Házasság kényszerből

Prológus

Egy flancos étteremben az asztal egyik oldalán ülök a szüleimmel és azon gondolkozom, mit is keresek én itt. A tőlünk ellentétes oldalon az általam újonnan megismert Esposito család foglal helyet. Állítólag családunk régi barátai, de én sosem hallottam róluk. Ezer meg ezer gondolatok cikáznak a fejemben, miközben társalognak egymással a családfők, de nem tudok a beszélgetésükre figyelni.... Nem ismerem őket...
Az apa olykor szúrós és lenéző tekintettel méreget. Haja már őszesbe váltott, arca megnyúlt az évek alatt, de az arról lesütő tekintélyből semmit nem veszített. Öltönyt visel, a lehető legdrágábbat. Végignézve családján látszik, hogy jómódú olaszok, nem úgy mint mi.
Felesége gyönyörű nő. Hosszú barna haja egyszerű kontyba van tűzve. Szemei akár a csokoládé. Ajkait piros rúzzsal emelte ki. Egyszerű fekete kosztümruhát visel ami szintén valami méregdrága rongy.
Fiúk Alex, csendben ül akárcsak jómagam. Látszólag nem érzi jól magát a bőrében. Valószínűleg neki is kényelmetlen a helyzet. Barnás bőrszíne kiemeli kék szemeit-amit apjától örökölt. Vastag, húsos ajkait néha összeszorítja idegességében. Szinte rám sem néz csak röpke pillanatokra....Jóképű, állapítom meg. Pár évvel lehet nálam idősebb. Arca enyhén borostás már, de látszik, hogy mindig ügyel megjelenésére.
Még mindig a gondolataimmal foglalatoskodom, mikor végre eljut hozzám egy hangfoszlány és beszakítva elmém kapuját utat tör magának tudatomig.
-Maga tartozik nekem és én ezt most behajtom. Aláírt egy szerződést, ami világosan megfogalmazott mindent.