudtára.Egy nagyon jó anya és egy nagyon jó ember.-kezdtem el újra könnyeket hullatni.

-Ne beszélj butaságokat,Louis.Te mindent megtettél a kapcsolatotokért.Tessa nagyon szeretett téged.Az egyetlen amit tehetsz,hogy felneveled Amelie-t,és helyette is az anyja leszel.És nem lehetsz depressziós.Én itt vagyok melletted,mellettetek.Bármikor számíthatsz rám,tudod.-törölte le a könnyeim.

-Tudom,Larry.Köszönöm.-mosolyodtam el.

-Ne köszöndd.-állt fel,majd a kezembe nyomott egy pohár vizet.

Hálásan néztem rá,és az utolsó kortyig kiittam a vizet.

-Mia-nak hogy mondjam el?-sóhajtottam.

-Vagy elmondod neki az igazat,vagy csak annyit mondasz,hogy most már az angyalok között van.Amelie nem hülye,szerintem mondd neki az igazat,de a te döntésed.

-Kicsit félek.Nem tudom,hogy hogy fogadja majd.Utálom sírni látni,de most biztos,hogy fog.-temettem kezeim közé a fejem.

-Először biztos nagyon rossz lesz neki,hisz az anyukájáról van szó.Idővel,és a te segítségeddel viszont elfogja fogadni.-bíztatott.

-Komolyan nem tudok neked nem folyamatosan hálálkodni.-nevettem fel.

-Az a dolgom,hogy segítsek.-mosolygott.

-Elmondod Harry mit üzent?-kérdeztem kérően.

-Ígérd meg,hogy nem akadsz ki nagyon.-emelte fel a kisujját.

Lehet gyerekes dolognak tűnik,de a kisujj eskü szent és sérthetetlen.Na jó,túlzás,de azt nem szegjük meg.

-Ígérem.-kulcsoltam össze a kisujjunk.