Házasság kényszerből

Vallomás

Öt napja történt, hogy az estén Tom megtámadott. Azóta ki sem mozdultam. Telefonon kommunikáltam csak a lányokkal is, mert Alex, szinte senkit nem enged be a birtokra. Jonathan egyszer meglátogatott, de az sem volt több öt percnél. Persze értékelem, talán mégis van szíve.
   A férjemmel nem sokat beszéltünk. Próbáltunk társalogni egymással, de nem ment. Zavart, ahogy viselkedett velem. Féltem, hogy tényleg olyan lesz mint az apja. Jonathan erre csak annyit felelt, ha kell költözzek hozzá. Természetesen nevettem és elutasítottam. Már nem vagyok szingli, hogy ilyent csak úgy megtegyek.
   Sokat gondolkoztam azzal kapcsolatban, hogyan is védhetném meg magam. A neten több erre felkészítő tanfolyamot találtam, de egyik sem volt olyan, hogy házhoz jöjjön. Alex tuti nem engedne el és abból csak újabb veszekedés lesz.
   Jobb ötlet híján az irodája felé vettem utam. Meztelen lábbal totyogtam végig a házon. Az ajtajában megálltam-ami nyitva volt-mert éppen telefonált. Jöttömre felkapta fejét. Kedves mosolyt eresztet és intett, hogy menjek be. Halkan helyet foglaltam a fotelben.
   Olaszul beszélt. Mindig kellemes érzés tölt el mikor hallom dallamos hangját, plusz az olasz nyelv csodálatos. Beharaptam alsó ajkam és úgy figyeltem. Ezt Alex is észrevette mert csábító félmosolyra húzta száját.
   Még most is cseng a fülemben; "Nagyon szeretlek." Már mondták nekem párszor, de ez valahogy más érzést keltett bennem. Tudtam, hogy igaz és komolyan gondolja. Nem csak úgy kicsúszott a száján. Bevallom hasonlóképp éreztem én is, csak még nem vallottam be neki.
   Megvártam míg befejezi a telefonálást. Miközben beszélt sokszor összeakadt tekintetünk, olykor mosolygott. Ez volt az igazi Alex.
   A körmömmel kezdtem játszani. Teljesen belemerültem és észre sem vettem, hogy letette a készüléket és arra vár, hogy megszólaljak. Akkor eszméltem fel mikor mellém guggolt és kezét enyémre helyezte. Felé fordultam és két gyönyörűen csillogó szempár figyelt.
-Minden rendben?-kérdezte gyenge hangon. Ajkaim szétnyíltak, bensőm örömtáncot járt. Hiányzott. Széles mosolyra húzódott szám.
-Igen. Semmi baj.-feleltem. Másik kezével fülem mögé tűre arcomba lógó tincseim. Minden mozdulatát gyermeki kíváncsisággal kísértem.
-Van pár dolog amiről beszélnünk kéne.-búgta. Lehunytam szemeim és elfordítottam fejem. Tudtam, hogy Tomos témát hozza majd fel, de nem akartam. Akárhányszor rá gondoltam rettegés lett úrrá rajtam. Ennek ellenére beleegyezően bólintottam. Joga van tudni. Alex felegyenesedett és helyet foglalt a mellettem lévő fotelben. Kezeim újra megfogta és várt rám.-Ki ez a Tom?-kérdezte.-Miért akart bántani?
-Mert egy elmebeteg.-súgtam. Percekig vártam, hogy egy épkézláb mondatot össze tudjak rakni.-Tom a volt barátom. Azóta nem láttam, mióta megrángatott mert el mertem menni otthonról.-mélyeket lélegeztem.-Mikor Jonathannal vacsoráztam ő is ott volt. A sebeket ő okozta mikor megpróbált elráncigálni.-újra remegni kezdtem. Nyugtatóan Alex körkörösen simogatta a kézfejem, de most ez sem segített.-Ha nincs ott Jonathan nem tudom mit tett volna.-hangom egy oktávval feljebb ment, a könnyeim potyogni kezdtek. Alex karjaiba húzott és apró puszikat kaptam tőle.
