Egy új élet felé - Bakudeku [BEFEJEZETT]

1. rész - Gyerekkori ígéret

Izuku ötödik szülinapja előtt:

- Hé, Deku!

Izuku felnézett a virágkoszorúról, amit éppen fűzött. Katsuki futott felé a napsütéses réten. A zöld hajú fiú gyorsan felállt, és a háta mögé rejtette a virágokat.

- Szia, Kacchan - mosolygott.

- Mit rejtegetsz? - kérdezte Katsuki Izuku hátra tett kezére mutatva, mire szegény fiú megmutatta a művét.

- Már megint a virágokkal szórakozol? - grimaszolt a szőke gyerek, majd mielőtt Izuku válaszolhatott volna, folytatta. - Nézd! Megkaptam az első láncom! - mutatott a narancssárga gyöngysorra, amin két, hegyes, szintén narancssárgára festett szemfog volt. Valószínűleg farkasé.

- Nahát Kacchan, ez csodálatos! Akkor ezek szerint már képes vagy használni a mágiádat? - lelkendezett Izuku, és még a virágkoszorú miatti szégyenéről is elfeledkezett.

- Igen! Képzeld, azt mondták, hogy nagyon erős képesség, de még nem nagyon tudom előhívni. Apám azt mondta, hogy mikor tíz éves leszek, megkapom a második láncomat is - babrált a lánccal Katsuki. - És mikor meglesz az ötödik is, akkor én leszek a Sárkánytörzs vezére.

- Ez nagyon jól hangzik - bólintott mosolyogva Izuku, azzal visszaült a földre, hogy újabb virágokat fűzzön a félkész koszorúba.

- Gyere játszunk valamit, hagyd azokat a hülye virágokat! - hívta Katsuki.

- De én szeretném ezt befejezni - ellenkezett Izuku, ám a másik fiú a karjánál fogva felrántotta, a virágkoszorú pedig a földre esett, és széthullott.

- Ne... - hüppögött Izuku. - Olyan sokat dolgoztam vele...

- Már megint bőgsz? - nézett rá Katsuki. - Hihetetlen vagy. Ha ennyire szeretted, akkor újrafűzöm neked.

Azzal lehuppant a fűbe, és fél perc alatt rendbe tette a koszorút. Még fűzött bele pár szál virágot, és a végeredmény még szebb is lett, mint volt.

- Nahát, Kacchan, nagyon gyorsan megcsináltad! - vette szemügyre az elkészült koszorút Izuku.

- Persze, hiszen mindent meg tudok csinálni! - húzta ki magát büszkén a megszólított. - Nem is értem, hogy te hogyan dolgoztál rajta annyit.

- Tudod, hogy lassabb vagyok...

- Persze. És lassabban futsz, sokkal nehezebben úszol, mindig elesel ha nagyot akarsz ugrani, és még kacsázni sem tanultál meg. Szerencsétlen vagy...

- Kacchan! - Izuku elvörösödött szégyenében.

- ...Éppen ezért, ha felnövünk a menyasszonyommá teszlek, hogy ne sérülj meg mindig amiért ilyen szerencsétlen vagy, mert én meg tudlak védeni.

- D-De Kacchan, én nem lehetek menyasszony... Én fiú vagyok. És neked a Sárkánytörzs leendő vezéreként olyan embert kell majd elvenned, aki hozzád illik.

Katsuki elgondolkodott, majd megszólalt.

- Szerintem te illesz hozzám. Én kiegészítem a szerencsétlenségedet, te pedig próbára teszed az én erőmet. És nem érdekel, hogy fiú vagy. Akkor is a menyasszonyom leszel - azzal Izuku fejére helyezte a virágkoszorút.

A zöld hajú most zavarában pirult el. Nem akarta lerontani legjobb barátja kedvét azzal, hogy amikor az egymáshoz való illésről beszélt, konkrétan egy nőre gondolt, ezért nem szólt egy szót sem. Katsukinak olyan embert kellett elvennie, aki egészséges gyermekeket tud neki szülni, hogy továbböröklődjön a Sárkánytörzs vezércsaládjának vére. Ezt már a születése pillanatában elrendelték.