Egy új élet felé - Bakudeku [BEFEJEZETT]

25. rész - Célok és okok

- Bakugo!

Kirishima olyan erősen rázta meg, hogy a feje nagyot koppant a mohás kövön, amit alvóhelyének választott ki.

- Mi az édes faszomért-

- Itt vannak - szakította félbe a sárkányfiú feszülten.

- Mennyi időnk van? - Katsuki azonnal felpattant, és körbenézett. Senki nem jött velük, hiszen egyedül vállalták magukra a határ legnyugatibb részén való őrködést. Még Ishiyamát is átküldték egy faluval odébb.

- Most nagyjából hajnali egy van.

Akkor még csak egy órája váltották le az őrködésben.

- Az íjászok? - kérdezte, miközben felkapaszkodott az erdő legkülső fájára, és a lombkoronába rejtőzött. Eijiro követte.

- Nagyjából tíz perc és lőtávolba érnek. Használnak világítást, nem rejtett akció. Szerintem nem érdekli őket, hogy látjuk-e őket, vagy sem...

- Mert úgy tudják, hogy Toshinori Yagi nincs velünk, és nincs hadseregünk. Ebben az egyben tisztelettel adózom Yokota iránt, amiért ilyen rövid idő alatt kiállított ennyi katonát.

- Hogy legyen?

- Mint a gyakorlatokon.

- Bakugo, te nem vagy eszednél! Ez nem gyakorlat a törzsben, hanem éles küzdelem, ahol megölnek minket!

- Csak ötszörös a túlerőjük.

- Számolj utána egy kicsit. Mi ketten vagyunk. Ők meg ezren! Szorozd meg százzal azt a túlerőt.

- Ki mondta, hogy úgy harcolunk, mint a közönséges katonák? Te száz ember ereje vagy, én pedig százötvené.

- Ezt tuti Midoriya mondta neked.

- Talált.

Mialatt beszéltek, a láthatáron pislákoló világító pontok egyre fényesebbek lettek, és már látni lehetett az alattuk mozgó, fekete hangyabolynak tűnő tömeget.

- Mégis mikor?

- Mielőtt meglógtunk volna a törzstől, és elmondtam neki, hogy te is jössz. De lényeg a lényeg: Kinyírjuk őket. Egytől egyig.

- Magabiztos vagy.

- Csak dühös. És van mit védenem. De ők előttünk csupán egy felbőszült tömeg, akik szerintem még azt sem értik, hogy miért utálják az elfeket.

- Tehát nem tudod őket tisztelni.

- Nem, mert ők sem tisztelnek minket.

Katsuki felállt az ágon, amin eddig ült, és a kezével távcsövet formált.

- Mit próbálsz látni? - kérdezte Eijiro.

- Már ki lehet venni a mágusokat. Mindegyik másfajta ruhát visel, és a legtöbbnél pálca van. Szóval átkozók.

- Ha eltalálnak...

- Gyémántkeménységű a bőröd, haver.

- És veled mi van? Vagy ha a szemembe, vagy a számba repül?

- Akkor támadj csukott szemmel, és fogd be a pofád. Abnormális a hallásod és a szaglásod is, nem csak a szemed. Vakon is tudnál tájékozódni.

- Ne mondj ilyet - Eijiro még a gondolatra is megborzongott.

- Oh, nézd, már beértek. Az elsők felajzzák az íjaikat. Három... kettő... egy.

Pontosan számolt, ugyanis ekkor legalább száz vessző hasította át az eget. Süvítve csapódtak a fákba és a talajba, pár a falut is elérte, ahol lepattantak a háztetőkről, vagy épp a földbe álltak bele.