Egy új élet felé - Bakudeku [BEFEJEZETT]

26. rész - A villám és a vihar

- ... este kilenckor lehetőség szerint feküdjön le, és mézet ne egyen délután, mert nagyon felpörgeti.

- Rendben. Kilenckor takarodó, a méz délután tabu, és nem fogok megijedni, ha túl sokat iszik.

- Igen, ez valahogy a mágiája része. Köszönöm, hogy itt aludhat, Tsuyu-chan.

- Ugyan, semmiség - legyintett a békalány. - Samidare és Satsuki nagyon örülnek neki.

Mindketten a három gyerekre néztek, akik az Asuik háza melletti tó partján homokoztak. Samidare bemutatta, hogyan tud már hat métert ugrani. Tsuyu szerint év végére teljesen békaszerű lesz, és a mágiája is kiteljesedik. Már most is megtapadt a tenyere a durvább felületeken.

Izuku miután elbúcsúzott Izumitól, visszasietett a házukba, és hátára kapta a táskáját. Mindenkinek azt mondta, hogy gyógynövényeket fog gyűjteni, és természetesen a közelébe se megy a határnak. Kyoka és Hitoshi elvileg segítség gyanánt mentek vele, és a többiek is kevesebbet aggódtak érte.

Jelenleg késő délután volt. Ha azonnal elindulnak, reggelre hazaérnek. Mivel Izuku már ismerte az erdőt, visszafele egy éjjel virágzó, gyógynövényes területet is beletervezett az útba. Így senkinek nem lesz oka gyanakodni rájuk.

Kibattyogott a város szélére, ahol Kyoka és Hitoshi felszerelkezve vártak rá.

- Menjünk. Látni akarom Denkit - siettette őket a lány.

Mindhárman lóra szálltak, és tíz perc múlva már csak az alkonyban éledező tücskök és egyéb rovarok, valamint a lovak patáinak kopogása volt a körülöttük lévő zaj forrása.

Némán ügettek északkelet felé. A csapatok a fősereg megindulása miatt egy helyre kezdtek tömörülni, így nagy esélyük volt rá, hogy Denki és Hajime egy helyen lesznek.

Jó másfél óra múlva értek a határ közelébe. A lovak kifáradtak, így kikötötték őket egy kisebb tisztáson, ahol megpihenhettek. A falu, név szerint Rosecorner a messze híres rózsakertjéről kapta a nevét. Csendben lopakodva közelítették meg az első házakat, ahonnan már hallani lehetett a táborozók hangját.

Sokan lefekvéshez készülődtek, mások az őrködés első köréhez öltöztek. Fegyverek zörgése, evőeszközök csörömpölése, és halk beszéd hallatszott.

- Ha látjátok Denkit vagy Hajimet, azonnal szóljatok - figyelmeztette két társát Izuku, ahogy egy nagyobb bozótos mögé bújva kémlelték a fáklyák fényében fürdő elfeket, embereket, alakváltókat és félvéreket. Vagy öt percig ültek néma csöndben.

- Mintha az ott... áh, nem, csak hasonlított.

- Az ott nem az apád, Hitoshi? - mutatott Kyoka az egyik alakra.

- Az az elf ott?

- Nem, hanem ő...

- Már látom. Igen, ő az. Kétség sincs felőle.

Hajime éppen egy másik gyógyítóval társalgott valamiről.

- Megnyugtató látni, hogy jól van - sóhajtotta Hitoshi, és halványan elmosolyodott.

- Már csak Denkit kell megtalálnunk... ajjaj... - Kyoka a szája elé kapta a kezét, és az egyik alakra mutatott.

Yagi Toshinori volt az, és ha ez nem lett volna elég, Katsuki is mellette lépkedett. Izuku elsápadt, és a szintén megriadt két társára nézett.

- Tűnjünk innen, mielőtt megérzik a jelenlétemet.

- Hogy micsoda?

- Kacchan képes érzékelni a jelenlétem, mivel annyira egymáshoz szoktunk és a mágiám miatt még könnyebben észrevehet... basszus! - Izuku a szájára szorította a kezét, amikor Katsuki egyenesen feléjük pillantott.