Egy új élet felé - Bakudeku [BEFEJEZETT]

32. rész - Nyári szerelem

Mikor Katsuki és Eijiro visszatértek Izukuval az erdőbe, akkora örömmel fogadta őket mindenki, hogy az enyhén ijesztő volt. Sokan - például Yamada és Mina - hangosan bőgtek és nevettek egyszerre, még a szuszt is kiszorítva belőlük, annyit ölelgették őket.

Természetesen ez sem volt fenékig tejfel. Őket is mélyen megrázta Toshinori halála, és a visszatérésük után egy héttel kénytelenek voltak búcsút venni jó pár embertől.

Yamada, Recovery Girl, Aizawa, Emi, Hiroaki, az Iida fivérek, a Todorokik, Minoru, Mezo, Fumikage, Toru, Mashirao, Ochako, Rikido és Momo haza akartak menni Labrazba, a többség azon belül is a Yamada kúriába.

- Szerintem porig rombolták - vélekedett Emi, miközben Eijiro tüskéin igyekezett rögzíteni a csomagokat.

- Ne légy már ilyen! - hisztizett Yamada. - Szerettem azt a házat, és ha le is rombolták, újra fogom építeni, a fenébe is! Méghozzá teljesen ugyanolyanra!

- Zashi - fordult felé a türkiz hajú nő. - Hol van Hiroaki?

- Ja, letettem, hadd futkározzon egy kicsit...

Erre Aizawa felüvöltött.

- Mi az, hogy letetted?!

Ám mielőtt nekieshetett volna a barátjának, a fekete hajú, zöld szemű kisfiú előbukkant az egyik közeli bokor alól, kezében egy hatalmas szarvasbogarat tartva.

- Mama! Mama!

Az anyja odaszaladt hozzá, felkapta és megpörgette a levegőben.

- Mit találtál, aranyom? - nevetett rá.

Erre az egy éves fiúcska felemelte a kezében tartott bogarat, és elgondolkozva nézett rá.

- Nem tum.

- Nem tudom - javította ki Emi. - Ez egy szarvasbogár. Szar-vas-bo-gár - szótagolta szép lassan, hogy a fia is megértse.

- Szerencséd - morgott Shota Yamadára, és folytatta a pakolást.

- Sensei, tényleg el kell menned neked is? - kérdezte szomorkásan Izuku Recovery Girl felé fordulva.

Miután Katsuki meglátta, hogy megpróbálta feltenni az idős hölgy gyógyszerkészletét Eijirora, vagy tíz percen keresztül kiabált vele, majd kikapta a kezéből a táskát, és megállás nélkül pakolni kezdett, hogy ő még csak véletlenül se találhasson magának semmi emelgetni valót.

Ezután már csak Izumira tudott vigyázni, nehogy eltűnjön, és a többiekkel beszélgetett.

- Ne aggódj, ősz végére visszatérek, de lehet korábban - Shuzenji vidoran megütögette a lábát a botjával. - A szülésben én fogok segédkezni, ezt ne feledd.

- Észben tartom - mosolyodott el Izuku. - De azért hiányozni fogtok. Majd meglátogathatunk titeket, ugye?

- Naná! - karolta át a vállát Yamada. - A kúria mindenkit tárt karokkal fogad, azokat is, akik itt maradnak.

- Én alig várom, hogy megnézhessem! - rugózott Izumi.

- Habár egyenlőre csak egy romhalmaz - szólt oda Emi, aki még mindig a szarvasbogár nevének megfelelő kiejtését igyekezte belenevelni Hiroakiba.

- Még egy szó erről és visítok! - dobbantott egyet Yamada.

- NE! - kiáltott fel egyszerre mindenki.

Mikor elkészültek és Eijiro szárnyra kapott, ő, Katsuki és Izumi hosszan integettek nekik.