Házasság kényszerből

Randi, nem randi

Kicsivel több mint két hete, amióta Alex megígérte, hogy megtanít védekezni. Először az állóképességemen javított, ami nem tartott sokáig, mert eddig is sokat sportoltam. Inkább arra fordította a hangsúlyt, hogy izmosabb legyek. Közel sem annyira mint egy testépítő vagy mint egy olyan ember aki ilyenfajta küzdősportokkal foglalkozik. Gyorsabb lettem és a reflexeim is a régiek lettek. Noha volt még mint fejlődnöm, azért egész jól haladtam. Elbírtam saját testsúlyom ami fontossá vált az ütések erejében.
Köztünk minden a régi volt. Nem volt többet olyan mint az apja és talán meggyőzni is könnyebb volt. Mindenesetre örültem, hogy visszakaptam.
Hogy a kapcsolatom rendeződött és minden a normális kerékvágásba került, én nem vagyok jól. A legkisebb zajtól is megijedek. Rettegek, hogy újra megjelenik Tom és valami szörnyűséget tesz. Nem alszom vagy csak nagyon keveset, még Alex közelsége sem tud megnyugtatni. Hogyan térhetnék vissza a nyugodt életemhez? Vagy minden tönkrement? Volt egyáltalán békés életem?

Kicsi Bond a lábaim között szaladgált, míg én ehető ételt próbáltam összeállítani. Nagyot nőt mióta megtaláltam. Cserébe minden napom bearanyozza egy-egy csínytevésével. Állandóan kunyerál apró falatokat. Persze, vajszívem miatt mindig adok neki és Alex aki ezért mindig csúnyán néz sem tagadhatja, hogy alkalomadtán ő is nassol vele. Egyre jobban kedveli Bondot aminek én csak örülni tudok.
A húst beteszem a sütőbe megpirítani majd felülök a konyhapultra és a könyvet amit napok óta olvasom újra kezembe veszem. Gyorsan haladok a szavakkal. A története egyszerű nem bonyolult. Két szálon fut. Egy nőről szól akinek a férje rendőr. A kezdetektől fogva súlyos alkoholproblémái vannak a pasinak és emiatt sokszor bántja a nőt. Ütlegeli és ha azt vesszük meg is erőszakolja. A helyzet odáig fajult, hogy a nő-akinek a neve Kate-kigondol egy tervet és elszökik a férfitól. Több városban is megfordul, munkát talál álneveken, de a férje mindig nyomára bukkan ezért újra és újra menekülnie kell. Végül egy kis part menti városban Southportba talál menedéket egy férfi és gyermekei körében.
Ironikus, hogy éppen most olvasom ezt a könyvet. Mindenesetre tetszik és ez meg is látszik. Teljesen belemerülök. Szinte észre sem veszem a külvilágot.
Hirtelen riadok fel, mikor Alex berobog a konyhába. Ijedtemben lecsapom a könyvet a pultra és hatalmas szemekkel meredek rá. Kapkodom a levegőt. Az arcán lévő mosoly azonnal lehervad.
-Nem akartalak megrémíteni.-hangja aggódó. Látja rajtam, hogy nincs minden rendben, de nem akar ezzel bolygatni. Mélyen veszem a levegőt, hogy megnyugodjak.
-Semmi baj. Jól vagyok.-felelem. Meztelen felsőtestén izzadságcseppek folynak végig. Futni volt. Tekintetem akaratlanul is odatéved. Alex ezen elmosolyodik, de hirtelen komor lesz.
-Nem vagy jól.-állapítja meg és közelebb lép hozzám.-Tudom, hogy alig alszol. Félsz és ez így nem lesz jó.-kezeit combomra csúsztatja.
-Talán, ha jobban lefárasztanál esténként.-incselkedett vele és lepattanok a pultról.
-Emily ez most komoly.
-Tudom.-felelem azonnal és kinyitom a sütőt. Egy konyharuhával megfogom a tepsit és főzőlapra helyeztem, hogy ott majd kihűljön.-Kérlek adj még egy kis időt. Minden rendben lesz.-győzködöm, de ezt teljesen én sem hiszem el. Reménykedem benne, de nem sok esélyt látok. Alex megadóan bólint és újra közelembe jön. Most arcom fogja meg.
-Rendben. Várok amíg csak kell.-mondja majd csókot lehel ajkaimra.
-Na menj.-szakítom meg.-Fürödj le, addig megterítek.
Ebéd után a kanapén terültünk el. Teljesen elnyomott minket. A tévé hangosan morajlott. Lábaim átdobtam Alexén és mellkasára feküdtem.
-Alex.-nézett le rám.-Valamit el kell mondanom.-kijelentésemre feljebb tornázta magát.-A minap beszéltem a csajokkal és...
-És?-várta a folytatást.
-Áthívtam őket.-összehúztam magam akár egy teknős. Tudom, hogy nem akar senkit beengedni a birtokra, de ez azért már durva. Ennek ellenére meglepett. Kezét szemeire csapta és hevesen vigyorgott.
-Jézusom.-mondta mire elnevettem magam.-Addig elmegyek itthonról.
-Nem! Arról szó sem lehet.-kapaszkodtam kezeibe. Jobban tűröm ha mellettem van, főleg mostanában.
-Jól van, rendben.-beleegyezően sóhajtott.-És mikor jönnek?
-Ami azt illeti pár óra múlva.-közöltem vele sunyi vigyorral mire megint csak fejét fogta.-Áthívhatnád pár barátod addig. El kél a lányoknak egy pasi.
-Ez most komoly?
-Igen komoly. Nekem már úgy sem lehet részem kalandokban, nekik had legyen.
-És ezt annyira bánod?
-Egyáltalán nem.-közel hajoltam hozzá és megcsókoltam.
Hat óra. Teljes harci díszben várom a vendégeket. Alex szintén meghívta barátait. Amióta együtt vagyunk csak egyszer talákoztam velük, az esküvőn. Most majd jobban megismerhetem őket.
Nem sokkal később mindenki meg is érkezett.
-Hali csaj.-rohant felém Sara egy teli vodkás üveggel a kezében.
A nappaliban telepedtünk le. Halk zene szólt a háttérben amit elnyomtunk a hangos nevetésekkel. Alex barátai; Brad, Justin és Daniel igazán kedvesek voltak velem és a lányokkal is. A konyhába tartottam pár falatért mikor Scarlett is csatlakozott hozzám.
-Ez a Daniel egész aranyos.-támaszkodott a pultnak. Mozdulatom abbahagytam, hogy ránézzek. Összeszűkítetten szemeim, hogy rájöjjek mégis, hogy értette ezt.
-Csak egész aranyos?-morfondíroztam.
-Igen. Cuki.-kijelentésén a plafonra emeltem tekintetem.
-Hány éves is vagy?-érdeklődtem gúnyosan. Felvettem a két kis tálat amiben nasi volt és befelé irányítottam Scarlettet.-Menj, ülj mellé!
Az est folyamán sikerült összemelegedniük. Ideje lenne már valaki Scarlett mellé. Régóta egyedülálló amit nem is értek. Gyönyörű sötét haja és szeme tökéletes kontrasztot adnak szép arcához. Csupán csak válogatós.
Az ágyba enyhén ittasan dőltem be. Sok sem kellett elnyomott az álom és a sok alkohol.