Házasság kényszerből

Buli avagy a tárgyalás

Bánatomra a nászút hamar eltelt. Nem mondanám, hogy az elvárásaim vagy inkább reményeim beteljesültek, de a kapcsolatom Alexszel elmélyült. Sokszor voltunk olyan helyzetbe mikor csak pár centi kellet volna az érzelmek kifejezéséhez. Csodálatos volt vele és csodálatos volt a kis város, ott, Olaszországban, a házban ahol nap mint nap a karjaiban ébredhettem. Jobbat nem is kívánhattam volna.
   Azóta három nap telt el. Az apja folyamatos "megbeszélésekre" küldi Alexet. Persze én nem mehetek, nehogy bajom essen. Tegnap erősködtem, hogy márpedig én akarok menni, mert én meg azt nem szeretném, ha vele történne valami. Természetesen összekaptunk miatta. Nem volt nagy veszekedés, de ahhoz elég, hogy mérgembe megvárjam míg hazaér. Késő este volt már és emiatt is pipa lettem. Belépett az ajtón és minden haragom elszállt. Ölelésébe burkolóztam. Felhámoztam róla öltönyét, kigomboltam ingjét és kezénél fogva magam mellé húztam az ágyba. Pár perccel később pedig az álmok kapuján suhantam át.
   Ma este a lányokkal bulizni megyünk és természetesen a férjem is jön velem. Egy rövid fekete minit vettem fel, magassarkúval és egy bőrdzsekivel. Sminkem az átlagosnál jóval több és erősebb lett. Alex maradt az ingnél és öltönynél. Állítólag szervezett oda egy megbeszélést. Azt mondta nem fog sokáig tartani.
   A lányokkal fél tízre beszéltük a találkozót, míg Alex kilencre ezért előbb indultunk el otthonról. A két sofőr vagy testőr, vitt minket a helyszínre és be is jött egyikük. A Los Globos  nevű hely volt a városban a legjobb. Egyszer egy hónapban megengedhettük magunk a minőségi szórakozást.
   A találkozó előtt tíz perccel szálltunk ki az autóból. A biztonsági őrök egy bólintással tovább engedtek minket. Bent a hangos zene szólt. Nem volt pia szag szerencsére, bár itt sose. Táncoló tömeg egy ritmusra vonaglott. Alex kézen ragadott és a lépcső felé kezdett húzni. Egy páholy szerűségbe mentünk ott felém fordult és egy fehér, az ő nevével ellátott kártyát nyomott a kezembe.
-Ezt mutasd fel a pultnál. Rendben?-csak bólogattam.-Nem kell fizetned semmiért.
-Miért nem?-összehúzott szemöldökkel néztem rá.-Itt a kártyám.-kezdtem el kutatni utána a kis retikülömbe.
-A hely az enyém, kedvesem.-kezét arcomra helyezte.
-Oh....-meglepett.
-Most kérlek menj le. A fiúk majd figyelnek rád.-csókot nyomott homlokomra búcsúzóul. Nem szóltam semmit csak elindultam vissza le a lépcsőn. Egyenesen a bárhoz mentem. Zaklatott voltam. Valami rossz érzés kezdett úrrá lenni testemen. "Erre valami erős kell."
   A srácnak kiadtam a rendelést és felmutattam a fehér kártyát. Csak bólintott és már adta is a kezembe a vodkám. Innen lentről kiválóan láttam Alexet. Ez valamennyire megnyugtatott, de sajnos nem eléggé.
   Az italom lötyögtettem-(háttal voltam Alexnek ahogy ő is nekem a páholyban)-mikor valaki helyet foglalt a mellettem lévő széken. Hátát és könyökét a pultra támasztotta. Italát kezem mellé helyezte. Felnéztem rá. A levegő megrekedt tüdőmben. Kék öltönye rásimult testére. Még jó, hogy el nem repedt. Ma is kiválóan festett. Lassan felém fordította fejét. Irtó dögösen elmosolyodott. Megforgattam szemeim. Az italt számhoz emeltem és belekortyoltam mielőtt megszólaltam.
-Megint jött, hogy megfenyegessen?-kérdeztem tőle.
-Nem élek ilyen eszközökkel.-jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-Akkor mégis mit akar?
-Üzletet kötni drágám.-a szó a torkomon akadt.
-Alexszel?-nyögtem. Cserébe egy bólintással felelt. Az említettre néztem. "Miért nem mondta el." Mr. Smith vagy Jonathan beleivott italába majd folytatta.
-Hibáztam a közelmúltban.-horkantottam egyet. Felemelte kezét jelezve, hogy még nem fejezte be.-Hibáztam, hogy nemet mondtam apádnak.-szavai után megfordultam a széken. Nem tudtam mire gondol.-Igazán gyönyörű lány vagy. Ha ezt előbb tudom, igent mondok neki.-azzal ellökte magát a pultól és otthagyott. Fülembe vér áramlott. Sípolt és ezen a zene sem segített.

Pontosan kilenckor Mr. Smith ült le velem szemben a fotelban. Látszólag jó kedve volt, de ezt sosem lehet tudni. A formalitások elhagyása után az üzletre tértem. Kifejtettem neki szándékaim és elvárásaim. Csendben hallgatta. Mikor befejeztem kigombolta öltönyét és közelebb hajolt hozzám.
-Egy feltétellel írom alá.-mondta nyugodtan. Kezemmel intettem neki, hogy folytassa.-Egy vacsora Emilyvel.-meglepett. Köpni, nyelni nem tudtam. Mit akar az én feleségemtől. Fejem azonnal a lány felé fordítottam. Még mindig a pultnál iszogatott. Az agyam és szívem azt diktálta, hogy nem. E szerint is feleltem.
-Ki van zárva.-jelentettem ki.-Más feltételt kell találnia.
-Nincs más. Persze ha nem teljesíthető akkor az üzletet is felejtsük el.-már állt volna fel. Tudtam, ezt nem puskázhatom el. Ezzel az üzlettel több millió dollárt kereshetünk. Intettem neki, hogy várjon még.
-Döntse el ő.-válaszoltam. Biztos voltam benne, hogy Emily nemet fog mondani. A hideg is kirázza a pasitól. Megkértem ez egyik biztonsági őrt, hogy keresse meg mert nem láttam a pultnál és szóljon neki, hogy jöjjön fel.

