Egy új élet felé - Bakudeku [BEFEJEZETT]

18. rész - Az erdő télen

- Khöm... basszátok meg - Bakugo fáradtan sóhajtott egyet, és leült az ágy szélére, amin Midoriya aludt kiterülve.

- Katsuki! - szólt rá Aizawa rosszallóan.

- Mi van? Egy gyerek van itt, és az sem érti, hogy mit mondtam - mutatott a fiú a kisebb Aizawára.

Hiroaki és minden más tegnap kiszabadított elf és félelf úgy néztek ki, mint akik soha egy percet sem töltöttek a föld alatti börtönben.

- Midoriya tényleg mindenkit meggyógyított? - kérdezte hitetlenkedve Eijiro.

- A köhögőrohamom hozta ki belőle... - motyogta feszengve Fukokado. - Vért köptem fel, és ő egyszerűen rátette a kezét a mellkasomra. A tenyere ragyogni kezdett, és olyan érzésem volt, mintha valami meleg áradna szét a szervezetemben. Ezután visszanyertem az erőmet és az egészségemet, de még a mágiám is visszatért.

- Visszatért?

- Pontosan - bólintott Hitoshi, aki Hajime és Mihoko fia volt. Lila haja az anyja és az apja keveréke volt, ibolyaszínű szemeit viszont csakis az anyjától örökölte. Nagyjából velük egyidős lehetett, a mágiája pedig szintén az anyjáé volt. Aki csak válaszolt neki, az irányítása alá kerülhetett, de egy nagyobb ütődés vagy lökés semlegesítette a varázst. - Amikor egy mágus szervezete legyengül, a mágiája nem kerül ki a külvilágba, kitörése egyáltalán nem lehet. A teljes mágiamennyiség a testben marad, ezzel elősegítve az életben maradást és a szervezet tartalékainak beosztását és felhasználását. Magyarán az egyén nem képes mágiát használni.

- Én tudjátok mire lennék kíváncsi? - kuncogott Yamada. - Hogy Hiroakinak milyen mágiája lesz. Emi képes bárkit megnevettetni, Shota pedig bárki mágiáját semlegesíti. A legjobb lenne a keverés, és akkor akire ránézne, kitörölné a mágiáját, és még nevetésre is késztetné.

- Teljesen mindegy, milyen mágiája lesz - mosolygott Aizawa a karjában tartott kicsire, aki éppen az ujjai mozgatásában gyönyörködött.

- Azt a kurva élet.

- Katsuki!

- De hát maga mosolyog!

- Ez tényleg azt a kurva élet - bólogatott Eijiro. - Nem hittem volna, hogy ilyet is tud.

- Hidd el, rengetegszer csinálta - lépett a nagybátyja mellé Hitoshi. - Csak gondolom mivel Emi nem volt mellette, elég mogorva lehetett. Mondjuk alapjáraton az, de...

- Ennyi elég is az érzelmeim elemzéséből - mordult fel Aizawa, és visszatért a szokásos arckifejezése. - Lényeg a lényeg, Izukunak semmi baja, fiúk, csak túl sok mágiát használt egyszerre, és ezért pihenésre van szüksége.

- Hogy lehet ilyen hülye...

Bakugo nem tűnt olyannak, aki itt akarja hagyni Midoriyát, így nem is nagyon hívták magukkal, mikor a dolgukra mentek. Mivel Hajime ismét jól volt, a rendelőben maradt, és elkezdte a saját, régi szokása szerint rendezni a kórtermet.

Izuku szemszöge:

Mikor kinyitotta a szemét, a tekintette egy morcos Katsukival találkozott.

- Hogy lehetsz ilyen barom, hogy túlhasználod a mágiádat? - morogta a fiú, és óvatosan megcsókolta.

- Mennyi az idő? - ült fel álmosan, és megdörzsölte a szemeit.

- Délután fél egy - mutatott az órára Katsuki. - Én reggel óta itt vagyok, ahogy Aizawa öccse is.

Izuku körbenézett a teremben. Az ágyak az övé kivételével üresek voltak. Csupán a gyógyítók asztalánál üldögélő fekete hajú férfi tollának sercegése törte meg a békés csendet. Az ablakokból a fák csupasz ágaira lehetett kilátni, amik békésen ringatóztak a lágy téli szélben. Egy nagyobb széllökés valamennyi havat lesodort róluk, de a róluk lógó jégcsapok a helyükön maradtak. Az erdő egy tündérmesébe is beleillett volna.