Házasság kényszerből

Szétdobált ruhák

Több sem kell nekünk elindulunk egymás felé. Csókban csattanunk össze. Tarkójánál húzom magamhoz míg ő fenekembe mar. Egy jóleső nyögés hagyja el szám a heves csókok közben.
   Lassan ölébe emel és úgy cipel az ágyhoz, de nem fektet végig rajta hanem leül. Közben nem szakadunk el egymástól. Trikóm alá nyúlt és lehúzza rólam azt. Bőröm hozzáér övéhez. Ez még jobban felpezsdít minket.
   Fordít a helyzeten és most már alatta fekszem. Lassan végigcsókol az államtól az alhasamig. Apró nyögésekkel díjazom. Megfogja a shortom szélét és lehúzza rólam. Először lát így minden nélkül. Az első együttlétek mindig szégyellősek a párok között. Ha nem is túlzottan, de kissé az.
Elmosolyodik mire nekem pirosra vált az arcom. Újra fölém emelkedik és mélyen enyémbe fúrja tekintetét. Lassú táncra hívja ajkaim. Gyengéd és oltalmazó. Már nagyon nehezen bírom. Napok, talán hetek óta elfojtjuk érzéseink. Ezért a törülközőhöz nyúlok és lebontom róla, majd ledobom a földre. Nincs időm megnézni magamnak, mert szinte egyből nyílásomhoz helyezi férfiasságát. Várja a pillanatot. Játszik velem.
-Alex.-nyögöm a nevét a vágytól fűtve. Ért a szóból és eleget téve kérdésemnek belém hatol.
   Elfojtott sóhajok és verítékek órája ez. Alex gyengéden tart karjaiban és közben egyre közelebb sodródunk a gyönyörhöz. Már érzem a felszabaduláshoz vezető utat.
   Pár pillanattal később szorosabban húzom magamhoz férjem és belépek a gyönyör kapuján. Alex nem sokkal utánam követ engem. Karjai remegnek a sok támaszkodástól. Lebukik nyakhajlatomba. Mélyen veszi a levegő akárcsak én. Rám nehezedik, de nem úgy, hogy összenyomjon.
-Gyönyörű vagy.-morogja. Széles mosolyra húzom szám. Gyenge puszikkal halmozom el.
   Lassan lecsusszan rólam és mellhasára húz. Ujjaimmal apró köröket rajzolok bőrén. Nem szólunk egymáshoz. Nem is tudom mit is kéne mondani..? Mint a filmekben; " Jó volt..? Vagy "eszméletlen vagy"...? Nem. Inkább csendben élvezem a pillanatot.
   Tenyerem kezdem el nézegetni a gyér fényben. Alex elaludt. Legalábbis azt hittem mígnem gyengéden meg nem fogta mancsom.
-Mondta, hogy ne szedd le..-szólalt meg rekedt hangos mosollyal a szája szélén.
-Csak zavarna.
-Bele megy a kosz.-amolyan "most ez komoly?" fejjel néztem rá.
-Majd sokszor kezet mosok.
-Akkor meg csípni fogja.-folytatta.
-Jézusom, direkt csinálod?-feltornáztam magam, hogy könnyebben nézhessek szemébe. Megrántotta vállát. Kezem arcára vezettem.-Alex, mi a baj?
-Semmi.-felelte rá egyből.
-Alex.-nyomatékosítottam.
-Csak...gondolkoztam.-kérdőn néztem rá. Cöccögve kifújta a levegőt.-Jonathanan.-bökte ki végül. Bensőm remegni kezdett.
-Mégis miért?-szint suttogtam.
-Minek vitt el vacsorázni?-most vagyok csak bajban.
-Öhm...-hajam a fülem mögé tűrtem.-Még a bárban, mielőtt veled tárgyalt volna....elszólta magát.-fészkalódni kezdek.-Apámnak kellett a pénzt. És először hozzá fordúult, de Jonathan nemet mondott. Azt is mondta, hogy apa szinte könyörgött neki, hogy a pénzért cserébe odaad neki.-igyekeztem nem elárulni a történteket. Bár már nem mindegy? Olyan végül is nem történt.
-Mire kellett apádnak ennyi pénz? Ez jóval több mint egy törlesztőrészlet. Arról nem is beszélve, hogy a szüleidnek van állása, akkor, hogy nem tudták fizetni a számlákat? Eddig is ment nekik.
-Erre még nem is gondoltam.-lehuppantam vissza fekvésbe. Hajamba túrtam. Kattogott az agyam.-Valami itt nem stimmel.-aggódó tekintettel néztem Alexre. Nem szólt semmit.-Felhívom anyát.-pattantam volna ki, de két erős kéz húzott vissza.
-Hé, késő este van. Majd holnap.-újra maga mellé fogott.
-De Alex ez most fontos.-szabadulni próbáltam. Arcát hajamba fúrta.
-Majd holnap-ismételte meg magát, de látta, hogy nem győzött meg.-Közösen felhívjuk. Rendben?-bólogattam bár aggodalmam nem enyhült. Mi az amiről nem tudok? Mit titkol az apám?