A lányok előbb érkeztek a megbeszélt időpontnál. Azonnal az ölelésükbe futottam. Táncolni kezdtünk és közben a zenét túlkiabálva beszélgettünk. Gondolataim ennek ellenére Alex és Jonathan körül forogtak.
   Az egyik kidobó megérintette a vállam. Felé fordultam.
-Mr. Esposito hívat.-mondta gépiesen. Szóltam a lányoknak, hogy hamarosan visszajövök majd újra felmentem a lépcsőn férjemhez. A gyomrom megugrott mikor megláttam Jonathan. Eszembe jutottak szavai, amiket nem oly rég nekem mondott. Úgy ült a fotelben akár egy király. Én megálltam kettejük között és kérdőn néztem Alexre.
-Mr. Smith üzleti feltétele, egy vacsora veled.-mondta mit sem törődöm stílusba. Nem értettem miért ilyen velem.
-Nem.-feleltem karba tett kézzel. Szúrósan néztem férjemre akinek kijelentésemre megugrott arca.
-Akkor azt hiszem ezt befejeztük.-azzal felállt Jonathan. Alex még mindig nem nézett rám. Kezdtem mérges lenni. Tudtam, hogy fontos neki ez az üzlet. Kíváncsi voltam arra is, hogy mit takart Jonathan, apámmal kapcsolatos mondata. Vaciláltam magammal. Az agyam nagyon ellenkezett, de a számnak és kiváncsiságomnak nem tudtam parancsolni.
-Jonathan.-szóltam utána. Hallottam, hogy megfordult.-Holnap hatkor.-jelentettem ki.
-Önért megyek.-felelte valószínűleg óriási vigyorral az arcát mint szavából kihallottam.
-De.-emeltem fel mutató ujjam majd felé fordultam.-Ha azt mondom haza szeretnék menni akkor maga azonnal hazavisz.-hangom ellenkezést nem tűrő volt. Pár másodpercig mérlegelt, majd bólintott.
-Rendben.-mondta és azzal el is ment.
   Kifújtam a levegőt és újra mérgesen tekintettem Alexre.
-Miért nem mondtad, hogy vele tárgyalsz?-kérdeztem.
-Bíztam benne, hogy nemet fogsz mondani.-csalódott volt.
-Azt hittem fontos neked ez az üzlet.
-De fele annyira sem mint te.-emelte fel a hangját.
-Akkor talán közölnöd kellett volna a részleteket.-hangoskodtam én is. Farkasszemet néztünk egymással. Vártunk, hogy mikor ugorhatunk a másiknak. De ehelyett meglepett. Felállt és szorosan átölelt.
-Ne haragudj.-mondta. Karjaiba húzott.-Kitalálunk majd valamit.
-Nem fog bántani. Tudja, hogy azzal komoly veszélybe sodorná magát.-adtam apró puszit arcára. Sosem tudtam rá haragudni és most nem is volt miért.
-Menjünk szórakozni. A lányok már itt vannak?-kérdezte. Mosollyal az arcomon bólintottam.
   Kezei végig rajtam voltak. Húzott magához. Nem akart elengedni még egy pillanatra sem. Hosszú ujjai sokszor enyéim köré fonódtak. Sok itt dolgozó vagy éppen vendég megbámult minket. Lehet, sőt biztos, hogy ment tudtak rólam. Bevallom már élveztem is ahogy a lányok ferde szemmel méregettek, hogy mégis ki vagyok Alex mellett.
   Késő este értünk csak haza. A lábam már szörnyen fájt a magassarkúnak köszönhetően. Úgy estem be az ajtón. Alig bírtam megállni. És nem csak a fáradt végtagjaim miatt. Lecsúszott pár kör ital is. Nem voltam berúgva csak jól éreztem magam. Alex persze az egész jelenetet nevetésével díjazta. Csak morogtam egyet és a szobába mentem. Le kellett fürdenem mielőtt befekszem az ágyba. Táskám a fotelben landolt. Lekaptam cipőim majd ruhám. Kicsit nehézkes volt. A szűk ruhák átka. Ügyetlenkedésemben férjem sietett megmentésemre. Lassan áthúzta fejem felett. Csak fehérneműben álltam előtte. Szemeit lassan végigvezette rajtam. Rák vörös lettem. Gyorsan kikaptam kezéből ruhám és a zuhany alá futottam. Nem lett volna helyes most bármit is csinálni.
   A pára nagy felhőben szállt ki a fürdőből. Pizsamámba bevágtam magam Alex mellé. Fejem mellkasára fektettem. Már félálomban volt. Ujjaimmal bőrén köröztem. Cselekedetemre halvány mosolyra húzta ajkait. Apró puszit leheltem szája sarkába. Borostája csiklandozta arcom.
   Nehezen tudtam elaludni. A vacsora járt a fejembe. Kell valami biztosíték, hogy nem fog bántani. Bár nem hinném, hogy akarna. Szavai csengtek fülembe amiket a clubban intézett hozzám. Kíváncsi voltam hiszen mégis csak a családomról volt szó.