Egy új élet felé - Bakudeku [BEFEJEZETT]

3. rész - Indulás

Naplemente volt. A város nyüzsgése kezdett alábbhagyni. Katsuki a szobájában állt, a tükör előtt, amiben jól látta magát. Szemügyre vette a szerelését. Bőrcsizma, egy szövetnadrág, a szokásos köpenye, amit annyira szeretett, a két könyökén a díszes mintájú ujjak, a fülbevalói, amiket Deku mindig is két paprikához hasonlított, és a négy lánc.

- Ch - morogta. - Ezek kellenek a fenének - azzal a mozdulattal letépte a nyakából az irritáló, életkeserítő szimbólumokat.

A gyöngyök és fogak hatalmas kopogással szóródtak szét a padlón. Eijiro sápadtan, de eltökélten nézte az ablakpárkányon ülve a végleges döntést.

- Indulhatunk - fordult felé Katsuki.

A sárkányfiú bólintott, és kibontotta a szárnyait. Túl feltűnő lett volna, ha a sárkány alakját veszi fel, ezért most Katsukit a karjánál fogva a legrövidebb úton átemelte a város fölött, majd miután elértek a hegyek lábához, gyalog folytatták útjukat, mivel tudták, hogy azok akik látták őket, az égen kezdik majd a keresést. A fák védelmet nyújtottak a többi alakváltó elől, és nyomok elhagyása nélkül eljutottak a barlangig, ahol Izuku már várta őket egy tekintélyes csomaggal. Nem volt nagyobb mint az övéik.

- Mit hozol? - kérdezte Katsuki, miközben a napot figyelte. Már félhomály volt a közeli völgyekben. Fél óra, és elindulhatnak.

- Ruhát, élelmet, könyveket, azokat a gyógyszereimet, amiket nem akarom, hogy felhasználjanak, minden személyes holmim és a laboreszközeimet.

- Másra nem nagyon számítottam - bólintott Katsuki, majd leült a barlang szája elé.

A ládát és a farönköt elégették már reggel, hogy semmi nyoma ne maradjon a rejtekhelyüknek, a piros pokrócot pedig belegyömöszölték Katsuki táskájába. Izuku eléggé kötődött hozzá, mivel jobban szeretett azon aludni, mint a céhbeli ágyában.

Izuku leült Katsuki mellé, és megfogta a kezét.

- Tényleg elmegyünk... - suttogta izgatottan. - Még a láncaidat is eldobtad?

- Természetesen - felelte Katsuki, és megszorította Izuku kezét. - Semmire sincs szükségem, ami azt jelképezi, hogy közöm van ehhez a törzshöz. Végeztem velük. Innentől a vezetéknevem nem jelent semmi különlegeset. Innentől már csak egy Bakugo vagyok a sok közül, és közöm nincs a Sárkánytörzshöz.

- Ahogy nekem sem. Innetől én is csak egy átlagos Kirishima leszek - nyújtózott egyet Eijiro.

- Én eddig is csak egy egyszerű Midroiya voltam - nevetett Izuku. - Azt sem tudom, honnan származom...

- Kit érdekel? A lényeg az, hogy most hova tartozol - veregette hátba Eijiro.

- Eijiro jól mondja - bólintott Katsuki. - És most már hívhatsz a keresztneveinken - fordult a vörös hajú felé.