Házasság kényszerből

A bordó gyönyör

A vacsora jól telt. Azután megnéztünk pár filmet együtt és közben sok mindent megtudtunk egymásról. Meséltem neki, hogy szeretek új helyekre menni, ahol felfedezhetek dolgokat. Ez közös bennünk. Ő imád túrázni és szeretne minél több országba eljutni.
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel próbáltunk közelebb kerülni egymáshoz. A személyes dolgainkat, amik olyanok, hogy senki vagy csak kevesen tudják még igyekeztünk kerülni. Így telt el egy újabb hét is.
Szerda van és az első vizsgám. A teszt felett görnyedek és igyekszem gyors és precíz lenni. Nem mondom, hogy könnyű, de a szorgalom meghozta gyümölcsét. Feladat után feladatot töltök ki. A papíron a toll akár egy rakéta ami a levegőben süvít.
Az idő leteltével, beadom a tesztlapot, majd elhagyom a termet ahol két órán keresztül voltam. Holnap egy újabb vizsga és még át szeretném nézni a leglényegesebbeket, ezért rohanok a lakásra. Még csak dél van. Alex tuti otthon lesz.
Benyitok a bejárati ajtón és egy mély hangot hallok, aki Alexszel beszélget. Azonnal a hideg fut végig rajtam. Ez Mr. Esposito. Szemem elé ugranak a képek. Gyilkos. Kissé félénken megyek be a nappaliba.
-Emily!-kiált fel.-Csak, hogy itt vagy.-"Még sose örült ennyire nekem".-Kérlek ülj le.-mutat a kanapéra Alex mellé. Oda is megyek és elhelyezkedem leendő férjem mellett. Egy mosolyt küldök felé és egy halk köszönést. Viszonozza.
-Hogy sikerült a vizsga?-miről beszél ez? Honnan tud róla. Alexre nézek aki csak kedvesen mosolyog.
-Szerintem jól.-kezdtem.-De nem szeretném elkiabálni.
-Helyes!...Helyes.-ismételte meg önmagát.-Akkor a lényegre is térnék.-összecsapta tenyerét amitől kicsit megugrottam. Alex, kezét a térdemre tette, hogy megnyugtasson. Hálás voltam ezért. Ez az ember kikészít idegileg.-Péntekre vacsorát intéztem az eljegyzésetek tiszteletére. Azok lesznek ott akik majd az esküvőn is. Persze, ha van akiket szívesen látnál, kérlek írd most fel ide nekem.-csúsztatott elém egy lapocskát és mellé tollat. Kezembe vettem a tollat és írni kezdtem. Nem kellett sok idő három nevet felsorolni. Amy, Sara és Scarlett. A szüleim inkább megkímélem ettől. Bevallom nem is szeretném, hogy ott legyenek. A lapot visszacsúsztattam Mr. Espositohoz. Kikerekedett szemekkel nézett rám, miután elolvasta kiket írtam fel.-A családod?-egy kézlegyintéssel jeleztem, hogy nem.
-Megkímélem őket ettől.-feleltem.
-Ahogy akarod. Akkor ezzel meg is volnánk. Alex kérlek gyertek este hétre a birtokra.
-Rendben apa.-mondta Alex, majd azzal felálltak.
-Viszlát Emily.-az a vigyor. Le tudnám törölni a képéről egy lapáttal.-Fiam.-fordult Alexhez és kezet fogtak. Az ajtó halk csukódással zárult. Én a kanapén maradtam. Alex csoszogva jött vissza és ült le velem szembe.
-Van mit felvenned?-kérdezte nemes egyszerűséggel. Megrántottam a vállam.-Emily.-szólt erélyesen.
-Nincs-motyogtam.
-Rendben...sokat kell tanulnod?-nemlegesen megráztam a fejem.-Akkor gyere.-kezet nyújtott amit elfogadtam. Felhúzott a kanapéról és az ajtó felé mentünk.
-Mit csinálsz?-kérdeztem szemem lesütve.
-Elmegyünk vásárolni.-mondta cipőhúzás közben.
-De nekem nincs pénzem.-nyafogtam.
-Azzal te ne foglalkozz. Apámnak van.-ördögi vigyor jelent meg arcán és a kocsikulcsot levéve az akasztóról kihúzott a folyosóra.
Már az nyolcadik boltot jártuk végig. A lehető összes ruhát felpróbáltatta velem. Esküszöm jobban élvezi mint én. Volt már zöld, kék, piros, rózsaszín, fekete. Egyik sem nyerte el tetszésem. Az eladó sorra hozza nekem a különböző színű és stílusú ruhákat, de mindegyikre csak egy grimaszt vágok. Kezdem nagyon unni.
-Emily!-kiált Alex.- És ez, hogy tetszik?-kérdezi és egy bordó ruhát emel a magasba.
-Ez az!-kiáltom. A háta mélyen kivágott. Elöl szív alakú a dekoltázsa. Hosszan nyúlt végig. A bal lábnál combközéptől kivágás teszi majd kecsessé lábam.
-Felpróbálja?-kérdezte az eladó.
-Igen.-futottam a fülkébe. Azonnal elkezdtem lekapkodni magamról a ruhákat, hogy ezt a gyönyörűséget vehessem fel.
A hölgy segített rám adni. Tökéletesen passzolt vékony alkatomhoz. Csodásan mutatott rajtam. Elhúztam a függönyt és kiléptem Alex elé. Csak nézett. Nem tudott megszólalni.
-Naaa?-próbáltam szóra bírni.-Hogy tetszik?
-Gyönyörű vagy!-mondta, és benső istennőm égett a vágytól, hogy most azonnal odafussak és karajiba vessem magam.-Ez lesz?-kérdezte félénken. Csak hevesen bólogatni kezdtem.-Rendben.-mondta és mosolyogva beharapta alsó ajkát.-Akkor legyen szíves becsomagolni, kérem.-a hölgy bólintott, majd miután segített kimásznom a ruhából-aminek annyira nem örülök-szépen, gondosan elcsomagolta. Az árát inkább meg sem mondom. Mr. Esposito boldog lesz. A kisördög a vállalom összedörzsölte kezeit örömében. Képzeletben lepacsiztam vele.
Alexszel ezután hazamentünk és én nekiálltam tanulni a holnapi vizsgára. A szobában voltam és a jegyzeteimet bújtam, mikor halk kopogást hallottam.
-Igen?-az ajtó kinyílt és Alex dugta be a fejét rajta.
-Zavarok?-kérdezte.
-Nem. Gyere csak.-arrébb kotortam jegyzeteim, hogy le tudjon ülni az ágyra.
-Holnap felvennélek a vizsgád után az egyetem előtt. Persze, csak ha neked is megfelel.
-Meg persze. Jó lenne.-mondtam.
-Okés, akkor majd megyek érted.-és azzal ki is ment. "Ez fura volt".