-Már réges-rég el kellett volna mondanod.-suttogta.
-Tudom! Tudom. Sajnálom, de...féltem. Ez az ember nem normális.
-Ugye tudod, hogy ezt nem hagyhatom szó nélkül.
-Mit? Miért nem?-sipítottam miközben eltoltam magamtól, hogy szemébe nézhessek.
-Nem engedhetem, hogy a családommal ezt tegyék. Jonathannal már keressük. Csak idő kérdése és...
-Nem!-kiáltottam gyéren.-Nem akarom, hogy meghalljon.-visítottam.
-Pedig nincs más lehetőség.
-Nem akarom, hogy valakinek baja essen miattam. Még neki sem.-érveltem.
-Attól tartok ez nem így működik Emily.-hangja határozott volt.-Ez nem történhet meg még egyszer.
-Önvédelmet szeretnék tanulni. Ha.. ha az már megy nem érhet baj.-könyörögtem tovább. Alex összehúzott szemöldökkel nézett. Lehet nem hitt a fülének ezért folytattam.-Már néztem tanfolyamokat a közelben.
-Szó sem lehet róla.-kezét felemelte jelezéskép.
-De Alex..
-Emily nem!-dörrent rám kissé. "Nem hiszem el." Elfordultam tőle, de a kezét még mindig fogtam. Egy jó érven törtem a fejem.
-És ha ide jönne valaki? Ott az a nagy edzőterem, ott lehetne gyakorolni.
-Felesleges.-mondta. Hitetlenkedve megráztam fejem. Mérges voltam rá. Kész katasztrófa ez a pasi.-Majd én.-felelte szemeit az plafonra emelve. Kérdőn néztem rá.-Majd én megtanítalak.-győztes mosoly terült szét arcomon. "Velem ne." Örömömbe gyors csókot nyomta szájára és sietve távoztam. Volna.
-Emily!-szólt utánam.-Amit aznap este mondtam, hogy...szeretlek.-alig láthatóan bólintottam.-Azt komolyan gondoltam.-bensőmben a lángok megsokszorozódtak és úgy égtek mint még soha.
-Tudom Alex.-visszaléptem hozzá és az ölébe ültem. Ajkaim övéire nyomtam. Keze derekamon pihent és fogott magához. Nyelve bejutást kért és én megadtam neki. Vad táncot jártak miközben egyre szenvedélyesebbek lettünk. Tarkójánál vontam közelebb míg az ő kezei felfedező útra indultak. Benyúlt pólóm alá és érintette bőröm. Nekem sem kellett több, tökéletesen belőtt hajába túrtam.
   Lekapta felsőm amit én jóleső elfojtott sóhajjal díjaztam. Több se kellett felkapott és vitt is hálószobába. Ott letett az ágyra majd kibújt az ingjéből. Félredobta azt és övcsatjával kezdett macerálni. Miután a nadrág is lekerült róla felém magasodott. Szemembe nézett és várt egy pillanatot, hogy mi legyen a következő lépés. Égtem a vágytól.
   Finom csókokkal hintette be nyakam, és egész testem a hasamig. Lekapta rólam melltartóm és a shortot amit viseltem. Felém támaszkodva végigpillantott rajtam. Szemei megcsillantak és újra szám ízelgette.
   Az ágytorna végén mindketten gyorsan szedtük a levegőt. Mellkasára hajtottam fejem és mélyeket lélegeztem. Gyöngyözött testén az izzadtság. Hajammal kezdett babrálni.
-Nem akarom, hogy olyan légy mint az apád.
-Tudom kincsem.-adott csókot.-Tudom. Én sem szeretnék olyan lenni. Sajnálom.
-Alex.-szóltam pár perccel később.
-Hm..?-fordult felem, hogy szemébe nézhessek.
-Szeretlek.-kijelentésemre széles mosolyra húzta száját. Csókokkal halmozott el. Végre eljutottam addig, hogy sikerült kimondanom. Jó érzés fogott el. Jó szeretni és szeretve lenni.
-Ha tudnád mióta várok erre